1. Általános alapvetések
A tények vizsgálatával összefüggésben kutatásaink középpontjában áll a
nőkről alkotott korabeli vélekedések összegyűjtése és egybevetése.
Kiindulópontunk ez utóbbi: mielőtt a nőemancipáció lépéseit, az oktatásügyi
és munkavállalással összefüggő tényeket, illetve a szabadidős
tevékenységeket bemutatnánk, feltárjuk a nyomtatott forrásokból
rekonstruálható nőképet.
Az alábbiakban csoportosítva bemutatjuk és értelmezzük azt, hogy milyen
főbb érvek hangzottak el pro és contra magyar szerzők tollából a könyvek és
sajtótermékek hasábjain. A biológiai tulajdonságok és a társadalmi
sajátosságok számbavétele, leírása jellemezte mindig is a nőképet. Egy-egy
korszak vagy ország, politikai vagy eszmei irányzat nőről alkotott
véleményét leginkább az határozta meg, hogy melyik sajátosságra helyezi a
hangsúlyt, és milyen "előjellel". Ferge Zsuzsa egyik tanulmánya szerint
azok, akik a női egyenlőség, a teljes élet pártján vannak (voltak), szinte
nem vehetnek tudomást a nő természeti, biológiai meghatározottságáról, vagy
legalábbis bagatellizálniuk kell azokat. A "másik oldal" szószólói viszont
biológiai érvekkel hozakodnak elő, amikor a nők háztartásba való
visszaszorítását akarják elérni. [1]
Soha korábban nem közöltek az újságok annyi cikket, rövidebb-hosszabb
hírt a nőkről, mint az 1880-as évektől kezdődő évtizedekben. Ez a folyamat
már a hatvanas évektől elindult, és a sajtótermékek sokasodásának
következtében a századvégre jelentősen előrehaladt. Ugyancsak gazdag
forrásanyagot jelentenek az ebben az időszakban megjelent könyvek. Számos
szerző ragadott tollat, hogy gondolatait értekezés, pamflet, gúnyirat vagy
éppen verses szatíra formájában kifejtse. Akadtak szerzők, akik országosan
ismertek voltak, egyéb könyveik vagy közéleti szerepléseik révén, mint
például Beniczky Irma, Szalai Pál, De Gerando Antonina és mások. Egyesek
viszont éppen a nők érdekében - vagy ellenük - írott, szerkesztett
könyveikkel váltak híressé, ismertté.
A magyar liberalizmus századvégi, hatalomban való megjelenésének idején
is az újságok és folyóiratok hasábjain mindvégig a "konzervatív"-nak
nevezhető írások voltak túlsúlyban a nőket illetően. Valamivel kisebb
mértékben, de ugyanez volt jellemző egészen a XX. század elejéig a nagyszámú
kiadott könyv esetében is.
Az érveknek és a nőkről szóló véleményeknek két jelentős megjelenési
formáját kell megkülönböztetnünk. Az első mód - mely szinte kizárólag az
újságokra volt jellemző -, ahogyan a közvéleményt befolyásolni próbálták, az
az volt, hogy "kommentár nélkül" közöltek apróbb-nagyobb híreket a világ
különböző részeiből. A leírások egyik csoportjába tartozott eszerint az
egyesült-államok-beli nőkről és nyugat-európai társaikról szóló tudósítások
számos híre. Sok cikkről elmondható, hogy a nyugati társadalmak nőtagjait -
különösen az amerikaiakat - kissé "bogarasnak" mutatták be, legalábbis ami a
tanult vagy tanulni vágyó nőket illeti. Ugyanakkor a keleti társadalmak
nőtagjait (főként Kína, India, Törökország, Albánia emlegetése fordult elő a
cikkekben) bemutató leírások azt "sugallták", hogy az ottani asszonyok
sokkal rosszabb helyzetben élnek, mint magyar társaik. Ezek a kommentár
nélkül közölt híranyagok úgy próbálták befolyásolni a közvéleményt, hogy az
olvasóra bízták a végkövetkeztetés levonását, amely azonban nem lehetett
kétséges: a magyar nők "jobban" élnek, mint keleti kortársaik, és nem
érdemes a "különc" nyugatiakat sem követniük. Az említett országok nőinek
helyzetét történelmi távlatból, kutatásokkal vizsgálva azonban
megállapítható, hogy a róluk idézett hírek gyakorta csak kuriózum-számba
menő, egyedi esetleírások voltak - különösen a keleti, ázsiai nők esetében.
Az újságtudósítások másik része, és a könyvek nagy többsége azonban
egyértelműen véleményt nyilvánított a "nőkről", általában is és egyes nők
tulajdonságait ecsetelve is. A nőkről közölt vélemények számos csoportba
oszthatóak, és vizsgálatuk során több szempontot is kell érvényesítenünk.
1./ Az egyik lehetséges vizsgálati eljárás az, amikor azt vesszük számba,
hogy a vélemények, érvek milyen tulajdonságokra vonatkoznak. Eszerint
az írások egy része a nők biológiai, fizikai tulajdonságainak
leírására fektette a hangsúlyt. Az írók nagyobb része volt ebben az
esetben orvos illetve filozófus. Sokszor jól kimutatható a kor
kimagasló hatású gondolkodóinak a véleménye ezekben az írásokban,
mint például Darwin vagy egyes német orvosok kutatásai.
Az írások másik része a nők viselkedéséről, "női" belső tulajdonságairól
szólt. Ezek az írások mindig szorosan összefüggtek a nő hivatásával,
tanulási és munkavégzési képességével. (E képességeket és törekvéseket
torpedózták meg vagy - ritkábban - támasztották alá ezek az írások.
2./ Egy másfajta meggondolás szerint csoportosíthatjuk úgy is a leírt
véleményeket, hogy milyen politikai-szellemi irányvonal mentén
alakultak ki.
a./ A vélemények elég jelentős számmal konzervatív szerzők,
gondolkodók felfogását tükrözték, de ezen az összefoglaló jelzőn
belül természetesen lehet tenni különbségeket.
b./ A keresztény (gyakorta katolikus) vallás képviselői is
megszólaltak időnként a nőkkel, nőkérdéssel kapcsolatosan.
c./ A századvégen és különösen a századforduló utáni első évtizedben
számos magyar liberális és demokrata gondolkodású újságíró, író
hallatta a hangját az újságok és könyvek hasábjain.
d./ Mellettük megszólaltak - legalábbis saját lapjaik oldalain - a
szocialisták, szociáldemokraták.
Érdekes korabeli jelenség volt, hogy a nőkről szóló írások sokasága - a
könyvekben is, de főként a sajtóban - gúnyos, szatirikus stílusban íródott.
A másik jellegzetesség, mely a vélemények vizsgálatánál szembeötlő, az az,
hogy a tollforgató nők inkább a könyvek lapjain, és újságokban,
folyóiratokban csak ritkábban (de például a "Nemzeti Nőnevelésben"
gyakrabban) fejtették ki gondolataikat saját nemükkel kapcsolatosan. Mindez,
persze, a kor viszonyaiból is következett, lévén, hogy az újságírói szakma
férfiak által űzött foglalkozás volt.