7. A népszámlálási adatok, mint források
A fenti forráscsoportokon kívül, az egyes hírek alátámasztása kapcsán
vagy a korabeli tények feltárásában sokat segítenek a népszámlálások adatai.
Magyarországon már a XVIII. században is több ízben végeztek
népességösszeírásokat, az 1715:LVII. tc. szellemében. Ezek inkább csak
adóösszeírásoknak tekinthetőek, és mivel csak a családfőket számlálták meg,
a nőkről nem tartalmaztak adatokat. 1850-ben - hatályos törvény nélkül -
szintén voltak összeírások, de ebben az esetben is a férfi lakosság
megismerésére fordították a hangsúlyt, a számlálás a "női népességről alig
tudott adatokat nyújtani." [58] Az 1857-es összeírás szintén nem megbízható
forrás, mert nem statisztikusok, hanem közigazgatási szakemberek végezték.
A dualizmus korában - az 1869:III. tc. nyomán - első ízben az 1869.
december 31-i állapotot mérték fel, a jogi népességet alapul véve. Ezt
követően 10 évenként rendeztek népszámlálást, az 1881-es januári
népszámlálás újdonságot jelentett abban az értelemben, hogy szakítottak az
adatfelvétel lajstromos módjával, és egyéni számlálólapokkal dolgoztak. A
nők adatait a könnyebb megkülönböztetés céljából kék papírlapokra vették
fel. Ez az összeírás átgondoltabb és részletesebb koncepció alapján készült,
a foglalkozások és mellékfoglalkozások felmérése vonatkozásában minden
korábbinál pontosabb képet nyújtott. Hibája volt viszont - és ennek a
nőtörténeti kutatások szempontjából is jelentősége van -, hogy az
eltartottakat nem részletezte keresőjük foglalkozása szerint, így például a
háztartási szférában dolgozó nők mindannyian egy csoportba kerültek. [59] Az
1890-es népszámláláskor ezt a hibát korrigálták.
Az 1910-es népszámlálás alkalmával kérdeztek rá először a középiskolai
végzettségre, és ezt különböző tényezőkkel keresztezve vizsgálták (életkor,
földrajzi helyszín, vallás, nemzetiség). Ezek az adatok sokat elárultak a
nők műveltségi előmeneteléről is, amely a század első évtizedében is
jelentős volt.
Az összevető vizsgálódások szempontjából nehézséget jelent az, hogy
1910-ben a női segítő családtagokat az adatfelvételnél és a feldolgozásnál
is más-más elvek szerint sorolták be a munkavégzés szempontjából.
A népszámlálási módszerek különbözősége ellenére a nőtörténet kapcsán jól
használhatóak a népesedési viszonyokra, családi állapotra, műveltségi,
vallási, nemzetiségi képre vonatkozó adatok, és a foglalkozási statisztikák.
A népszámlálási adatok összességét vizsgálva elmondható, hogy mai
számításaink szerint gyakorta 1-2 egész értékkel vagy néhány tizedesjeggyel
eltérő értékeket kapunk a százalékarányok kiszámításánál a Statisztikai
Közleményekben írt adatokhoz képest. Mindez valószínűleg abból következik,
hogy a korabeli statisztikusok kerekítéssel dolgoztak, és egy-egy kerekített
adattal való további számolás már valóban jelentősen módosíthatta a
végeredményt.