b./ Magyar női lapok
A magyarországi lapkiadás a reformkorban vett először nagyobb lendületet,
1849 után azonban lényegesen visszaesett a magyar nyelven kiadott újságok
száma. A dualizmus időszakának elejétől - hasonlóan Európa más országaihoz -
gomba-mód szaporodtak a napi-, heti- és havilapok (Lásd: 1. táblázat),
melyek között már szép számmal akadtak tartósan a piacon lévő, hosszú időn
át megjelenő újságok is.
A magyar sajtótörténetnek érdekes színfoltja a női lapok históriája. A
sajtótermékeknek feltétlenül két csoportját kell megvizsgálnunk és
felhasználnunk a múlt század végi nők életének tanulmányozásához. Az egyik
csoportba sorolhatóak azok a lapok, amelyek az 1860-as évektől egyre nagyobb
számban kerültek kiadásra, s amelyek nőkről, nőknek szóltak, gyakran
szerkesztőik és íróik maguk is nők voltak. Ezek közül a lapok közül csak
kevés volt igazán hosszú életű, e sajtótermékek nagy része rövid időn belül
megszűnt, vagy beolvadt más, nagyobb lapokba. Leggyakoribb oka ennek az
érdeklődés hiánya lehetett, az előfizetők csekély száma.
Az újságok, folyóiratok másik csoportját alkotják azok a teljesen eltérő
színvonalú lapok, melyek helyi vagy országos terjesztésre kerülő, nem
kifejezetten női lapok voltak. Ide sorolható számos hírlap, folyóirat,
melyek általában csak elvétve közöltek nőkről szóló híreket, tudósításokat.
E hírek tartalma azonban szoros összefüggésben állt a szerkesztők, lapkiadók
nőképével, és hatásuk valószínűleg széleskörű volt, hiszen e lapokat
általában jelentősebb számú olvasóközönség forgatta. Többféle sajtóterméket
áttanulmányozva, tartalmukat párhuzamosan vizsgálva jól látszik, hogy egy-
egy, nőkkel kapcsolatos esemény, téma, mely országos jelentőségűvé
vált, egyszerre több újság hasábjain is megjelent, eltérő felfogásban
tálalva. [50]
Magyarországon 1849-től kezdve jelent meg az első kimondottan nőknek
készült lap, a "Hölgyfutár", mely az irodalmárok szerint egy igencsak
középszerű irodalmi lap volt, 1850-ben mindössze 430 előfizetővel. Jellemző
a kor állapotaira, hogy a Nagy Ignác által szerkesztett újság előfizetési
feltételei iránt Zürichből érdeklődtek, ugyanakkor Győrben, Szegeden és
Balassagyarmaton azt sem tudták, hogy létezik-e valóban. [51] E lap
elsősorban a közép és kisnemesség, kisebb részben pedig a polgárság
asszonyainak olyan magyar nyelvű lapja volt, amely fő céljának tekintette a
szórakoztatást, ezért divatképeket, kottákat, szabás- és kézimunkaíveket,
verseket és elbeszéléseket közölt. 1860-ig működött, és időközben
vetélytársa is akadt: 1857-ben indult a "Nővilág" című lap 3500
előfizetővel, amelynek főszerkesztője Vajda János volt, és a kortársak
szemében afféle nőknek szóló Vasárnapi Újság volt. [52] A lap hasábjain
híres szerzők, tudósok tollából közöltek írásokat, mint például Vámbéri
Ármin, Prévost-Paradol. [53] A "Nővilág" című lap olyan hagyományokat
indított el a nőknek szóló újságírás történetében, amelyek aztán később, a
dualizmus évtizedeiben is tovább éltek más lapok szerkesztésénél. Egyrészt
tudósított a külföldi divatújdonságokról, különös tekintettel a francia
divatra, másrészt világhírű színésznők és énekesnők fellépéseit követte
nyomon; harmadrészt pedig nagy hangsúlyt fektettek a lap újságírói idegen
tájak, elmúlt történeti korok nőinek bemutatására. Az újság számos cikket
külföldi lapokból "ollózott", kissé átalakítva az eredeti sorokat, amely
eljárás a későbbiekben is bevett szokás lett az újságírás gyakorlatában, sőt
manapság is gyakorta találkozhatunk e módszerrel. Emellett a lapban
megjelentek a lakberendezéssel, háztartással, kertműveléssel, utazással és
főzéssel kapcsolatos hírek, és számos irodalmi mű ("beszélyek", tárcák,
levelek). Az újság fő munkatársai közé tartozott Vajdán kívül két hölgy:
Jósika Júlia és Heckenast-Bajza Lenke.
Ha a Magyarországon megjelent hosszabb-rövidebb életű női lapokat vesszük
szemügyre, akkor jól látszik, hogy igen nagy változatosságot mutatnak a
századvégtől kiadott különféle divatlapok. (A teljesség igénye nélkül
említjük meg ezek közül néhánynak a címét.) Ilyen lap volt például a
"Divatcsarnok", mely már az 50-es években is működött (1853-tól), a "Magyar
Szépek Munka- és Mintalapja" (1859), a "Divat" című, a fővárosban kiadott és
szerkesztett lap, mely 1866-tól jelent meg, és ugyanezen évtől a "Magyar
Bazár" a lipcsei "Bazar" magyar kiadásaként. A "Divat Ujság" 1894-1914
között került kiadásra, a "Divattudósító", melyet Miskolcon szerkesztettek
1905-től, valamint a "Divatkép", a "Divat-Nefelejcs", a "Divat Értesítő", a
"Divat és Irodalom" és számos más, hasonló magazin.
1870-től jelent meg az "Új Regélő" című folyóirat, melyet Beniczky Irma
szerkesztett, a könyveiről is híres írónő. Noha Beniczky Irma könyveiben
általában a divattal, háztartással, női hivatással kapcsolatos témákról írt,
ez a lap - miként alcíme is mutatta -
"Regény- és beszélytár" volt, "mindennemű kalandokat, mulattató
történeteket s egyéb érdekes apróságokat tartalmazó egyveleggel".
[54]
Nem csupán ebben a lapban, de számos más, nőknek készült folyóiratban is
rendszeresen közöltek szerelmes "regényeket" részletekben, novellákat és
költeményeket. E műveknek a színvonala nagyon eltérő volt, a többségük nem
bizonyult maradandó alkotásnak.
Német mintára születtek meg az első önálló női lapok hazai
kísérletei. [55] "Nők Lapja" címmel két lap is indult az 1870-es években, az
egyik 1871-ben, és ezt Egloffstein Amália szerkesztette; és egy másik,
1872-ben, Krátky János szerkesztésében. Egyik sem volt hosszú életű. A XX.
század elején pedig ilyen címmel - Spády Adél szerkesztésében - a Feministák
Egyesülete adott ki lapot.
Színvonalas, és nagyon gazdag témakínálattal bíró lap volt az 1880-as
években a "Magyar Háztartás". Valamennyi témát felölelte az újság, ami a
háztartás vezetését megkönnyítette, és így a magyar háziasszonyokat
érdekelhette. Ugyanakkor például színházművészeti rovat is volt benne; s
modern, századvégi témaként a tornászatról szóló cikkek; irodalmi levelek,
nőegyleti hírek, és - természetesen - receptek, rejtvények és sok-sok
reklám. A varrógéptől a látcsőig, a kávétól a függönyig terjedt a
reklámozott áruk skálája.
1880-tól bontakozott ki egy másik lapnak, a "Nemzeti Nőnevelés" című,
nagyon színvonalas folyóiratnak a működése, mely a dualizmus korában talán a
legkiválóbb nőkről és nőknek szóló folyóirat volt. Amint címe is jelezte,
kifejezetten a nők, leányok neveléséhez kívánt segítséget nyújtani, egyrészt
nevelési, oktatási tárgyú cikkeivel, másrészt tudományos témájú
tanulmányokkal. Havonta jelent meg, és a budapesti Sugárúti Állami Tanítónő-
képző Intézet tanárai szerkesztették. Olyan nagyságok írtak a lapba, akik
meghatározó személyiségei voltak a magyarországi leánynevelésnek, mint
például Zirzen Janka, Damjanich Jánosné, Veres Pálné, De Gerando Antonina,
Péterfy Sándor és mások.
Több újságnak volt - különösen a századforduló után - nőknek szóló
melléklete, ami feltétlenül azt jelzi, hogy a nők, mint potenciális
olvasóközönség, ekkorra már nagyon jelentős tábort alkottak. A századelőn
például ilyen mellékletként jelent meg a "Nő mint háziorvos" a "Tolnai
Világlapjában", vagy a "Nők Világa", amelynek főlapja a Kolozsváron kiadott
"Unitárius Közlöny" volt. Szintén tipikus jelenség volt a századforduló
táján, hogy egyes országos vagy regionális egyesületek, nőszervezetek lapot
adtak ki, alkalmanként vagy rendszeresen. Ilyen volt például a "Feminista
Egyesület Értesítője", amely 1906-1907-ben jelent meg, és Glüklich Vilma
szerkesztette, és amely 1907-től A "Nő és a Társadalom" címmel jelent meg;
illetve a Magyarországi Nőegyletek Szövetségének lapja, a Székesfehérváron
kiadott "Egyesült Erővel" 1909-14 között. A század végétől jelent meg Tutsek
Anna színvonalas lapja, a "Magyar Lányok", melyet gyakorta hirdettek a női
magazinokban is.