a./ Európában és Amerikában
Az újkori nők történetének tanulmányozásához és megismeréséhez az
alapművek értelmezésén kívül elengedhetetlenül szükséges a sajtótermékek
vizsgálata, hiszen az újságok, folyóiratok mindig meglehetősen jól tükrözik
azt a kort, amelyben íródtak.
Az európai sajtó történetében a XVII. század végén tűntek fel a női
lapok. A legkorábbi újságok közül való a Francisca de Aculodi által
szerkesztett, San Sebastiánban megjelent lap, a "Noticias Principales y
Verdaderas" (Legfontosabb és Igaz Hírek), mely 1687-89 között kéthetente
jelent meg; és az 1693-ban kiadott angol "Ladies Mercury" (Hölgyek
Hírmondója). E korai kezdeményezések folytatásaként a XVIII. század
közepétől indult meg szélesebb körben olyan lapok kiadása, melyeket
szerkesztőik női olvasóközönségnek szántak. E tény egyrészt azzal
magyarázható, hogy a felvilágosodás századában egyre nagyobb teret
szenteltek Európa-szerte a lányok oktatásának, nevelésének, így az olvasó
nők köre egyre bővült. Másrészt az emberi (női) jogokról való gondolkodás -
mely a filozófiai alapművek megírását is serkentette - szintén hozzájárult a
női sajtó kibontakozásához.
Ekkoriban még természetesen nagyon kis példányszámban jelentek meg ezek a
lapok (is), a Lipcsében 1725-ben kiadott "Die vernünftigen Tadlerinnen"
(Értelmes Kritikus Nő) például mindössze 2000 példányban kelt el. Jellemző
volt azonban - és ez még a XIX. század Magyarországán is uralkodó szokás
volt -, hogy egybekötve, évkönyv vagy kalendáriumszerűen árusították a női
lapok egyes számait. (Angliában ilyen volt többek között az 1744-46 közt
megjelent "The Female Spectator" (Női Szemlélő), mely 1771-ben 7 kiadást ért
meg egybekötve.) [41]
Spanyolországban a XIX. század első, nőknek szóló lapját 1822-ben adták
ki, "El Periodico de las Damas" (Nők Újságja) címmel, mely ugyan csak néhány
hónapig működött, mégis megnyitotta a hasonló lapok sorát. [42] A gyakran
lírai, hangzatos címekkel ellátott spanyol magazinok (például a "Virágfüzér"
(1867-83), a "Pillangó" (1839-40. és 1866-67.), a "Képes Elegáns Divat"
(1864-1927)) legtöbbje éppúgy rövid életű volt, mint hasonló európai társaik
többsége. [43]
Azokban az országokban, ahol a nőemancipációs mozgalmak már a század
közepétől kialakultak és felerősödtek, mint például az USA-ban vagy
Franciaországban, a különböző egyesületek, szövetségek, szervezetek nagyon
radikális hangú, a nők oktatásáért, egyenjogúságáért fellépő újságokat
jelentettek meg. Az angol szabadgondolkodók és a francia saint-simonisták
gyakoroltak különösen nagy hatást az első nőmozgalmi lapok íróira. Az angol
Elisabeth Sharples például "Isis" (Ízisz) című lapjában nyíltan
megkérdőjelezte az egyház és állam jogát az uralkodásra.
1832-ben a francia saint-simonisták kiadták a "La Femme Libre" (A Szabad
Nő) című lapot, azután pedig a "La Femme Nouvelle" (Az Új Nő) és a "La
Tribune des Femmes" (Nők Emelvénye) címűeket. [44] E lapok nagy visszhangot
keltettek, az ország valamennyi részéből érkeztek különféle adományok és
üdvözletek. Ezekben az újságokban is, miként a korszak több más lapjában,
szó esett a főbb gazdasági, politikai kérdésekről, és olyan problémákról,
melyek az évtized asszonyait érdekelték: a nők munkábaállásáról és a szabad
szerelemről.
Bizonyos francia újságok óriási hatást gyakoroltak az európai
lapkiadásra, és így, a lapokon át, a közvéleményre. A divatot például
egyértelműen a francia lapok diktálták, nem csupán magyar laptársaik vettek
át gyakorta modellrajzokat és cikkeket, de a spanyol, német, osztrák, olasz
és angol magazinok is. (Sőt, a magyar divatlapokhoz általában német vagy
osztrák közvetítéssel érkezett a divatrajzok és hírek egy része Párizsból.)
Egyes esetekben megfigyelhető, hogy még a címét is francia kifejezés
tükörfordításaként kapta egy-egy magazin. A magyar "Hölgyfutár" (Pest, 1854)
vagy a spanyol "Hölgyek futára" (1811, 1833) például a franciáknál
nyomtatott "Petit Courrier des Dames" címével csengett egybe.
Az újságok a múlt század közepén leginkább férfiak tollából származó
írásokat közöltek, s noha a szerkesztők vagy tulajdonosok között akadtak nők
is, az újságírás elsősorban férfiszakmának számított. Valamennyi ország
esetében elmondható - Magyarországról is -, hogy egyes városokban rendre
megpróbálkoztak külön, helyi lap életrehívásával, melyben a város társasági
életének eseményeiről is tudósítottak.
Az 1848-as forradalmi események több országban arra ösztönözték a
hölgyeket, hogy külön lapot alapítsanak, melyek hasábjain kifejezhetik saját
követeléseiket. Franciaországban ekkor jött létre a "La Voix des Femmes"
(Nők Hangja) és a "L'Opinion des Femmes" (Nők Véleménye), Lipcsében ekkor
született meg Louise Otto "Frauenzeitung" (Nők Lapja) című újságja. Több
lapot üldözött a rendőrség, bátor hangja, a nők jogainak határozott
követelése miatt.
A forradalmak leverése után a női mozgalmak - és így a női lapkiadás
terén - bizonyos hanyatlás volt érezhető Európában. A politikai tárgyú lapok
egy időre háttérbe szorultak, inkább az irodalom és a divat újdonságai
szerepeltek a hölgyeknek szóló újságokban. (Magyarországon szinte teljesen
leapadt a magyar nyelvű újságok száma. Lásd: 1. táblázat) A történészek
kutatásai szerint az 1860-as évek hoztak újabb fordulatot. Marie Goegg-
Pouchoulin Genfben 10 éven át szerkesztett egy lapot "La Solidarité"
(Szolidaritás) címmel, mely a nőmozgalmi aktivisták első nemzetközi újságja
volt. Itáliában 1868-ban Anna Maria Mozzoni a "La Donna" (A Nő) című
kozmopolita lapot jelentette meg. 1869-ben francia földön Léon Richter
lépett színre "Le Droit des Femmes" (A Nők Joga) című újsággal, Angliában
pedig a Ladies' National Association adta ki a "The Shield"-et (Pártfogó),
melynek hasábjain többek között kampányt kezdtek a prostitúció
törvényesítése ellen. Az 1860-as évek jelentős, európai hírű vállalkozása
volt a lipcsei "Bazar" című divatlap, amelyet 6 nyelven és negyedmillió
példányban adtak ki. Magyarországon is ez volt a legelterjedtebb
divatlap. [45]
Az 1880-as évekre, amikor is a sajtótermékek száma jelentős mértékben
megemelkedett, sokszorosára nőtt mind a lapok, mind pedig az eladott
példányok száma, a sajtó valódi tömegsajtóvá vált. A városokban mindenütt
megjelentek az újságosbódék, és valamennyi társadalmi réteg tagjai
megtalálhatták a nekik tetsző lapokat. Jóllehet, az általános és kötelező
népoktatás mindenütt bevezetésre került, s ezzel nagymértékben nőtt az írni-
olvasni tudók száma, egy ideig még a műveltebb és tehetősebb családok
(nő)tagjai alkották a lapok olvasóközönségének nagyobb részét. A magazinokat
olvasók jelentősebb hányada előfizető volt. A lapkiadók, akik mind nagyobb
bevételre törekedtek, és a lapkiadást általában gazdasági vállalkozásként
fogták fel, újságjaikban próbálták egymást túllicitálni érdekes hírek,
kuriózumok, levelezési rovatok, illusztrációk és vonzó reklámok
tekintetében.
A francia sajtó történetét vizsgálva egyik elemző szerint
Franciaországban is az 1880-as évektől vált tömegsajtóvá a sajtó. [46] A
számos francia női lap (mint pl. a Costumes Parisiens, La Gazette des
Salons, La Iris, Journal des Dames, Magazine des Demoiselles, Modes des
Femmes, Modes de Paris stb.) nem csupán a francia közvéleményre hatott, de
Európa ízlését is formálta. Egyes lapok, mint például a "Le Monde Moderne"
egészen bizonyosan eljutottak számos jómódú magyar hölgy kezébe is a
századfordulón. Ez a lap kifejezetten a művelt felső és felső-közép
rétegekhez szólt. A földrajzi, művészeti, történelmi és irodalmi tárgyú
cikkek mellett a havilap rendszeresen közölt szépségápolással, háztartással
kapcsolatos írásokat, kottákat a zongorázáshoz, divatképeket és híres nőkről
szóló tudósításokat. A lap főként a hagyományos értékek mellett tette le
voksát, csak elvétve jelentek meg benne a feminista küzdelmek, a női
emancipáció eredményeit bemutató írások. [47] Nagyon gazdag és
figyelemreméltó a magazin képanyaga, mely - a híres nők portréi mellett -
gyakorta ábrázolta valamilyen - szabadidős - tevékenység közben a nőt, így
tehát az életmód kutatásánál is hasznos forrás lehet.
Más, nem kifejezetten nőknek szóló lapok is egyre több hölgyolvasót
vonzottak, amint ez valószinűsíthető a reklámok alapján. Olyan folyóiratok,
mint például a "Revue des deux Mondes", a hirdetések között rendszeresen
közzétett ruhafélékről, iskolai eszközökről, verseskönyvekről és
regényekről, ritkábban pedig gyógyászati termékekről és kozmetikumokról
szóló reklámokat. Emellett többször közöltek nőkről és nőknek szóló
írásokat, nők tollából származó memoárokat. [48]
Ha röviden kitekintést teszünk az amerikai lapkiadás története felé,
akkor tapasztalhatjuk, hogy a múlt század végére európai fogalmak szerint
szinte elképesztő mennyiségű sajtóterméket - köztük igen nagy számban női
magazinokat - adtak ki az USA államaiban. Ez nem csupán a terület és
népesség nagysága miatt volt így, de árulkodik ez az adat a nőkérdés, az
emancipáció előtérbe kerüléséről is; arról, hogy a nők a társadalom fontos
tagjai voltak, és potenciális vásárlóerőt jelentettek az áruházak, boltok
számára, ami egyáltalán nem volt utolsó szempont a magazinok kiadásánál.
Számos lap például kifejezetten termékei reklámozását helyezte a
középpontba. A "Harper's Bazar" (Harper Bazár), a "Frank Leslie's Ladies'
Journal" (F. L.-féle Nők Lapja), a "Wood's Household Magazin" (Wood-féle
Háztartási Magazin) széles olvasóközönségre számíthattak. Városonként és
államonként lehetne hosszasan sorolni a megjelent divat és egyéb témájú,
nőknek szánt lapokat. Míg Bostonban a "Woman's Home Journal" (A Női Otthon
Lapja) (1878-1909), addig Minneapolisban a "Housekeeper" (Háziasszony)
(1877-1913), San Franciscoban a "Ladies' Home Journal" (Hölgyek Otthona Lap)
(1877-87), Chicagoban a "Chicago Magazine of Fashion, Music and Home
Reading" (Chicagói Divat, Zene és Házi olvasmányok Lapja) (1870-76)
bizonyult viszonylag hosszú életűnek. Természetesen voltak lapok, melyek a
gyermek- illetve nőneveléssel foglalkoztak, mások pedig a nők jogaival. [49]
Az európai - s így a magyar - sajtóban is kimutatható ennek a sok-sok
amerikai lapnak a hatása, számos cikket és tudósítást vettek át ezekből
kontinensünk újságírói is. Magyarországon - mint ez a későbbi fejezetek
forrásanyagánál látható lesz - főként az amerikai nők munkábaállásával, jogi
helyzetével kapcsolatos írások kaptak helyet a női magazinokban és
hetilapokban, valamint érdekes (sokszor vitatható értékű) hírek, hírlapi
"kacsák".
A századforduló európai színterén a női lapok és a női újságírók már
jelentős szerepet töltöttek be a kulturális életben. Több meghatározó
jelentőségű lap is kiemelhető, például az 1897 és 1903 között megjelent
francia havilap, a "La Fronde" (A Front), mely a korabeli feminista kultúra
igazi tükre, és amely a korszak párizsi nőinek egy új életstílust jelenített
meg. Marguerite Durand, a szerkesztőnő, utat nyitott a hivatásos női
újságírásnak, és kolléganője, a "Séverine" álnéven ismert Caroline Rémy volt
az első női újságíró, aki cikkírásból élt. Szintén nagy jelentőségre tett
szert német földön az "Arbeiterin" (Munkásnő) című lap, melyet Clara Zetkin
személyesen támogatott, s mely Hamburgban jelent meg 1891-től; valamint a
"Gleichheit" (Egyenlőség), melynek szerkesztésében és írásában a szocialista
nőmozgalom olyan neves alakjai közreműködtek, mint Angelica Balabanova,
Adelheid Popp vagy Inés Armand.