Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

                                Németh Csaba:

                          MITOLÓGIAI HORDOZÓRAKÉTA

                             (Az Ariane fonala)

(In: Respublika (Heti hírmagazin) I. évf. 19. szám, 1994. szeptember 23-29.)

   Húsz évvel ezelőtt, az akkori Európai Gazdasági Közösség tagállamai közül
Belgium,   Dánia,   Franciaország,   Hollandia,   Nagy-Britannia,  az  NSZK,
Olaszország, Spanyolország, Svájc és Svédország űrkutatási miniszterei által
már  két évvel korábban jóváhagyott határozattal, franciaországi székhellyel
megalakult  az  Európai  Űrhajózási Ügynökség, az ESA. Az újonnan megalakult
szervezet  elsődleges  célja  egy  hordozórakéta kifejlesztése volt, mellyel
egyrészt  saját  fejlesztésű  mesterséges  holdjait  tudja pályára juttatni,
másrészt kereskedelmi célú bérindításokat is végezhet.

   A  névadásra  pályázatot  írtak  ki,  olyan  nevet  keresve, amely minden
nyelvcsaládban   (elsősorban  az  ESA-tagállamokban)  könnyen  kiejthető.  A
beérkezett  200  névjavaslat  közül elsöprő győzelmet aratott a Vega név, ám
egy,  már  korábban  bejegyzett  sörmárka  is  ezt  a nevet viselte, ezért a
keresztszülőknek  új  név után kellett nézniük. Így került szóba a Pénelopé,
ezt  azonban  épp  jelentése:  a  türelem  és  a  várakozás szimbóluma miatt
vetették  el.  A  többek  által  támogatott Főnix ugyanerre a sorsra jutott;
sokak  szemében riasztónak tűnt az új rakétát a "hamvából való fölemelkedés"
jelképéről  elnevezni. Maradt végül a krétai király fonalgombolyító lányáról
az Ariane elnevezés, melyet szinte minden nyelven hasonlóan ejtenek.

   Az  Ariane-1  kipróbálására 1979 karácsonyán sikerrel került sor, ám 1980
májusában  a  második és 1982-ben a negyedik indítás kudarccal végződött. Az
Ariane   1984-ben  a  hetedik  indítása  alkalmával  debütált  a  nemzetközi
kereskedelmi  célú műholdindítások piacán - teljes sikerrel. 1983-tól kezdve
a Ariane rakéták sora kibővült a 2-es és 3-as változattal, melyekkel egy-két
kudarctól   eltekintve,   évente   3-4  sikeres  indítást  hajtottak  végre,
alkalmanként két-két műholdat Föld körüli pályára juttatva.

   Az Ariane-program versenyképességének növelését az Ariane-4 kifejlesztése
szolgálta a műholdindítások piacán. Azt azonban feltehetőleg a konstruktőrök
sem  remélték,  hogy  rakétájukkal  a  kilencvenes  évek  közepére  -  olyan
vetélytársak,  mint az Egyesült Államok, az egykori Szovjetunió, valamint az
időközben hihetetlenül rövid idő alatt versenyképessé vált Kína és India - a
polgári  célú  műholdindítások  világpiacának  50 százalékát tarthatják majd
kezükben.  A  francia  többségi tulajdonban lévő Arianespace, mely az Ariane
hordozórakéták   üzemeltetője,  1992-ben  36  műhold  felbocsátására  kötött
szerződést,  míg  az  amerikai  Atlas  és  Delta  rakétákra összesen csak 21
megrendelést  regisztráltak. Az Ariane-4 első startjára 1980-ban került sor,
s  azóta  a töretlen menetrend szerint már mintegy hetven indítást hajtottak
végre,  amelyek során több mint 130 mesterséges holdat juttattak Föld körüli
pályára.  Az  1979-ben  indult  Ariane-program  az  eddig  elszenvedett  hat
kudarcával  is  több  mint  90  százalékos  üzembiztonságú rakétákat kínál a
felbocsáttatóknak.   Akik   az  igen  olcsó,  ám  kevésbé  megbízható  kínai
hordozórakétákkal  szemben  inkább  megfizetik  a biztonságos fellövés árát,
mintsem hogy kockáztassák sok millió dolláros mesterséges holdjaikat.

   Az  Ariane-4  a korábbiaknál sokkal szélesebb variációs lehetőségei által
vált  igen  kedvező felhasználhatóságú rakétává. A három fokozatú, folyékony
hajtóanyagú  "alaprakétához"  ötféle  segédrakéta-típusból  és hat különböző
orrkúp  közül  lehet  választani.  Előbbi a pályára juttatható tömeg, utóbbi
pedig  a hasznos terhek száma és mérete szempontjából fontos. Az Ariane-42P'
jelű  rakéta két 12,20 méter magas és 1,07 méter átmérőjű, 9,6 tonna szilárd
hajtóanyaggal  töltött  segédrakétát  jelöl,  amelyet  az  "alaprakéta" első
fokozatához  erősítenek.  A rakétával így geostacionárius (GTO) pályára 2600
kg  hasznos teher juttatható el. (Az alaprakéta, az Arianie-4 vagy más néven
Ariane-40  csak  1900  kg-os  mesterséges  holdat  képes ugyanerre a pályára
eljuttatni.)  Az Ariane-44P jelzés alatt ugyanilyen, szilárd hajtóanyagú, de
négy  darab boosterrel körülbástyázott rakéta értendő, amely 3000 kg hasznos
terhet   képes  GTO  pályára  szállítani.  Az  Ariane-42L  típusjelzés  két,
folyékony  hajtóanyagú  segédrakétával  felszerelt  Ariane-4-est jelöl. A 19
méter  magas  és  2,22  méter  átmérőjű  segédrakétába 39,28 tonna folyékony
hajtóanyag tölthető, amely 3200 kg-os mesterséges holdak feljuttatását teszi
lehetővé GTO pályára.

   Az  Ariane-44L  az  eddigieket  követve  értelemszerűen  négy,  folyékony
hajtóanyagú  boosterrel  megerősített rakétát jelöl, amely 4200 kg-os terhet
képes  a  távközlési,  a  műsorszóró  és  némely  meteorológiai műhold által
használt  geostacionárius pályára juttatni. (E pálya azon adottságánál fogva
vált  kitüntetetté,  hogy  az itt keringő mesterséges holdak keringési ideje
megegyezik  a  Föld  tengely  körüli forgásának idejével, következésképpen a
műhold  a  Földnek  mindig  ugyanazon  pontja  fölött "áll".) Az Ariane-44LP
jelzésű  változata  -  az  előbbiekben már bemutatott - két folyékony és két
szilárd    hajtóanyagú    gyorsítórakétával    van   felszerelve.   Együttes
tolóerejüknek   köszönhetően   3700   kg-os  műholdak  GTO  pályára  történő
fellövésére is képesek.

   Az  orrkúpok  között,  melyek  alatt a műhold kerül elhelyezésre, szintén
nagy a választék. A szénszál-erősítésű anyagkompozitból készülő orrkúpok két
nagy  csoportra  oszthatók.  A  kisebb térfogatúakat Syldának, a nagyobbakat
Speldának  nevezik.  A Syldák között találunk egy darab műhold elhelyezésére
alkalmas  60,  illetve 70 köbméteres és két műhold elhelyezésére alkalmas 25
köbméteres  felső  és  14  köbméteres alsó rekeszből álló orrkúpot. A Spelda
mindhárom  változata  két-két  műhold elhelyezésére alkalmas. Méretei között
találunk  49/32,  59/32  és 49/42 köbmétereseket. Még folytak az Ariane-4-es
fejlesztései,   amikor   1987-ben  az  ESA-tagállamok  űrkutatásért  felelős
miniszterei  Hágában  elfogadták  az újabb típus terveit. Az Ariane-5 már az
ESA  21.  század  elejére  tervezett  tudományos,  kereskedelmi  és  emberes
űrprogramjaiban  vesz  majd  részt.  Az  Ariane-5-höz kifejlesztett P-230-as
szilárd  hajtóanyagú  segédrakétával  1994-ben  több  sikeres fékpadi próbát
hajtottak végre a guyanai űrközpontban. A 30 méter magas és 3 méter átmérőjű
booster  237  tonna  szilárd hajtóanyaga 133 másodperc alatt ég el, miközben
750  tonnás  tolóerőt  fejt ki. Az Ariane-5 első fokozatát két ilyen booster
alkotja.  A  második  fokozat, a H-115 jelű, szintén harminc méter magas, de
5,4  méter  átmérőjű.  Tartályaiban a folyékony oxigén és folyékony hidrogén
össztömege mintegy 150 ezer kg, a hajtóművek tolóereje pedig 100 tonna. A 20
méter  magas és 5,4 méter átmérőjű végfokozat, az L 5-ös 5,2 tonna folyékony
hajtóanyagot  tartalmaz.  Elégetésével a rakéta két tonnás tolóerőt fejt ki,
amely épp elegendő ahhoz, hogy a hasznos terhet (mesterséges holdat) 36 ezer
km-es  magasságba,  a  geostacionárius  pályára juttassa. Alacsonyabb pályák
eléréséhez  elegendő  a  második  fokozat  is.  Az  Ariane-5 geostacionárius
pályára  két,  összesen  5,9  tonnás vagy egy darab 6,8 tonnás műholdat, míg
napszinkron  pályára  (900 km-es magasságba) 10 tonnás, alacsony Föld körüli
pályára (300 km magasságba) pedig 22 tonnás műholdakat szállíthat majd.

   Az  503-as  indítástól  kezdve  az  Ariane-5-öst  is az Arianespace fogja
menedzselni. A startok árusítását már megkezdték.

   Az  eredeti koncepció szerint a tudományos és a kereskedelmi felhasználás
mellett  az  Ariane-5  az  ESA tervezett kis űrrepülőgépének, a Hermesnek az
indítását  is  szolgálná. A tagállamokat sújtó gazdasági megszorítások miatt
azonban  a  Hermes  terve  további  karcsúsítás  után  egyre inkább háttérbe
szorult,  ám  nem  kizárt,  hogy az évtizedes használatra tervezett Ariane-5
valamikor még a világűrbe juttatja az európai űrsiklót.

   Az  Ariane fonala, mely húsz évvel ezelőtt finom száláival egységbe fonta
az  európai  űrkutatást, most az Ariane-5-tel tovább gombolyodik, hogy újabb
sikerek   felé   vezesse   az  ESA-t  a  21.  század  hordozórakéta-piacának
labirintusában.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.