7.4 PROBLÉMÁK ÉS TEENDŐK
Röviden úgy foglalhatjuk össze a látottakat, hogy egy-két nagyon szűk,
"tűszerű" szakmai teljesítménytől eltekintve a hazai űrtevékenység nem
meghatározó a nagy trendek szempontjából. Persze ezek a "tűk" is már nagyon
nagy eredmények, hiszen a nagy trendekben még részterületen is domináns
hatást csak pár ország fejt ki. Tevékenységünk általában társuló illetve
követő jellegű. Azt is mondhatjuk, hogy a közeli jövőben helyes, ha a
meglévő főirányokban dolgozunk a változó helyzethez, a feltáruló nemzetközi
lehetőségekhez és a ténylegesen megszülető hazai eredményekhez, azok
nemzetközi elfogadásához rugalmasan igazodva; a főirányok súlyozását és
definiálását rendszeresen újragondolva. Továbbra sem tűnik fontosnak vagy
helyesnek a presztizs-szempontok figyelembe vétele, például nem lenne
értelme saját műholdat építeni és felbocsájtatni, egyelőre biztosan nem.
Viszont kulcsfontosságú az űreszközök adatai, pontosabban az első főirányban
használható (távérzékelési stb.) műholdas adatok sokoldalú vételére alkalmas
hazai állomás létrehozása, hiszen a hiánya már ma is hátránnyal jár. Az is
fontos, hogy a nemzetközi téren sikeres űreszköz-fedélzeti és gyakorlati
hasznosítási programok továbbra is prioritást élvezzenek.
Az elmúlt néhány év alatt a ráfordítások belső arányait a rangsorolás
szerint tartani lehetett, s ez a súlyozás jónak bizonyult. Így például
1996-ban az 1. főirány 43.7%-kal, a 2. főirány 18,3%-kal, a 3. 24,5%-kal a
4. és 5. együtt 13,3%-kal részesült a központi irányítás keretében futó
ráfordításokból. Ezeken kívüli, egyéb célra összesen 0,2%-ot kellett
fordítani. Így azt mondhatnánk, hogy minden rendben.
A helyzet azonban más, amit a negyedik főirány bemutatott helyzete
látványosan jelez, s a többi terület gondos elemzése szintén megmutat. Az
űrtevékenységünk is, az ország részeként Európába és az Észak-Atlanti
Régióba kell integrálódjon. A korábbi részekben elmondottak alapján az is
világos, hogy ennek elmaradása az országnak gazdaságilag is mérhető kárt, a
magyar tudománynak érdemi veszteséget, a hazai űrtevékenységnek elsorvadást
hozna. Az integrációnak pénzügyi és szervezeti feltételei vannak. A
szervezeti feltételek biztosításának első lépéseként 1991-ben aláírták a ESA
és Magyarország között az együttműködési szerződést. A következő lépés
sokáig váratott magára, 1997-ben írták alá az ún. Prodex egyezményt hazánk
és az ESA között. Az integráció további lépései az ESA társult tagság, majd
a teljes tagság lenne. Itt azonban beleütközünk a hazai K+F ráfordítások
elképesztően alacsony szintjébe, ami természetesen az űrtevékenységet is
sújtja, valamint az ipari felkészületlenségünkbe. Az ESA ugyanis úgy
működik, hogy az ország befizeti a Prodex-re fordítandó összeget, illetve a
tagsági díjat, a kutató bázisaink programjaikkal bejelentkeznek az ESA-hoz,
ahol azokat elbírálják, beillesztik a közösség egész tevékenységébe egyben
alakítva is azt javaslatainkkal, majd megrendelik az űripari cégeinktől a
szükséges fejlesztéseket, gyártmányokat, miközben a program felett a szakmai
irányítást a javaslattevő kutatóhely látja el. (Lásd pl. [17]-ben.) Azonban
Magyarországnak 1957 és 1990 között nem jött létre űripara, az ez irányú
kezdeményezéseket csírájukban fojtották el. Azóta pedig az átszervezés utáni
időben az általános gazdasági szorítás akadályozza kialakulását, amit pedig
stimulálni kellene. Ez pedig általános gazdasági hátrányok forrása és
integrációs zavart is okoz. A mai, fedélzeti elektronikát építő
kutatóhelyeink (a KFKI két intézete és a BME két tanszéke) a Prodexben az
indulási képességünket biztosítja, de már néhány év távlatában is ez nagyon
kevés.
Az egyéb nemzetközi együttműködéseink is szabaddá váltak. Gyorsan
fejlődik a NASA (USA) kooperáció, ami különösen fontos, hiszen a teljes
integrációnk nem korlátozódik Európára, hanem teljességében az Észak-Atlanti
Régióba beépülésünket jelenti. Így az USA és a kanadai együttműködések
mindegyike különösen értékes. Sok kétoldalú kapcsolat jött létre Európán
belül, részei vagyunk a Középeurópai Kezdeményezés (CEI) űrkutatási részének
(is), jó kapcsolataink épültek ki Indiával, újra Oroszországgal, Ukrajnával,
és természetesen a korábbiak folytatásaként is a lengyelekkel, románokkal,
csehekkel is. De alakulnak a hazai csoportok aktív kapcsolatai délafrikai,
újzélandi, kanadai, japán űrkutatókkal és felhasználókkal egyaránt.
Visszatérve a Prodex-hez, az elmondottakon túlmenően is komoly zavarok
forrása az eluralkodott pénztelenség. Ez gond az ESA integrációnál is, de
általában is. Hazánk űrtevékenységi ráfordítása mindösszesen nem is közelíti
Ausztria csak Prodex-en belüli ráfordításait sem. A hazai űrtevékenységi
költségek két részből tevődnek össze. Egyrészt egy közvetlen költségvetési
részből, ami 70 millió Ft-ot alig meghaladó összeg és az elmúlt hét évben
névlegesen sem nőtt, egy kicsit csökkent. Ez reálértékben azt jelenti, hogy
1998-ban a tényleges ráfordítás az 1992-es felénél kevesebbet ér, a több,
mint 700 ezer $-ról kevesebb, mint 350 ezer $-ra csökkent. E pénz egy kis
része a MŰI stb. működtetését, többsége a legfontosabb űrkutató csoportok
fennmaradását biztosítja. Emellett ún. pályázati keret biztosítaná az egyes
programok fedezetét, a Prodex befizetésünket stb. Erre azonban a
költségvetésben tényleges pénzt nem hagytak jóvá, kizárólag egy elvi
engedélyt, hogyha a MŰI és az ŰTT a minisztériumoktól, már forrásokból össze
tud szedni pénzt, akkor nem tilos kutatnia. (A két rész együtt alig haladta
meg 1997-ben az 1 millió $-ral ekvivalens forint mennyiséget.) Ez azt
jelenti, hogy nincs biztosítva az űrtevékenység hazai művelésének
minimálisan szükséges anyagi feltétele. Természetesen általában sincs
biztosítva a K+F anyagi háttere. Ez hazánk lehetőségeit egyre jobban
korlátozza, a jövőt veszélyezteti. Mindez, szemben más országokkal, egyben
alapjaiban akadályozza az űrtevékenység végzésére és oktatására felkészítést
egyetemi szinten. Így hazánkban a jövő egyik kulcsterülete utánpótlási
gondokkal küzd, a szakterületnek nincs egyetlen egyetemi tanszéke sem, s
teljes mértékben kimarad a tanárképzésből is. Ezzel az űrtevékenységgel
átszőtt világban felnövekvő magyar nemzedék elzáródik attól, hogy érdemben
valamit is halljon az emberi civilizáció e fontos pilléréről...
Meg kell még említeni az integrációnk egyéb területeit is. Ugyanis NATO
felvételünk megnyitja az utat a katonai céllal működtetett műhold-rendszerek
adataihoz, az északatlanti nem nyílt űrtevékenységi együttműködéshez. Ennek
következtében érdemi fejlődést érhetünk el, ha egyébként akarjuk és készen
vagyunk rá, mind a honvédségünk vezetésében, biztonsági helyzetünk
javításában űrtechnikai oldalról is, mind a környezetvédelemben, a
meteorológiában, a növényzet vizsgálatában, a térképészetben stb. E
lehetőség kiaknázásához felkészült emberekre és a haszonhoz képest kis, de
önmagában érdemi ráfordításokra van szükség.
Összegezve: A hazai űrtevékenység szervezetileg a szükséges módon
átalakult, a szervezeti feltételek elfogadhatók. Megkezdtük az európai és
nemzetközi integrációt. Ezt folytatva a globális trendekhez igazodó és a
hazai fejlődést szolgáló űrtevékenység művelhető itthon. Azonban megoldatlan
az űrtevékenység pénzügyi fedezete, így a meglévő tevékenység is veszélybe
került, s nincs meg a feltétele a hazai űripar megszületésének, a műholdas
szolgálatok, elsősorban a távérzékelési műholdrenszerek szolgáltatásai
(adatai) szükséges mértékű és biztonságú igénybevételének (lásd az 5.
részben írtakat). A helyzet jobb, mint a rendszerváltozás előtt volt, de a
globális fejlődésből kiszakadásunk megakadályozása haladéktalanul
beavatkozást igényel anyagi téren.