7.2 A JELENLEGI IRÁNYÍTÁSI-MŰKÖDÉSI SZABÁLYOZÁS
Az új időszakot a hazai űrkutatás-űrtevékenység teljes irányítási
újraszervezésével lehetett megindítani. Ennek során az űrkutatás és
alkalmazás irányításának új és a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő
szervezete jött létre. A magyar űrtevékenység központilag koordinálandó
részét a Magyar Űrkutatási Iroda (MŰI) irányítja, amelyet a Kormány egyik
minisztere felügyel. 1992-94 között tárcanélküli miniszter felügyelte, ami
jól megfelelt a célszerűségnek is és a mérvadó nemzetközi gyakorlatnak is,
magyar viszonyokra és méretekre átültetve. Amint a tudomány és a K+F
tevékenység egésze is, az űrtevékenység sem tartozik egyetlen specifikus
szakterülethez, dominánsan interdiszciplináris, s még a K+F-en belül is
önállóan, a többi tevékenységtől elkülönülten kezelendő. Így elvileg és
gyakorlatilag is helytelen lett volna bármely tárcához rendelni. 1994 óta e
helyzetkép írásáig az űrtevékenység felügyelő minisztere a közlekedési-,
hírközlési és vízügyi miniszter. A MŰI költségvetését a költségvetés
részeként az országgyűlés hagyja jóvá. A programokról és a pénzek
felhasználásáról az Űrkutatási Tudományos Tanács (ŰTT) dönt, míg a felügyelő
miniszter munkáját a Magyar Űrkutatási Tanács (MŰT) segíti egyben közvetítve
az egyes tárcák igényeit, véleményét, céljait. Ez az irányítás - helyesen -
nem terjed ki az űrtevékenység szabadpiaci részére, az a gazdasági élet
részeként külön speciális ellenőrzés nélkül működhet. Ezzel a [2]-ben
jelzett problémák közül kettő is megoldódott, hiszen az űrtevékenység
gazdasági hasznosítása szabaddá vált, s nemzetközileg korszerűnek tekinthető
a központilag irányítandó rész szervezeti rendje. Viszont nem oldódott meg
az űrtevékenység irányítása és szervezése terén sem a hazai kutatást és
fejlesztést általában is jellemző helyzet, azaz a kutatás egy részét az MTA
irányítja, a K+F egy másik részét pedig az OMFB. Az új és korszerű
űrkutatási irányítás megszületésének - remélhetőleg átmeneti - zavaró
tényezője, hogy az MTA nem kooperál a MŰI-vel az űrtevékenység elősegítése
érdekében, s az OMFB is sok esetben nehezen vagy alig tud közreműködni a
feladatok megoldásában. E gondok megoldásához rövid úton kiegészítő
államigazgatási lépések megtétele szükséges, amelyek előkészítése folyik.
Az új irányítási rend következtében államigazgatási akadályok nélkül
betört hazánkba is az űrhírközlés és a műholdas helymeghatározás, amint azt
mindenki a napi életében megtapasztalja (műholdas műsorszórás, műholdas
távközlés, GPS szabad használata stb.). Ez elementárisan szükséges volt a
hazai gazdasági fejlődés megindulásához sok más egyéb mellett. Ma tehát
hazánkban is korszerű űrhírközlési és helymeghatározási szolgáltatás van
illetve érhető el. Viszont nincs semmiféle érdemi ipari-fejlesztési-gyártási
részvételünk e szolgáltatások fenntartásában és fejlesztésében, sőt a
további változásokat előkészítő kutatásokban sem. A vonatkozó űripari
tevékenység megszületéséhez az általános iparpolitika részeként kell
lépéseket tenni, alapvetően a szabadpiachoz és az északatlanti-európai
integrációs folyamatunkhoz igazodva, s nem a MŰI feladataként. A MŰI ebben
segítőleg kell résztvegyen, a létrejövő űripari egységeket a hatáskörébe
tartozó programokból adódó megrendelésekkel is támogatva. - Ugyanígy ma
nincs semmiféle adminisztratív akadálya annak, hogy bárki kis, közepes vagy
nagy felbontású műholdas adatokat vegyen és felhasználjon. Természetesen az
Országos Meteorológiai Szolgálatnak (szintén korszerűsítési céllal
átszervezve 1990 után) feladata a hazánkra vonatkozó illetve a hazánk
időjárását befolyásoló információkat hordozó kis felbontású műholdas adatok
vétele, míg a Földmérési és Távérzékelési Intézet szolgáltat általános
céllal távérzékelt műholdas adatokat nagy felbontással is. Megszűntek a
korábbi értelmetlen titkosítási előírások is. A lehetőség megteremtődött,
azonban a szükséges mértékben kiterjedt hasznosításig még hosszú az út. A
hazai közvélemény, a potenciális felhasználók általános tájékozatlansága, az
elmúlt évtizedekből is fakadó felkészületlensége a saját kárukra nagy
mértékben akadályozza még az űrtevékenység eredményeinek felhasználását.
Ennek leküzdése azonban már nem űrtevékenység-irányítási feladat. Úgymond a
szakmák szabadon művelhetők.
Az új űrkutatási szervezet, az ŰTT és a MŰI, a magyar helyzetet és a
globális trendeket szem előtt tartva a központilag irányítandó
űrtevékenységi szegmensre rangsorolást dolgozott ki. Ennek eredményeként öt
főirányt határoztunk meg, s egyidejűleg a részesedésüket a teljes
tevékenységből. Nevezetesen: 1. Föld a világűrből (40%), 2. űrfizika (20%),
3. űrélettan, 4. űrhírközlés, 5. űrtechnika és technológia (utóbbi három
egyenlő súlyú és együtt 40%). Ez láthatóan megfelel a globális helyzetképnek
és a magyar sajátosságoknak, hasznosítás-központúságnak, de megfelel a
kialakult magyar tevékenységnek is, a korábbi eredményeinknek és nemzetközi
elfogadottságunknak. Ezen belül elsődlegesek a nemzetközi programokban
végezhető kísérletek és az űreszközök fedélzetén végzendő kísérletek úgy,
hogy azoknak hazai tudományos és/vagy gyakorlati hasznosítása biztosítva
legyen. Az ezzel kapcsolatos szakmai döntésekért az ŰTT felel. Nem része e
programoknak a már tárgyalt szabadpiaci tevékenység, lévén az már nem
kutatás vagy fejlesztés. Természetesen nem része általában sem a magyar
űrtevékenységnek az a sok, értékes és eredményes munka, amit magukat
magyarnak valló kutatók, mérnökök végeznek más nemzeti vagy nemzetközi
együttműködésben, mások pénzén és mások megbízásából, esetleg más ország
állampolgáraként, amihez azonban Magyarországnak nincs köze. Hasonlóképpen
nincs semmiféle magyar irányítási vagy felügyeleti lehetőség olyan munkák
felett sem, amelyeket hazai szakemberek, (később, reméljük) intézmények,
cégek végeznek külföldi megrendelésre. Ezeknek azonban, szemben a
szakemberek által külföldön végzett munkával, általános jó húzó hatása
itthon létrejön.