7.1 ELŐZMÉNYEK
A hazai űrkutatás, majd űrtevékenység hosszú időre tekint vissza. Ha
eltekintünk a korai és XX. századi rakétatechnikai eredményektől, akkor is
az első sarkalatos űrkutatási eredmény a Hold 1946-os sikeres megradarozása
volt, amelyet Bay Zoltán és kutató csoportja (közöttük professzorom, Simonyi
Károly) hajtott végre. Az '50-es évek eredménye egy nemzetközi szinten is
kiemelkedő ionoszféra kutató berendezés kifejlesztése volt, s a fejlesztő
gárda egyik vezetője Tófalvi Gyula, aki a hazai űrkutatás 1991-92-es
megújításától 1997-ig irányította a hazai űrtevékenységet. A folyamatos
űrkutatás 1957-től kezdődőtt, s mondhatjuk, hogy folyamatosan fejlődött.
1957-ben a műholdak távcsöves és rádiós észlelésével indult a tevékenység,
amely 1961-től kapta meg a szükséges, alapvető és meghatározó műszaki-
mérnöki oldalát. A '60-as évek közepére már valóban kutatásról és
alkalmazási kísérletekről beszélhetünk (rádiós és optikai műholdmegfigyelés,
fedélzeti elektronika építés, rakéta szerkezeti elemek fejlesztése, műholdas
meteorológia indulása, műholdas geodézia indulása, sikeres űrtávközlési
kísérletek stb.). Ez a tevékenység vált az Interkozmosz együttműködés
részévé, amely sok eredményt és sok korlátozást hozott. Így repült Farkas
Bertalan is a világűrben, s jutottak el magyar műszerek a Halley üstököshöz
a VEGA-szondák fedélzetén. A '80-as években egy-két tágabb világra nyitási
kísérlet is történt, aminek eredménye volt a PILLE doziméter repülése már
akkor amerikai űrrepülőgép fedélzetén, s az eredményeinket valóban jegyzik
nemzetközi téren. Azonban a '80-as évek végéig a magyar űrtevékenység
részben az Interkozmosz együttműködésből fakadó korlátozások miatt, részben
a hazai tudomány- és fejlesztés-politikai tévedések következtében a
nemzetközi trendektől mind belső arányaiban, mind legfontosabbnak minősített
céljaiban, mind szervezeti-irányítási rendjében eltérően változott,
elszakadt, gátolva az űrtevékenység érdemi hasznos részvételét a hazai
életben. Ezen igen káros folyamatnak a rövid érdemi kritikáját, amit akkor
nem fogadtak kitörő lelkesedéssel, a korábbi helyzetkép [2] tartalmazza, nem
ismétlem meg.
Ezt a nagyon szerencsétlen folyamatot 1990-91-ben az általános átalakulás
részeként sikerült megállítani. Az Interkozmosz a szovjet gazdaság
összeomlása következtében megszűnt, csendben elhalt. Az orosz fél közölte,
hogy a továbbiakban a régebbi gazdasági feltételek mellett semmiféle
együttműködést nem tud folytatni, sem velünk, sem a többiekkel
Lengyelországtól Kubáig.