6.1 KATONAI-VÉDELMI ALKALMAZÁSOK
A legfejlettebb hadseregeknél, elsősorban az Egyesült Államokban és
kisebb mértékben Oroszországban, már kiépültek az űrparancsnokságok. Ezek
feladata összetett, biztosítani kell a már rutinszerű űrtevékenységet a
haderő működtetéséhez (meteorológiai űrrendszer, helymeghatározó űrrendszer,
űrtávközlési infrastruktúra, beleértve a csapat és alegység, esetenként
egyes személy szintű vezetést; valamint a felderítés, a Föld biztonsági
monitorozása), biztosítani az űrszegmensek mellett a katonai űrrendszerek
irányító pontjai és egyéb földi részei működését, beleértve ebbe azok
bármiféle támadás elleni védelmét és az űrbeli szállítások, repülések
zavartalanságát (pl. US Air Force 310th Security Forces Squadron a Falcon
légibázison Colorado-ban), továbbá a szükséges fejlesztések irányítását a
programok kidolgozásától a K+F munka befejezéséig. Az űrparancsnokságok
létrejötte és működése is civilizációnk megkezdődött átalakulását mutatja. A
biztosítási feladatnak ugyanis része lenne az űrszegmensek közvetlen védelme
is, amire azonban jónak tekinthető megoldás még nincs, viszont kiemelt
fejlesztési terület. Az azonban látható, hogy ez a sajátos védelmi feladat a
nagyon intelligens űreszközök megjelenését, valamint kisebb katonai
alegységek űrbeli szolgálati helyen tartását is megkíván(hat)ja. Mivel pedig
a katonai felderítő és ún. korai riasztó rendszerek megbízható, jól védett
működése a jövőben is a globális stabilitás egyik nélkülözhetetlen kulcsa, e
biztosítási feladat jó megoldása az elmúlt harminc évhez hasonlóan a jövőben
is a teljes civilizáció közös érdeke.
A katonai alkalmazások a hírközlés terén, amint arra a 3. részben is
utaltam, a nagysebességű és nagymennyiségű adatátvitel és a bárhol és
bármikor nagy biztonsággal használható, de könnyen hordozható és méretei
miatt jól rejthető illetve bárhova beszerelhető (repülőgép, hajó, egyéb
jármű, személyes öltözet stb.) mobil távközlést igénylik különösen. A
helymeghatározásban a globális rendszerek eleve a katonai igények miatt és
azok két évtizeddel ezelőtt specifikált igényei szerint jöttek létre. Itt a
jövőben a teljesen automatizált illetve látásban erősen korlátozott
közlekedés (repülés, hajózás, szárazföldi jármű mozgatás) létrehozása
várható. Ennek pl. olyan pontosság növelési hatása sem zárható ki, amikor
már az általános relativitás elvének ma még lehetséges variánsai közötti
különbségek is jelentőséget nyernek a mérnöki gyakorlatban. Megjelentek az
első miniatűr, a pilóta katapultálásakor fellépő gyorsulásra automatikusan
működésbe lépő, mentést segítő adók, amelyek pl. néhány 100 km-es körzetben
vehetők, s a helyüket a GPS segítségével is megadják. Ez a balesetezettek
gyors mentését teszi lehetővé akkor is, ha a pilóta megsérült, eszméletlen
stb. Hasonló eszközök műholdon át riasztó változatai is megépíthetők.
Rövidesen hasonló rendszerek megjelenését eredményezi a nem katonai
mentéseknél is. A 'civil' távérzékelés egyik előkészítője éppen a műholdas
katonai felderítés volt, s ma is számos szempontból a távérzékelés fontos
fejlesztő motorja ez az alkalmazás, amint azt az 5. részben láttuk. Már ma
is nagyon fejlett, s még fejlesztik a távérzékelt műholdas adatokban a
különféle szempontok szerint a felszíni változásokat figyelő és azokat
kiemelő vagy annak alapján riasztást is automatikusan elrendelő software-
eket. Az ott elmondottakon túlmenően is van katonai felderítési-monitorozási
használat. Ezek közül kiemelten fontosak a rakéta startokat és a nukleáris
robbantásokat figyelő ún. korai előrejelző és riasztó műhold-rendszerek.
Ezek működése zárta ki a sikeres első nukleáris csapás lehetőségét,
stabilizálta az akkor kétpólusú világot. A feladat megoldott, mégis
folyamatosan fejlesztik mind a műholdrendszert, mind az érzékelési
technikát, mivel ma már a világ relatíve sok pontjáról képzelhető el akár
nukleáris terrortámadás is, rakétával indítva is, s az álcázás technikája is
gyorsan fejlődik és sok hullámterjedési elméleti és kísérleti eredményt
használ fel. (A hullámterjedési elmélet egyik sikeres alkalmazása az ún.
lopakodó járművek (ma repülőgépek és hajók) megjelenése, amiket a levegőből
és az űrből is követni kellene...)
A különféle álcázási illetve megtévesztési eljárások fejlődése
következtében egyre fontosabb lenne kellően biztonságos elhárító
rendszereket is üzemeltetni. Ennek következtében vizsgálják a nukleáris
robbantásnál kisebb intenzitású felszíni stb. részecskesugárzó források
felderíthetőségét, illetve a röntgen és gamma tartomány bevonását a
távérzékelésbe, illetve növelni a hagyományosan használt hullámhossz
tartományokban az érzékelők érzékenységét. Az előbbi téren nagyon nagy és
alig áthidalható akadály, hogy a légkörben az ionizáló sugárzások, a kis
intenzitású részecske sugárzások erősen csillapodnak, azaz a műholdas
észlelhetőségük igen nagy mértékben korlátozott. Az elektromágneses hullámok
hő-infra, röntgen és gamma tartományában az észlelési technika a
csillagászati kutatások keretében gyorsan fejlődik. Földfelszín vizsgálati
alkalmazásukat nehezíti a röntgen és gamma tartományokban a légkör nagy
csillapítása, míg a hő-infra tartományban az alkalmazások rutinszerűek a
földfelszín tulajdonságaihoz igazítva. Az utóbbi esetben az érzékelők
fejlődését a katonai alkalmazások (járó motorok gyors észlelése stb.)
igénylik és segítik, ami egyben a civil alkalmazásokban is folyamatos
adatrendszer javulást hoz. Továbbra is fontos fejlesztési irány a műholdak
és interkontinentális rakéták ellen bevethető, de esetleges űrből bezuhanó
objektum (nagy műhold darabja, nagy meteor stb.) megsemmisítésére is
alkalmazható eszközök, rendszer fejlesztése, amit korábban SDI néven
ismertünk meg. Ez a munka intenzíven fejleszti az elektromágneses
hullámterjedés elméletét és az elméleti eredmények gyakorlati alkalmazását;
hatása természetesen minden hullámterjedést használó területen kisebb-
nagyobb mértékben érződik. Így pl. nagyteljesítményű MIR-lézerrel már
sikerült műholdat befogni, követni, s a közeli jövőben rakéta és műhold
megsemmisítési kísérletek is várhatók.
A legfontosabb fejlesztési célok jelenleg a következők: A katonai
alkalmazásokhoz a nem katonai műholdak adatait is tartalmazó egységes képi
adatbázis létrehozása. Az űrből a hiperspektrális észlelés kiépítése, amit
jelenleg földi kísérletekkel vizsgálnak. A polgári mobil műholdas hírközlés
katonai használati lehetőségeinek vizsgálata. Különleges teleszkópok
kifejlesztése a távoli űrben mozgó (mély-űri, azaz deep-space) objektumok
észlelésére. (Kifejezett cél ennek folytatásaként az esetleg a Földre zuhanó
nagyobb meteorok megsemmisítésének megoldása.) Alacsonyabb pályákon (150 km
- 3000 km) keringő műholdak magányos (és passzív) felderítő egységgel
követése, pl. a róluk szóródó elektromágneses hullámok (TV adók jelei stb.)
észlelésével. (Itt is távolabbi cél a megsemmisítésük, ha veszélyesek; pl.
radioaktív anyag van rajtuk és visszaesőben vannak a Földre.) E rövid
áttekintés remélem jól jelzi a ma még sajátosan katonai fejlesztések
irányát. Mondhatjuk, hogy az űrtevékenység számára a katonai alkalmazások és
fejlesztések az általános, békés, polgári alkalmazások és az élet biztonsága
szempontjából egyaránt fontosak.