Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

                   5.1 A TÁVÉRZÉKELÉS NEMZETKÖZI RENDSZERE

   Ma már sokféle és sok ország nemzeti programja keretében pályára állított
műhold alkotja a távérzékelési űrrendszert. Ennek nemcsak előnyei vannak. Az
ideális   helyzet   az   lenne,   hogy   legalább  adatfeldolgozási  szinten
kompatibilis adatokat szolgáltató műholdakat használjanak az egyes, önállóan
műholdakat felbocsájtó országok. Azonban a kép összetettebb, s így a jövőkép
is bonyolultabb.

   A kezdeti időszakban a távérzékelés nagyon rendezetten épült ki. A '60-as
években  startoltak  a  meteorológiai  műholdak.  Ezek közül az USA holdjait
nagyon  hamar  megnyitották  az egész földi közösség számára, azaz külön kód
nélkül  is  venni  lehetett a felhőzet képeit. A rendszer tagjai elfogadható
mértékben   kompatibilisek   voltak.  Párhuzamosan  kiépültek  a  hadseregek
(kezdetben  elsősorban  a  haditengerészet  és  a  légierő  számára  fontos)
meteorológiai  műholdjai.  Ezekkel  párhuzamosan  működtek és működnek a mai
napig  az  egyre nagyobb felbontású felderítő műholdak. A '70-es évek elején
indult  a  polgári  használatra  nyitott, de bárki által szabadon már le nem
vehető  adatokat  szolgáltató  Landsat-sorozat. Az orosz (ekkor még szovjet)
műholdak úgymond polgári célú adatai csak nagyon nehezen voltak elérhetők. A
franciák  megkezdték  az  addigi  távérzékelési  holdakkal  nem kompatibilis
adatokat  szolgáltató  Spot  műholdak  felbocsájtását.  Továbbá  teljesen új
meteorológiai  műholdas  világhálózat  épült ki nemzetközi részvétellel, GEO
holdakkal   és   a  többi  távérzékelő  műholdas  rendszerrel  adat  szinten
összekalibrálható  AVHHR műszerekkel felszerelt, poláris pályán keringő NOAA
műholdakkal.  A  '80-as  évekre  világossá  vált  a  távérzékelt adatok nagy
gyakorlati  hasznossága.  A  műholdas  távérzékelés  ekkorra  több  föld- és
bioszféra vizsgálati területet forradalmasított. Ugyanakkor kiderült, hogy a
szükséges  mértékben  e  műholdas  rendszerek  kiépítői  nem építik tovább a
távérzékelő  műholdak  hálózatát.  Így több ország saját távérzékelő műhold,
sőt  műhold sorozat felbocsájtásába kezdett. Az USA, miközben a nemnyilvános
(úgymond  katonai)  műholdrendszereit  folyamatosan fejlesztve üzemelteti és
adatait  polgári  célokra  is  használja, a Landsat sorozat, a definit módon
polgári   alkalmazási   céllal   üzemelő   műholdak  folyamatos  működésének
fenntartását,  bár  szóban  ígéri, a valóságban nem oldotta meg. Jelenleg is
csak  egyetlen  Landsat  hold  üzemel, s a pótlásáról érdemben nem esik szó.
Jelenleg  a Landsat sorozat halódik, nagyon sok nehézséget okozva a globális
felhasználói   közösségnek.   Az   Egyesült   Államok  saját  belső  igényei
természetesen  kielégíthetők  a  katonai  célra fenntartott műholdrendszerek
(válogatott,   úgymond   titokmentesített   stb.)   adatainak  polgári  célú
feldolgozásával  is.  E  helyzet  következtében  ma  már  India  több  saját
távérzékelő  műholdat  üzemeltet  az IRS sorozat részeként. Az ESA azonban a
szükségesnél  kisebb  mértékben  vesz  részt a távérzékelésben, alapvetően a
meteorológiai  célú,  pontosabban  kis  felbontású  műholdak  üzemeltetésére
koncentrálva,  pedig az európai országok műholdas adat-igénye igen nagy. (Az
1. sz. Táblázatból látszik, hogy ez is csökkentette az ESA versenyképességét
a piacon.) A kinaiak is saját műholdakra alapoznak e téren...

   A   helyzet   úgy   összegezhető,  hogy  ma  nincs  semmiféle  elfogadott
szabályozás és garancia arra, hogy a nemzeti vagy közösségi (pl. ESA) alapon
létrehozott  távérzékelő  műholdrendszerek  akkor is a felhasználói közösség
rendelkezésére  fognak  állni,  amikor  az  ezen  adatbázisra  kifejlesztett
programok,  eljárások  gyakorlati operatív hasznosítása lehetővé válik a K+F
munka   lezárásaként.   Ez   nem   azt   jelenti,   hogy  érdektelenné  vagy
művelhetetlenné  válik  a  műholdas  távérzékelés,  hanem  azt,  hogy  ez az
általános  nemzetközi garanciák nélküli helyzet gazdaságilag is rossz hatású
nehézségeket  támasztott.  Ennek következtében a felhasználóknak, ha valóban
élvezni  akarják a műholdas távérzékelés gazdasági előnyeit, stratégiát kell
váltani.  Nem  szabad  egyetlen  adatszolgáltatóra  alapozni.  Viszont ebből
adódik,  hogy  a különféle műholdak mai központi adatvevő állomásai a Földön
szétszórtan   találhatók   meg,   különféle   hozzáférési   lehetőséggel  és
infrastruktúrával.  Vagyis  a felhasználók a napra kész (!) adatbázist akkor
tudják  a maguk számára biztosítani, ha saját maguk berendezkednek a sokféle
távérzékelési  műhold  adatai  vételére,  s  ehhez  megfelelő ellentételezés
ellenében   az   engedélyt   (a   kódokat)   az  üzemeltetőtől  megkérik.  A
meteorológiai célú, kis felbontású adatok globális szabad vétele továbbra is
megoldott,   s   ennek   megmaradását   elfogadható   nemzetközi   garanciák
biztosítják. Ezen adatok vételére így egyre több felhasználó rendezkedik be,
még   kisebb  országonként  is  több.  A  vétel  megoldása  kezd  ugyanolyan
megszokottá   válni,   mind  a  műholdas  hírközlés  alkalmazása.  A  lassan
tömegesedő  felhasználás  következtében  a  vevőrendszerek árai sem magasak.
Várható,  hogy  az elmondottak miatt a nagyfelbontású adatok vételének helyi
megoldása  is  elterjed.  Ezt  a  folyamatot  gyorsítja,  hogy a katasztrófa
elhárításban, a vizek vizsgálatában és a növényzet monitorozásában, valamint
a  termésbecslésben  a  jó operatív szolgáltatás előfeltétele a folyamatosan
garantáltan  rendelkezésre  álló,  napra  kész, azaz valós idejű (real time)
műholdas  adatszolgáltatás.  A folyamatok gyorsasága miatt e téren az adatok
késleltetett  hozzáférése  a  szolgáltatást magát veszélyezteti. Mondhatjuk,
hogy  kissé  más  jelleggel,  de e téren is az a probléma merült fel, mint a
helymeghatározó  rendszereknél,  vagyis  az  adatok  hozzáférését  illetve a
műhold-rendszerek fenntartását, üzemeltetését egyetlen ország, a felbocsájtó
bármikor  megszüntetheti. Akkor is megszüntetheti, ha ezt mondjuk "csak" pl.
a gabonatőzsdei érdekei diktálják.

   Az  elmúlt  évtizedben az előbb áttekintett műholdakon kívül továbbiak is
megjelentek.  Az  említett  rendszerek  alapvetően  az  optikai  (látható és
infravörös)     sávban    dolgoznak.    Ezen    adatok    felhasználása    a
legelőrehaladottabb,  hiszen  ezen adatok állnak rendelkezésre a leghosszabb
ideje.  Azonban  az  elektromágneses  spektrum  más részei birtokbavétele is
folyik. Így ma már több mikrohullámú sávban érzékelő műhold is működik. Ezek
előnye,  hogy "átlátnak" a felhőzeten. Hátránya, hogy korábban nem ismert és
fel  sem  tárt  tulajdonságú  adatokat  kapunk. Ezzel együtt a következőkben
egyre bővül majd az elektromágneses spektrum nem-optikai részeinek kezdetben
csak  kísérleti  használata  a  földfelszín vizsgálatában. E téren a helyzet
szabályozási    szempontból   az   optikai   sávú   adatszolgátatókénál   is
rendezetlenebb. De ez természetes, hiszen a munkák kutatási szinten folynak,
s  egyelőre  sok nyitott kérdést kell még megválaszolni a kiterjedt operatív
alkalmazás előtt.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.