5. TÁVÉRZÉKELÉS
E téren a gyors, minőségi átalakulás folytatódása mellett egyrészt
megkezdődött a szolgáltatások átstruktúrálódása, másrészt megfogalmazódtak
civilizációnk létezésének alapvető kérdései. Ma a Föld kutatása, a
földfelszín megfigyelése, térképezése, a felszíni folyamatok nyomonkövetése
stb. már alapvetően űrtevékenység, amelynek mind tudományos, mind gyakorlati
oldala van. Ebből a fontosabb és a civilizációnkra nézvést meghatározóbb az
összefoglaló tudományos oldal [13]. Ez az oldal természetesen összefonódik a
felhasználói (fogyasztói) igényeket kielégítő K+F munkával, hiszen annak
eredményei is mind beépülnek a Föld egészéről és az általános életfeltételek
alakulásáról halmozódó adatokba, modellekbe. Ez kapcsolódik a jövőkutatás
jellegű munkákhoz, amelyek elsőrendű fontosságúak, s a zárt ökorendszert,
azaz az életet hordozó, véges Földet vizsgálják. Bolygónk nagyon sok
szempontból olyan, mint egy élőlény. Született a múltban, meghal a jövőben,
de a metabolizmusa sokkal bonyolultabb, mint pl. az emberé. Alapvető
probléma e munkák során, hogy - amint azt a fizikából és a filozófiából
egyaránt tudjuk - egyetlen rendszer sem érthető meg csak a rendszer határain
belül maradva. Az űrtevékenység geometriailag kivül vitt bennünket a Föld
határain. Ennek következtében alapvetően megváltozott a tudásunk, sokkal
jobban értjük a Földet, a Föld működését. Azonban ez nem elégséges, mivel
nem tudtunk és nem tudunk kilépni a Föld időbeli határaiból, még kellően
hosszú idejű hiteles áttekintésünk sincs róla. Az időtényezőt feloldani nem
tudjuk, ahhoz időutazás kell. Persze alapvetően új eredmény már az is, hogy
ezt a problémát meg tudjuk fogalmazni. E vizsgálatok egyik következménye az,
hogy ma már bizonyosan tudjuk, az emberi létnek, civilizációnknak csak akkor
van jövője Földünkön, ha mostantól kezdve kiemelt figyelmet fordítunk
bolygónk egészsége megőrzésére. A Föld kutatása a világűrből végleg
elsöpörte azt a régi, általános emberi, s benne kutatói-felfedezői
felfogást, amely szerint a földfelszín oly nagy, hogy végtelennek
tekinthetjük, s a Föld erőforrásai is végtelenek, azaz mindig találunk majd
újat az elfogyó helyett. Ennek mai maradványaként még a közgazdászok és
politikusok többsége nem tartja fontosnak a bolygónk jövőjével foglalkozást.
Azonban a Föld világűrből figyelése, a távérzékelés sok gyakorlati probléma
megoldását eredményezte, s eredményezi a jövőben is. Ezért a használata
világszerte terjed. Ennek következtében pedig kikerülhetetlenül növekszik a
Földre vonatkozó globális és összekalibrált adatbázis, s épül a mindezen
adatokat begyűjtő és felhasználó globális infrastruktúra az egyre
szorosabban együttműködő kutatói gárdával együtt. Ez az adatbázis
automatikusan kapcsolódik a geoinformációs rendszerekhez (GIS). Tehát a Föld
"egészsége megőrzéséhez" szükséges kutatási infrastruktúra
megállíthatatlanul épül ki. Ebből kimaradni pedig az említett gyakorlati
hasznot hajtó eredményekből kimaradást jelenti minden ország, minden
érintett gazdasági egység számára. A következő lépés a történelmi és
földtörténeti adatok, az előbb említett aktuális adatok, a természeti
folyamatok modellezési eredményei és e folyamatok jövőbeli alakulására
vonatkozó hipotézisek, valamint a más bolygókra vonatkozó adatok egyetlen
információs rendszerbe foglalása. Ma e folyamatot a kalibrációs szempontból
meggondolatlan műholdas ötletek mellett lényegében csak a tudományos adatok
gyorsan terjedő pénzért árusítása, valamint e folyamat gazdasági okokból
manipulálása zavarja, de ez alapvetően. Mivel a távérzékelés
forradalmasította a hidrometeorológiát, a geodéziát és térképészetet, a Nap-
Föld kapcsolatok vizsgálatát és a földfelszíni bioszféra áttekintő és
részletező vizsgálatát egyaránt, nyilvánvalóvá váltak az emberi és a
természeti szféra legfontosabb kapcsolatai [14]. A természeti szféra az
erőforrásoktól és természeti kockázatoktól, veszélyektől az élővilág részein
(állatok, növények) át az élet számára kardinális értéket - azaz mással nem
helyettesíthető és pénzért meg nem váltható értéket - jelentő talajig
(termőföldig), vízig, levegőig terjed, beleértve az időjárást és a teljes
klímát. Az emberi szféra a népességtől, alapszükségleteitől (levegő, víz,
élelem, ruha) és egészségétől a kultúrán (vallás, oktatás, tudomány és
művészet) át az infrastruktúráig (hírközlés, utak, vízvezeték és csatornázás
stb.), szállítás és közlekedésig, iparig, védelemig és kormányzatig terjed.
A két nagy egység csatlakozó felületei a katasztrófák, az erőforrások
igénybevétele, a környezet terhelése, az ökológia - globális, regionális és
helyi szinten. E nagy rendszerben jut ma már kiemelt szerep az
űrtevékenységnek, amelynek most csak a távérzékelési részét említem, hiszen
egyebekről korábban már volt szó. A műholdas távérzékelés a természeti
oldalon a felméréssel, a változások figyelésével, a kialakult és alakuló
trendek észlelésével, a folyamatok dinamikája feltárásával, a hatások és
kölcsönhatások megfigyelésével jelenik meg, míg az emberi oldalon a műholdas
technika a modellezéssel, a megoldások megtalálásával, a stratégiák
kidolgozásával, a cselekvés logisztikai háttere megadásával és az egyes
akciók ellenőrzésével játszik meghatározó szerepet. Ezt átgondolva jól
látszik, hogy miközben az űrtevékenység az egyes felhasználók alapvetően
gazdaság-motiválta igényeit elégíti ki (adatszolgáltatással, modellezéssel,
megoldási javaslatokkal), aközben információs rendszerében felhalmozza
mindazon adatokat és modelleket, amelyek a Föld megőrzéséhez biztosan
szükségesek, de nem biztos, hogy elégségesek. Ahhoz, hogy ez az információs
bázis ne csak többé-kevésbé elszigetelt, nehezen hozzáférhető és a Földön
nemcsak földrajzilag szétszórt információ halmaz maradjon, folyamatosan
működő globális kutatási infrastruktúra szükséges. Ez ma még nincs meg, de a
kialakítása már lehetséges. A tét nagy. Ugyanis nemcsak az ember halandó, de
az emberiség sem halhatatlan! Ezen infrastruktúra része, hogy az egyes
egyedi (nemzeti stb.) alapon létrehozott távérzékelési űrrendszereket minden
felhasználó előtt megnyissák, a különféle egyidejű és időben egymás utáni
űrrendszerek technikailag és kalibrációsan, valamint adatértékelési
szempontból legyenek kompatibilisek és a legmagasabb szintű kutatási
programok nemzetközi irányítás alá kerüljenek. Természetesen ez a folyamat
más területeken is megkívánja az integrációt, így jelenleg ennek csak
részfolyamatai láthatók. Az is nyilvánvaló, hogy mindennek szabályozási és
pénzügyi következményei vannak illetve lesznek. Elkerülhetetlen azonban a
Föld integrált kutatásának rohamos előretörése, s ezen kutatás eredményeinek
figyelembe vétele az élet minden szintjén. A továbbiakban a távérzékelés
gyakorlati alkalmazási területeit tekintjük át.