3.3 KITEKINTÉS
A leírt űrhírközlési folyamatok az egész űrtevékenységre nagy és
átalakító jellegű hatással lesznek. Az alapvető változást a rendkívül nagy
műholdszám okozza. Tudjuk, hogy már a geoszinkron pálya végessége (egyetlen
kör az egyenlítő felett mintegy 36000 km magasan) szabályozási gondokat
okoz, hiszen rajta csak véges számú műhold helyezhető el. Ráadásul ezek
között elektromágneses interferencia nem léphet fel. A GEO pályát ugyanakkor
az FSS és BSS szolgáltatókon kívül a speciális távközlési jellegű
szolgáltatók (pl. Inmarsat) is használják. De rajtuk kívül ugyanezen a
pályán katonai szolgálatok is működnek, a globális meteorológiai szolgálat
különféle "nemzetiségű" holdjai is ott találhatók. Mivel e pálya
subszatellita (a műholdpálya geocentrikusan földfelszínre vetített nyom-)
vonala néhány ország és az óceánok területén halad át, kísérletek történtek
egyes pályaszakaszok nemzeti hatáskör alá vonására. A problémának azonban
valóban komoly része az, hogy nem küldhető fel GEO pályára akárhány műhold,
s már a GEO pályák esetében a frekvenciasávok használatában érdemi
egyeztetésre és szabályozásra volt szükség.
A kialakuló helyzetben azonban a frekvenciasávok használatában egyrészt
az eddiginél nagyságrenddel nagyobb igény jelenik meg, másrészt a különféle
szolgáltatók LEO és MEO holdjai egymáshoz képesti helyzete a Föld körüli
keringés során folyamatosan változik, így a zavaró interferencia lehetősége
nemcsak megnő, hanem időben is folyamatosan változó képet mutat. Ez
természetesen kihat a kutató műholdak és űrszondák üzemére is, amennyiben e
szolgáltató holdakkal azonos sávban kell működjenek, vagy e Föld közeli
szolgáltató holdak akár kis szintű jelet (zajt, felharmónikust stb.)
sugároznak a kutató eszközök adattovábbítása illetve mérései részére
fenntartott sávokban. Ráadásul már a "hagyományos" földi mobil távközlési
rendszerek zavarni kezdték hasonló okokból a rádiócsillagászati
obszervatóriumokat. A zavar szintje csak növekedni fog a jövőben. Ezért
elkerülhetetlen a frekvencia-spektrum használatának optimalizálása és ennek
szigorú szankciókkal biztosított betartatása.
A zavar másik forrása maga a sok műhold. Ennek következtében ugyanis
megnő annak a valószínűsége, hogy egy-egy rádiócsillagászati vagy űrszonda-
követési elektromágneses útvonalon műhold haladjon át. Ez pedig a jelet
szóró tárgy áthaladását jelenti, ami a méréseket tönkreteszi, tönkreteheti,
illetve megzavarja az űreszköz-Föld kapcsolatot. Arra is gondolva, hogy a
jövőben - ha a civilizációnk megéri - az emberes űrhajók távolabbi űrbe
repülése rendszeressé válik (Hold repülések, Mars expedíciók), az adott
zavarok embert is veszélyeztethetnek. Természetesen annak a valószínűsége is
növekszik, hogy az egyik PSCS rendszer műholdjai közötti, pl. optikai sávú
kapcsolatot, egy másik PSCS rendszer műholdja árnyékolja, de ennek a
geometriai valószínűsége még mindig rendkívül kicsi marad.
A műholdak összes száma előre becslése során nem szabad megfeledkezni
arról, hogy a globális helymeghatározó rendszerek is rendszerenként több tíz
műholdból állanak. Az egyéb szolgáltatások (meteorológia, általános
távérzékelés, a katonai szolgálatok, felderítő és ellenőrző rendszerek stb.)
holdjainak száma is növekszik. Így a pályán lévő összes, működő és már
tönkrement műholdak száma a közeli jövőben rohamosan növekszik. Ennek a
fentebb elmondottakon kívül további következménye, hogy folyamatosan nő két
űreszköz ütközésének a veszélye, ami különösen az űrhajók biztonsága
esetében kritikus kérdés. Ne feledjük, hogy a közelmúltban is előfordult
már, hogy régen pályán maradt űreszköz előrejelzés nélkül igen közel repült
el űrhajó, űrállomás mellett. Az ellenőrzést és előrejelzést már ma is
nagyon nehezíti, hogy tönkrement, rádiójelet már nem sugárzó műholdból
illetve űreszköz darabokból sok ezer van Föld körüli pályán. A már a
következő néhány évben nagyságrendileg ezer (!) műholdat használó
űrszolgáltatások, köztük dominánsan a PSCS és integrált távközlési
rendszerek időben növekvő számú tönkrement műholdat is "termelnek". Így a
Földről követés a fejlődő technológia ellenére egyre nehezebb és
költségesebb lesz, az esetleges pl. rakétát használó váratlan, terror
jellegű támadások észlelése is megnehezedik, miközben a fentebb jelzett
problémák fellépési valószínűsége gyorsan növekszik majd. Természetesen
megnövekszik annak a valószínűsége is, hogy valamelyik, a Föld légkörébe
visszasüllyedő, már használaton kívüli műhold kisebb-nagyobb darabja túléli
a légkörön áthaladás közben fellépő hőterhelést és lakott területen ér
földet. Azonban ez egyelőre nem kritikus kérdés, mivel a nagy számban
előforduló műholdak tömege nem nagy és a szerkezete következtében is az a
valószínű, hogy nemigen éli túl a légkörben lefékeződést.
Mindezek következtében elkerülhetetlenné válik a teljes Föld körüli
térség használatának egyre pontosabb és szigorúbb szabályozása. De az is
nyilvánvaló, hogy a következőkben ki kell alakítani a Föld körüli tér
tisztogatásának technológiáját, a használatból kivont, tönkrement műholdak
összegyűjtését és Földre visszahozatalát, vagy a távolabbi jövőben esetleg a
kivitelét a távolabbi űrbe. Teljesen új szempontként jelenik majd meg, hogy
mi történjen például egy csődbe ment űrszolgáltató cég nagyszámú
műholdjával. Megveszi-e, átveszi-e valamelyik másik szolgáltató, vagy az
egész úgymond űrszemétté lesz? Mindez az ember vezette űrrepülések számának
növekedésével, új szolgálat felállításával jár együtt. Ennek viszont további
űrtevékenységet növelő hatása van, s átalakítja, tovább növeli az
űrtevékenység szerepét egész civilizációnkban. Ezt a folyamatot egyértelműen
a mostani években a PSCS megjelenésével rohamosan növekvő műholdszám indítja
meg.
A kitekintésben természetszerűleg említést érdemel a korábbiakból már
világosan kirajzolódó és a teljes űrtevékenységre meghatározó folyamat,
amelynek során az indulásnál kutatási és biztonsági szerepet játszó,
csúcstechnika fejlesztő, költségigényes és nem nyereségorientált
űrtevékenység teljesen átalakul. A nagyon sok műhold gyártása, felbocsájtása
és üzemeltetése, valamint a rövidesen elkerülhetetlenül megjelenő űrszemét-
eltávolító szolgálat egyértelműen nyereségorientáltá, árérzékennyé teszi az
űrtevékenységet általában is, s lényeges technológia-váltás várható. Ez
utóbbi jellege ma még nem jelezhető előre kellő megbízhatósággal, mivel
valóban új technológiai megoldások szükségesek, s ezek kialakulásában nagy
szerepet fog játszani a világűrbeli zéró-g gyártás is. Annyi azonban
bizonyos, hogy a műholdak szerkezetileg szabványosodni fognak, s a
szabványos részeknél megjelenik a sorozat gyártás is, a repülő-iparhoz
hasonlóan.