2.2 AZ ŰRTEVÉKENYSÉG ALAPVETŐ GAZDASÁGI TÉNYEZŐ
Az űrtevékenység gazdaságba integrálódása megtörtént. Ma már több
területen az "űrszegmens" meghatározóvá, uralkodóvá válása zajlik. Megnőtt
az űripari tevékenység jelentősége. Az űripar (műholdak és egyéb űreszközök
gyártása, felbocsájtása, üzemeltetése, űrrendszerekkel végzett szolgáltatás
stb.) a valamikori biztonsági-honvédelmi jellegét végleg elvesztette, s éles
gazdasági verseny alakult ki e téren. Természetesen az űrtevékenységnek
vannak fontos biztonsági, védelmi stb. területei, de az űrtevékenység
önmagában sem nem honvédelem, sem nem alapkutatás, hanem a jelen és
különösen a jövő meghatározó ipari-szolgáltatási versenyszférája. Ma már
egy-egy űreszköz felvitele a világűrbe nem nemzeti-biztonsági ügy, hanem
sokszereplős szolgáltatás. Már e téren is komoly ár- és garanciális verseny
alakult ki, amelynek fő szereplői az USA (elsősorban a NASA), Oroszország
(az RSA) és Ukrajna (az NSAU), az ESA (!), Kína és Japán. Mivel a szükséges
startok száma, azaz a piaci igény megnőtt, s gyorsan nő tovább, nagy a
verseny. Jellemző, hogy amerikai cégek műholdjai pályára szállítását nagyon
sok esetben nem a NASA-tól, hanem pl. az ukránoktól rendelik meg. Ennek
következtében rendkívül kiélezett veseny indult meg a start-költségek
csökkentése terén. Ebben pedig a gazdaság természetéből adódóan nemcsak a
tényleges technikai megoldások (a hordozórakéták, űrrepülőgépek stb.
technikai színvonala és gazdaságossága) játszanak meghatározó szerepet,
hanem a gyártás költségei, azaz a versenyző cégek gyártó bázisai országainak
munkabér színvonala is. A magasabb életszínvonalú országok, országcsoportok
e versenyben a közeli jövőben éppen a magas munkabérek következtében csak
alapvetően új, megbízható és olcsó rakétagyártási eljárásokkal illetve
szállítóeszköz konstrukciókkal képesek versenyben maradni. Előre tekintve
látni kell, hogy az űripar munkás szinten is nagy felkészültséget és
megbízhatóságot igényel. Éppen ezért várható, hogy az e téren dolgozók bére
a ma alulfizetettek esetében is növekedni fog, éppen a mai olcsóságukkal
megszerzett piaci pozícióik megőrzése érdekében. - Különösen érdekes a jövőt
illetően is az ESA országaiban megfigyelhető fejlődés. A szállító eszközök,
rakéták gyártása terén a fejlesztési és ipari integráció már régen
megtörtént. A nagy és megbízható hordozórakéták gyártása ugyanis mind a
fejlesztésben, mind a gyártásban, mind a szükséges befektetések
biztosításában olyan nagy feladatot jelentett és jelent, amit a legnagyobb
tagországok (Nagybritannia, Franciaország, Németország, Olaszország) sem
tudtak egyedül megoldani. Ez volt éppen az ESA létrejöttének egyik
legfontosabb mozgatórugója is. Azonban az egyéb űripari területeken eddig
érdemi integráció nem zajlott le. Az egyéb űripari megrendelések nagy tételű
megjelenése az ezekhez kapcsolódó szolgáltatások, elsősorban az űrhírközlés,
robbanásszerű növekedése következtében felvetették azt a kérdést, hogy a
világ űrpiacán az európai cégek meg tudnak-e maradni vagy elsorvadnak. A
kérdés az, hogy vagy összeolvadnak, vagy meghalnak [9]. Ma ez a legélesebben
az űrhírközlésben érdekelt gyártó cégek előtt merül fel, de a folyamat a
maga teljes kegyetlenségében végigmegy az egész űriparon. Úgy fogalmazhatunk
alkalmazási területtől függetlenül, hogy Európában sok kis űripari cég
működik. A léptéket érzékeltetendő ilyen "kis" cég pl. a Matra-Marconi
Space, az Aerospatiale vagy a Daimler-Benz Aerospace, amelyek egyesülése
most folyik. Ahhoz, hogy hosszabb távon nyereségesen tudjanak működni,
nemcsak központilag irányított és finanszírozott európai megrendeléseket
kell elnyerniök, hanem Európán kívüli nagy megrendelőket megszerezni. Ehhez
pedig el kell érni a 'kritikus tömeget', csak ekkor van remény arra, hogy
elsősorban a nagy amerikai cégekkel a siker reális esélyével versenyezni
lehessen a piacon. Ez az egyesülés azonban nemcsak az általános űripari
tevékenység integrálását jelenti, hanem egyben a hordozórakéta-gyártás
további összeolvadását is Európán belül, növelve e téren is az európaiak
versenyképességét. A növekedés látványos, hiszen az 1989-es kb. 0,5 milliárd
$-os termelési érték 1996-ra meghaladta az 1 milliárd $-t, s az egyesülés
után az "új" cég Nagybritanniában, Franciaországban és Németországban kb.
8000 embert foglalkoztatva több, mint 2 milliárd $-os termelést produkál.
(Az összevethetőség érdekében az adatokat USA $-ban adom meg.) Fontos
tényező, hogy addig, amíg a rakéták, szállítóeszközök terén - a dolog
természetéből adódóan - Oroszország, Kína, Ukrajna meghatározó piaci
szereplő, az általános űriparban (műholdak, űreszközök) terén sokkal
rosszabb pozícióban vannak. Itt a technológiai fejlettségben sokkal
nagyobbak a különbségek közöttük és az USA, Európa, Japán, Kanada, de még
India között is, az utóbbiak javára. Ezért jellemző az USA és az EU
űriparának összehasonlítása. 1991-ben az európai űripar össztermelése 2,5-3
milliárd $ volt, míg az Egyesült Államok űriparáé min. 22-24 milliárd $,
több, mint tízszerese az európainak. (E becslésnél az európaival
összevethető területeket tekintették, az USA űriparát alulbecsülték. A
számok a nagyobb részt képviselő űrszolgáltatásokat nem tartalmazzák!) Az
integrálódás után egy európai cég termelése eléri a korábbi összeurópai
szintet, s az európai űripar egésze az ezredfordulón a piaci sikerességtől
függően legalább 6 milliárd $ lesz, de meghaladhatja érdemben a 10 milliárd
$-t. Mivel a megrendelések mennyisége is gyorsan nő, ezért ez mostanság
összességében nem jelent amerikai piacvesztést, de arányváltozást már igen,
illetve egy-egy területen, adott cégek esetében részleges piacvesztést is.
Nyilvánvaló a többi versenytárs kényszerűen agresszív, piacszerző és megőrző
fellépése. E helyzet az űriparban a közeli jövő meghatározója marad. A trend
következtében az effajta integráció részeként a korábban Európában pl. éppen
védelmi okokból állami tulajdonban létrejött űripari cégeket gyorsan
privatizálják, hogy azután az egyesülésekbe problémáktól mentesen bevihetők
legyenek. A globális űripar és szolgáltatás forgalma ma már bizonyosan
meghaladja az évi 500 milliárd $-t és gyorsan növekszik. (Kína, Ukrajna,
Oroszország ipari-szolgáltatási tevékenysége ma már e szabad piac lényeges
része, de ma még pontosan nem becsülhető, ezért a globális képre pontosabb
számokat mondani e pillanatban nem lenne helyes. A nagyságrend jól
érzékelhető.) A szolgáltatási-alkalmazási területek áttekintése után majd
nyilvánvalóvá válik, hogy e piaci növekedésben többé-kevésbé egészséges
világgazdaság esetén robbanásszerű szakasz kezdetén állunk.
A verseny további következménye, hogy a gyártás gazdaságossága és a
termék- (műhold- stb.) ár lényeges, sok esetben meghatározó szemponttá vált.
Ez már a kiemelt, központi (NASA, ESA stb.) K+F esetében is érezteti a
hatását. Például az ESA fejlesztési rendszerében a fő szempontok:
költségcsökkentés és gazdasági (pl. gyártási) hatásfok, technikai-
technológiai színvonal, a hasznosítási és az űrtevékenységből származó
előnyök növekedése. A piacon kirajzolódott a következő évek néhány domináns
alkalmazási területe, összhangban a korábbi helyzetképben leírtakkal [2].
Ezek: hírközlés, helymeghatározás és távérzékelés. Az űrbeli gyártás,
elsősorban a nagy űrállomás késedelmes építés-kezdése következtében,
önmagában még nem meghatározó gazdasági tényező. Mindenek előtt, mint azt a
továbbiakban be is mutatjuk, az űrhírközlésben olyan nagy számú műholdat
használnak illetve fognak használni, hogy az árverseny kikényszeríti a
műholdak alaprendszerének (szerkezet, energiaellátás, hőszabályozás, tájolás
és navigáció stb.) szabványosítását. Ennek első lépéseként az egyes gyártók
saját szabványosított megoldásokat vezetnek be, például a fentebb említett
integrálódó európai cég "Spacebus 3000", "Spacebus 4000" stb. néven
különféle méretű változatokat. E folyamatnak műszaki-technikai szempontból
lényeges átalakulást, műszaki fejlődést jelentő következményei lesznek a
világűrbeli emberi tevékenység egészére nézve. A korábban megindult
folyamatok mára az űr-gazdaság illetve űr-üzlet rendkívül gyors növekedését
hozták. A következő évtizedben ez a teljes üzletág gazdasági súlyát tekintve
nagyon megerősödik! Erre azért kell figyelni, mert az ún. űrnagyhatalmak
(USA, Oroszország, az EU első tizenkét tagja, Japán, Kína, Ukrajna) és az
űrtechnika által látványosan érintett, azaz nélküle üzemképtelenné váló
országok (pl. India) kivételével a gazdaságpolitika és a gazdaság vezető
személyei és csoportjai nem is követik e folyamatokat, azaz nem tudnak
minderről, s ennek következtében megnőtt ezen országok gazdasági,
technológiai és infrastruktúrális visszaesésének a veszélye. A következő
évtizedben ugyanis, elsősorban a globális információs társadalom piaci
igénye következtében e terület gazdasági súlya várhatóan megtízszereződik.
(Megjegyzés: Véleményem szerint néhány területen a növekedés nagyobb lesz,
mivel a ma becsült piaci szolgáltatási igény-növekedés mellett a biztonságos
és hosszútávú üzemvitel, a lezajló változások megkívánják további, eddig nem
is létezett feladatok megoldását, megnövelve ezzel az űrbeli tevékenység
méretét. - Lásd még a 3. pontot.) Ha csak az európai űrpiac várható
alakulását nézzük, akkor pl. holland szakértői becslések szerint az
1996-2006 közötti évtized teljes űrpiaca csak a három legfontosabb
szolgáltatás területén a következők szerint alakul összesen, milliárd $-ban
(1 milliárd $ = 10^9 $):
1. sz. Táblázat
┌──────────────┬──────────────────┬─────────────────┐
│ Távközlés és │ Helymeghatározás │ Földmegfigyelés │
│ műsorszórás │ és navigáció │ és meteorológia │
┌───────────────────┼──────────────┼──────────────────┼─────────────────┤
│ Űrszegmens, │ 43 │ * 1 │ 14,2 │
│ műholdak │ 60 │ 1,2 │ 18,7 │
├───────────────────┼──────────────┼──────────────────┼─────────────────┤
│ Az űrbe vitel, │ 33 │ * 1 │ 8,8 │
│ rakéták │ 46 │ 1,2 │ 10,5 │
├───────────────────┼──────────────┼──────────────────┼─────────────────┤
│ Üzemeltetés a │ 100 │ * 0 │ 1,8 │
│ világűrben │ 130 │ 0,5 │ 3 │
├───────────────────┼──────────────┼──────────────────┼─────────────────┤
│ A földi szegmens │ 130 │ 52 │ 9,7 │
│ üzemeltetése │ 200 │ 75 │ 13,5 │
├───────────────────┼──────────────┼──────────────────┼─────────────────┤
│ Űrbeli szolgálta- │ 240 │ 60 │ 22,5 │
│ tás igénybevétele │ 330 │ 90 │ 55 │
└───────────────────┴──────────────┴──────────────────┴─────────────────┘
Ez a vizsgált évtizedben átlagosan évi 100 milliárd $-t jelent összesen;
ami a periódus elején érdemben kisebb, míg a végén számottevően nagyobb. A
bemutatott példa csak illusztráció, s nem tartalmazza az amerikai és japán
előrejelzéseket, amelyek hasonló dinamikát mutatnak. Az is fontos, hogy e
növekedés nem a kormányzati igények növekedése, hanem a szabadpiaci
felhasználói igények növekedése következtében áll elő. A felhasználási
területek tárgyalására is rátekintve jól érzékelhető ez a gazdasági
növekedés. Fontos, hogy a felsorolt területek éppen azok, amelyekben az
űrtevékenység megléte a gazdasági-társadalmi működés alapelemévé vált, így
lassan kardinális értékké alakul, azaz mással nem helyettesíthető és pénzen
meg nem váltható. Ma a kardinalitás még csak a szolgáltatások egy részénél
illetve a Föld egyes, infrastruktúrálisan rosszul ellátott illetve nagyon
fejlett részein alakult ki, de a jövőben általánossá válik. A táblázat *-gal
jelölt tételei azok a területek, ahol az európai űripar és tevékenység az
elmúlt tíz évben a K+F befektetések elégtelensége illetve nem jó irányítása
következtében az űrszegmensből alapvetően kimaradt. Ennek többek között
érdemi gazdasági veszteség a következménye.
Az űrpiaci szolgáltatások és az űrbeli ipari tevékenység minden egyes
részénél a kutatástól a piaci alkalmazásig azonos fő lépéseket kell
megtenni, amelyek elvben nem különböznek a "normál" földi ügymenettől, csak
az űrtevékenység területein pontosan kell figyelni a lépések sorrendjére, s
kihagyni egyet sem lehet. Ezek: K+F, alkalmazási fejlesztés, alkalmazási
demonstrációs kísérlet, pilot projekt az üzemszerű alkalmazára, operatív
szolgáltatás vagy gyártás. Várható, hogy a precíz ügymenet lényeges hatást
gyakorol majd a "csak" földi tevékenységre is, különösen K+F téren.
Természetesen az űripari és szolgáltatási terület fejlődése átformálja a
tisztán űrkutatási területek (lásd az 1. pontot) alkalmazott megoldásait is.
Például az Eureca keretében már ma a nagyon olcsó és a költség-hatékony
űrprogrammok lehetőségeit kutatják.
Az elmondottakból egyenesen következik, hogy a korábbiaknál is fontosabbá
váltak a fajlagos startköltségek, s az e téren kialakult sokszereplős szabad
piac az érdekelteket rendkívüli erőfeszítésekre készteti. Mint tudjuk, az
űrtevékenység kezdetén, 1960 táján 1 kg tömeg Föld körüli pályára állítása
kb. 2 millió $-ba került. 1970 táján 1 kg tömeg Holdra leszállítása és
visszahozatala a Földre kb. 1 millió $-ba, ha nem tekintjük a Holdon hagyott
eszközöket és a visszatérő kabin tömegét a szigorúan vett hasznos teher
részének, ami megítélésem szerint most helyes eljárás. Az már jól látható,
hogy a holdrepülések fajlagos költségei a legdurvább felülbecslés mellett is
kisebbek voltak az első műholdak fajlagos startköltségeinél! Ez a
költségcsökkenés folytatódott, s a mai űripari-szolgáltatási piaci robbanás
megalapozója volt. Az előző és a mostani évtizedben 1 kg tömeg Föld körüli
pályára állítása már csak kb. 2-5 ezer $-ba kerül a feladattól függően. A
fejlődési trend a [2]-ben jelzettől nem tér el, azaz az olcsó hordozórakéták
illetve az újrafelhasználható eszközök (űrrepülőgépek) a ma és a közeli jövő
szállító eszközei. A lehetséges fejlődést kicsit lassította, hogy a múlt
évtized közepén a piac e téren még nem volt szabad (létezett a Szovjetunió
stb.), s ezért a rakéták és űrrepülőgépek fejlesztésében domináns volt
minden országban az állami-honvédelmi igények előrejelzése és elfogadása-
megértése parlamenti-kormányzati szinten. Ennek hatására a valóban egyetlen
fokozattal a Föld körüli pályára feljutó űrrepülőgépek fejlesztése késett.
Ma ez a kép megváltozott, hiszen a mai űrrepülőgépes szállításnak (STS)
veszélyes gazdasági versenytársa az olcsón kínált hordozórakétás felvitel
(Kína, Ukrajna, Oroszország, ESA, de az USA rakétagyártói is). A
kikerülhetetlenül szükséges új fajta, valóban egy fokozatú űrrepülőgépek
(SSTO illetve az X-33 program) kifejlesztése gazdasági okokból új lendületet
kapott, amit a Nemzetközi Űrállomás (ISS) építése és működtetése erősít. (Az
X-33 ún. repülés-demonstrációs programja 1999-ben indul.) Ennek a
szállítórendszernek az üzembeállítása a bonyolult üzembehelyezésű űreszközök
Föld köré szállítása költségeit is 400-500 $/kg-ra csökkenti. (Ez az írás
pillanatában 83 ezer - 103 ezer magyar Ft-ot jelent, ami csak a
közalkalmazotti bértáblára száműzötteknek sok, a 'jobbak' zsebből ki tudják
fizetni.) Az egyszerű műholdak felvitelében a rakéták azonban még ilyen
költségek mellett is versenyben maradnak. A rendkívül nagy számú műhold Föld
körüli üzeme, s emellett a műholdpályákon és a földfelszínen a biztonság
megőrzése jelent olyan igényt, amely ma még műszaki megoldásában nehezen
körvonalazható, de még olcsóbb szállítási megoldást hoz. Ebben már fel kell
majd használni az űrben gyártható anyagok adta új műszaki lehetőségeket is.