Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

                            Mottó: "Csak az a vég, csak azt tudnám feledni!"
                                                               (Madách Imre)

                             BEVEZETŐ ÁTTEKINTÉS

   Eddigi   tapasztalataink   szerint   évtizedenként  egyszer  mindenképpen
indokolt  űrkutatási  helyzetképet  készíteni. Egyben tanulságos is az eddig
készült  két  előző  helyzetképet [1, 2] is megnézni az újjal együtt, hiszen
azok   helytállósága  és  tévedései  egyaránt  informatívak  a  mai  helyzet
értékelésekor.  Legáltalánosabb  jellemzőként e visszatekintésből láthatjuk,
hogy  az  egyes országok, kormányaik, parlamentjeik és társadalmuk megértési
szintjétől  függetlenül  -  ami  különösen  pl. az Egyesült Államok esetében
figyelemre  méltóan  markáns  -  két évtizeddel ezelőtt az űrkutatás a földi
civilizációt   egyre   mélyebben   átfogó   és  átformáló,  lényeges  emberi
tevékenységnek   mutatkozott,  amelynek  civilizációnkba  beépülése  nemcsak
sokoldalú  és komplex, hanem megállíthatatlan is. Akkor már látszott, hogy e
tendenciáktól  elszakadás  a  társadalmi  versenyképességet  és fennmaradási
készséget  veszélyezteti.  Egy  évtizede  ez  már  megvalósult állapot volt.
Ugyanakkor  kirajzolódott,  hogy  a  "globális  változások"  globális válság
jeleit   mutatják,   s   ennek  remélhető  kezelésében,  valamint  a  teljes
civilizáció  működtetésében  az űrkutatás-űrtevékenység meghatározó tényező,
amely   nélkül  nemcsak  az  emberiség  általában  nem  létezhet  a  változó
körülmények   között,  hanem  az  egyes  országok  sem  képesek  működni  az
űrtevékenység  igénybevétele  nélkül.  Mára  ez  az  előrejelzés már részben
túlhaladott tény, azaz az űrtevékenység az elmúlt évtized második felére már
lényegét  tekintve  megfelelt  ezen előrejelzésnek. Ma a globális változások
nyilvánvalóak,  s  egyértelműen súlyos globális válságra mutatnak. A "Földre
zárt"  társadalom e véges bolygón a saját maga által részben szükségszerűen,
részben szükségtelenül keltett hatásaival megváltoztatta bolygónk működését,
s  ennek  következményei  -  ma már több vonatkozásban jól mérhetően - egyre
nagyobb  zavarokat  okoznak  (pl. [3]). Ennek következtében súlyossá vált az
ivóvízhiány,  az éhinség, a sivatagosodás, az erdők pusztulása és pusztítása
stb., de emellett már köznapi szinten is érezhetők a globális klíma egyelőre
még   kis   változásának  jelei,  amik  elsősorban  a  globális  szabályozás
zavarainak   tipikus   tünetei.   Ugyanakkor   az   űrtevékenység   alapvető
civilizációs  tényezővé  vált!  Az  említett globális változásokra vonatkozó
vizsgálatok döntő része csak űrtevékenység révén végezhető. De a korábbi ún.
űrkutatási-alkalmazási   területek   mindegyike  ma  már  űripari  háttérrel
rendelkezve  alapvető  vagy  meghatározó  szakmai  és  gazdasági tényezőként
beépült  civilizációnk  korábbi  tevékenységi területeibe, a legtöbb esetben
mostanság  vagy  a  közeli  jövőben  eluralja  e területeket. Ide tartozik a
hírközlés  egésze,  a  helymeghatározás,  földmérés és térképészet egésze, a
Föld  működésére  és  a társadalom működtetésére vonatkozó minden kutatás és
alkalmazás   (meteorológia,   oceanológia,   geológia,   település-rendezés,
államigazgatási   és   biztonsági,   honvédelmi,  határőrizeti,  bűnüldözési
területek,    forgalomirányítás   és   automatizálás,   mentés   stb.).   Az
űrtevékenység  nemcsak  rutinná  vált, hanem ma már gazdaságos és esetenként
nagy  nyereséget termelő tevékenység (ipar és szolgáltatás), amelynek minden
esetben az össztársadalmi haszna (social benefit) nagy. A folyamat, amely az
"elérhetetlen"  kutatásával  indult, rendkívüli sebességgel az egyes emberek
mindennapi életét sokoldalúan átszövő és meghatározó, megszokottan jelenlévő
"háttérré"  alakította az űrrendszerek működését. Azonban azt is látni kell,
hogy   e   tevékenységünk   kutatási   eredményei   a  Naprendszer  működése
megértésének  részeként a Föld működése jobb megértéséhez is vezettek. Ennek
következtében  ma világosabban látjuk, hogy a problémák súlyosbodási tempója
igen  nagy.  Így  nincs semmi garancia arra, hogy tudásunk és technológiáink
fejlődése  elegendő  a  problémák megoldásához, s a helyzetet súlyosbítja az
emberi  civilizáció  egészének  és  egyes  részeinek nagy tehetetlensége. Az
űrtevékenység  alkalmazása  azonban  arra  is  mutat  példát, hogy rendkívül
súlyos  helyzet  (éhinség)  is  kezelhető  megfelelő kormányzati megértés, s
társadalmi  bizalom  és  rugalmasság  esetén.  A globális trend azonban mást
mutat. - Összegezve azt mondhatjuk, hogy az űrkutatás az elmúlt időszakban a
hősi  korszakból  professzionális  és kiterjedt tevékenységgé alakult, amely
jelenleg   az   egész   civilizációt   mélységében  átszövő  ipari-gazdasági
tevékenységgé     és     komplex    szolgáltatások    rendszerévé    alakul,
megállíthatatlanul.

   A  mostani felmérés készítésekor változatlanul az látszik célravezetőnek,
hogy  a  szakirodalom  rendkívüli  kiterjedtsége  miatt  a  mai helyzet és a
várható  fejlődés bemutatását nem egészítjük ki e tanulmányban reprezentatív
irodalmi  hivatkozásokkal  a  szükséges  lista  kezelhetetlenül nagy méretei
miatt.  Egy-két  szubjektív  alapon fontosnak gondolt hivatkozást adunk csak
meg.  A  helyzetkép  és  a  konklúziók  pedig  természetesen  az összeállító
"szemével nézve" látszanak.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.