NAGY FORDULAT
Ptolemaiosz után a középkor sötét évszázadai következtek. A kereszténység
térhódításával a "pogány görög tanok" feledésbe merültek. A csillagászati
világkép a Biblia által sugallt primitív elképzelésekre szorítkozott. Izidor
gót püspök (i. sz. VI-VII. század) szerint a Föld lapos korong. Micsoda
visszaesés! Mások még elképesztőbb ötletekkel álltak elő: a világ Mózes
frigyládájához hasonló, a Föld pedig téglalap alakú. De találkozhatunk
tojásszerű Földdel is, amely félig az óceánba merül, míg a csúcsán
Jeruzsálem városa fekszik.
A görög csillagászat eredményeinek fennmaradása egyértelműen az iszlám
csillagászainak köszönhető. Az iszlám tudósainak csak kis hányada volt arab.
Volt köztük szír, zsidó, perzsa, tadzsik, üzbég stb. Általában arabul, az
akkori művelt világ tudományának nemzetközi nyelvén írtak (VIII-XII.
század). Ptolemaiosz világképét fogadták el (Almagest), de sorra
lefordították a többi antik tudós műveit is. Később ezek az ő
közvetítésikkel kerültek át Európába.
Ahová csak az iszlám eljutott, fordítóirodákat, könyvtárakat, botanikus
kerteket, egyetemeket és csillagászati obszervatóriumokat alapított. Nemcsak
őrizték, de tovább is fejlesztették a görög hagyományokat. Működésük egyik
legfeltűnőbb nyoma a csillagtérképeken ma is látható, arab csillagnevek
formájában (Algol, Altair, Deneb, Aldebaran, Betelgeuze stb).