Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

                         PTOLEMAIOSZ (I. SZ. 83-161)

   A nagy ókori csillagászok sorát Klaudiusz Ptolemaiosz zárja. Utána hosszú
időre a sötétség évszázadai következnek.

   Alexandriában  született és élete végéig itt is működött. Több nagy művet
is  írt,  de  ezek  közül  is  kiemelkedik az a 13 kötetes munka, amely kora
csillagászatának  teljes  összefoglalása  volt.  A  címe "Megálé Szüntaxisz"
("Nagy   összefoglalás"),   amelyet   később   csak   "Megiszthosz-nak"  ("A
legnagyobbnak")  neveztek.  A IX. században az arabok lefordították, "Tabrir
al  maghesti"  címen. Ennek eltorzításából ered a közismert Almagest (ejtsd:
Almageszt)   cím.   Európába   a   XII-XIII.   században   került  át,  arab
közvetítéssel.   Először   természetesen   latinra  fordították  le  ("Magna
constructio  astronomiae"),  de  a XV. században megismételték a fordítást a
rengeteg  hiba  miatt.  Még  Galilei is ezt tanította Itália egyetemein, bár
később szembefordult a ptolemaioszi tanokkal.

   Szinte  fájó  érzés  arra gondolni, mennyi eredeti gondolat veszhetett el
vagy  alakulhatott  át  a műben a fordítások során. Ennek ellenére egy olyan
tudós   képe   bontakozik  ki  előttünk,  aki  mindenképpen  tiszteletet  és
csodálatot  érdemel.  Ptolemaiosz  világképe másfél ezer évig rendíthetetlen
maradt. Nem volt versenytársa.

   Miért? Hiszen ő is a Földet állítja a Világmindenség középpontjába, pedig
ma már minden kisiskolás tudja, hogy ez nem így van. De ne feledjük el, hogy
ennek  bizonyítása nem olyan egyszerű dolog. Ptolemaiosz feladata - akárcsak
elődeié  -  az volt, hogy az égbolton megfigyelt mozgásokat megmagyarázza és
előre  jelezze. Az előrejelzés nagyon fontos. Ha ugyanis beigazolódik, akkor
alátámasztja  az  elméletet.  Ptolemaiosznak  az égitestek, főként a bolygók
helyzetét  kellett  előre  jeleznie,  s ez szinte tökéletesen sikerült neki,
annak  ellenére,  hogy  elképzeléseiben  a  Föld áll középen! Modellje tehát
alapvetően rossz, mégis igen sikeres volt. Vajon hány olyan elméletünk lehet
ma,  a  XX.  század  végén, amelyekkel hasonló a helyzet? Honnét tudjuk, nem
hibás  alapokra  építettük-e  pl.  a  modern fizikai világképet? A jövő majd
eldönti  a  kérdést.  Ptolemaiosz ügye már eldőlt. Tévedett. Mégis zseniális
volt.
                         ''Ptolemaiosz bolygórendszere

   Ptolemaiosz   bolygórendszere   az   antik   tudományos  műveltség  egyik
csúcspontját   jelenti.   A   mozgásokat   helyesen   írja  le,  ami  kiváló
bolygótáblázatok   elkészítését   tette   lehetővé,  hosszú  időre  pontosan
megjósolva  a  bolygók  helyzetét.  Munkája  a  földközéppontú világrendszer
matematikailag   tökéletes   kifejlesztése.   Ptolemaiosz  nagysága  nem  az
alapgondolat  eredetiségében áll, hiszen a Hipparkhosz által kikövezett úton
haladt  tovább.  Ő  is  az  epiciklusok  rendszerét  használta,  csak sokkal
bonyolultabban.

   Nincs  módunk  belemenni  a  részletes  elemzésbe, de megnyugtatásul hadd
jegyezzük meg, hogy Ptolemaiosz bolygórendszerét a maga teljességében még ma
is igen kevesek értik igazán.

   Végezetül  álljanak  itt  Ptolemaiosz  általános  csillagászati  tételei,
amelyek   Arisztotelész   tanaival  megtámogatva  közel  kétezer  esztendeig
meghatározóak voltak a csillagászatban.

                    1. Az égbolt gömb alakú és forog.
                    2. A Föld gömb alakú.
                    3. A Föld a Világegyetem közepén van.
                    4. A Föld csak pont az éghez képest.
                    5. A Föld nem mozog.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.