HIPPARKHOSZ (I. E. KB. 190-125)
Hipparkhoszt a "csillagászat atyjaként" említik. Valószínűleg az ókor
legnagyobb csillagásza volt. Eudoxosz és Arisztotelész szféráit elvetve új,
teljes világképet alkotott. Bevezette az epiciklusok rendszerét, hogy ezzel
magyarázza az égitestek mozgásait.
Az epiciklus rendszer lényege, hogy az égitestek összetett körpályán
mozognak a középpontban lévő Föld körül.
Elmélete szerint a Föld körül egy főkör (deferens) helyezkedik el,
amelyen egy kisebb kör (epiciklus) található. Az égitest az epiciklusra van
ráerősítve. Az epiciklus úgy gurul végig a deferensen, hogy középpontja
mindig a deferens egyik pontjával esik egybe. Így nagyszerűen kijön egy
olyan pálya (epiciklois), amellyel a hurokvetés jól magyarázható.
Hipparkhosz feltételezte, hogy a deferens középpontja nem esik egybe a
Földdel, vagyis bolygónk egy kisség centrumon kívüli (excentrikus)
pozícióban van.
Hipparkhosz szerint a Nap körpályájának központja a sugár 1/24-ed
részével van eltolva a Földhöz képest. Ennek bevezetésére azért volt
szükség, mert az évszakok egyenlőtlen hosszúságúak.
┌────────┬────────────────┬──────────────┐
│ Évszak │ Északi félteke │ Déli félteke │
├────────┼────────────────┼──────────────┤
│ tavasz │ 92 nap 18 h │ 89 nap 20 h │
│ nyár │ 93 nap 16 h │ 89 nap 0 h │
│ ősz │ 89 nap 20 h │ 92 nap 18 h │
│ tél │ 89 nap 0 h │ 93 nap 16 h │
└────────┴────────────────┴──────────────┘
Hipparkhosz nevéhez fűződik az első csillagkatalógus, amely 1022
állócsillagot tartalmaz. A katalógust Ptolemaiosz közölte az Almagestben
(lásd később). A katalógus elkészítésének valószínűleg az volt az oka, hogy
i. e. 134-ben új csillag jelent meg a Skorpió csillagképben, amely
feltehetőleg egy szupernóva volt. Ez mindenesetre alapos kétséget vethetett
fel Arisztotelész változatlan világával szemben.
Hipparkhosz egyik legnagyobb teljesítménye a tavaszpont vándorlásának
(precessziójának) felfedezése. Megfigyelte, hogy a Szűz csillagkép
legfényesebb csillaga (Spica) a korábbi adatokhoz képest 2 fokkal
megváltoztatta a helyzetét a tavaszponthoz viszonyítva. Ebből Hipparkhosz
arra következtetett, hogy a tavaszpont évszázadonként 1 fokkal eltolódik az
égbolton. Ma már tudjuk, hogy ejelenség oka a földtengely imbolygó mozgása.
Ennek következtében ugyanis az ekliptika és az égi egyenlítő
metszéspontjai is megváltoznak. A tavaszpont így egyik állatövi
csillagképből a másikba vándorol.
Ez abból is jól látszik, hogy bár a tavaszpontot a Kos csillagkép jelével
szimbolizáljuk, valójában ma már a szomszédos Halak csillagképben van.
Hipparkhosz vezette be a csillagok fényességének skáláját
(magnitudóskála). A csillagokat hat fényrendbe sorolta. Az első fényrendbe a
legfényesebbek, a másodikba a kevésbé fényesek tartoztak stb. A hatodik
fényrend tagjait a szabad szemmel még éppen észrevehető csillagok
jelentették.
Hipparkhoszban tisztelhetjük a tudományos térképészet megalapítóját is.
Bevezette a fokhálózatot, a szélességi- és hosszúsági körök rendszerét. A
kezdő hosszúsági fokot (meridiánt) Rhodosz szigetén jelölte ki. Ma London
egyik elővárosa, Greenwich területén, pontosabban annak csillagvizsgáló
kupoláján megy át. A hosszúsági fokbeosztást az égitestek különböző delelési
ideje alapján állapította meg. A szélességi fokok kijelölésénél egyes
égitestek horizont feletti magasságának változását vehette alapul. A napév
és a holdhónap hosszát szinte tökéletes pontossággal állapította meg. Sokáig
sorolhatnánk Hipparkhosz érdemeit, de talán e vázlatszerű, rövid leírás után
is világosan látszik, hogy méltán tisztelhetjük benne a "csillagászat
atyját".