ERATOSZTHENÉSZ (I. E. 376-195)
Eratoszthenészt Arisztarkhoszhoz hasonlóan csak mások műveiből ismerjük.
Eratoszthenész mérte meg először a Föld nagyságát. Alexandriában és
Athénban tanult, majd az alexandriai könyvtár igazgatója lett. A könyvtár
Eratoszthenész idejében élte fénykorát. Itt halmozták fel az ókori világ
minden tudását. (Óriási veszteség az emberiség számára, hogy a könyvtár
később leégett.) Eratoszthenész állása inkább tiszteletbeli volt, hogy
kedvére foglalkozhassék tanulmányaival. Itt dolgozta ki a tudós a Föld
nagyságának megmérésére alkalmas módszerét. Eratoszthenész a Föld gömb
alakját nem tekintette kétségesnek. Ezért úgy gondolta, hogy ha képes
megmérni két város szögtávolságát, vagyis azt a távolságot, hogy hány fokra
van az egyik a másiktól, akkor ez alapján kiszámíthatja bolygónk egész
kerületét.
Természetesen a két városnak azonos hosszúsági körön kell lennie.
Szélességi körök mentén ugyanis hiába mérnénk, hiszen azok a sarkok felé
haladva egyre kisebb kerületűek. A hosszúsági körökből azonban bármelyiket
választhatjuk. A két város kiválasztása során az egyik természetesen
Alexandria, a tudós lakhelye lett. A másik az Alexandriától dél felé eső
Szüéne (Syene) vagyis a mai Asszuán. Ezek ismeretében nézzük magát a mérést,
amely az emberiség történetében a tiszta ész egyik legszebb megnyilvánulása.
Eratoszthenész megtudta, hogy Szüénében június 23-án a Nap merőlegesen
(zenitben) delel. (A zenit a horizont felett lévő legmagasabb pontot jelenti
az égbolton, vagyis azt, ami éppen a fejünk felett van.) A Nílus egyik
vízállásmutató kútjában ugyanis a delelő Nap megvilágította a kút fenekét,
azaz sugarai 90º-os szögben érkeztek. Ezt egyébként a gátőrök jelentették
Eratoszthenésznek. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezen a napon a Szüénében
felállított árnyékvető rudak (gnomonok) délben nem vetnek árnyékot.
Ugyanezen a napon Alexandriában egy hatalmas gnomon segítségével
meghatározta, mennyire tér el a delelő Nap a merőlegestől, vagyis mennyi a
Nap zenittávolsága.
Amikor Szüénében a Nap zenitben delelt, Alexandriában 7 fokkal és 12
perccel tért el iránya a függőlegestől. Ez egyben azt is jelenti, hogy ennyi
a két város szögtávolsága. Mivel a Föld kerülete 360º, a Szüéne-Alexandria
távolság a Föld kerületének 360/7 fok 12 percnyi, azaz 50-ed része. A Föld
kerülete tehát 50-szer akkora, mint Szüéne és Alexandria távolsága.
Eratoszthenész egy karavánvezetőtől megtudta, hogy Alexandriától Szüénéig az
út 50 napig tart, és a karaván naponta 100 sztadionnyi utat tesz meg. Vagyis
a két város távolsága sztadionban mérve 50 * 100 = 5000 sztadion. (A
sztadion antik hosszmérték, amely 157,5 méternek felelt meg.)
Az utolsó számítás tehát az volt, hogy az 5000 sztadiont be kellett
szorozni 50-el, ami 250 000 sztadion. Ennyiben állapította meg
Eratoszthenész a Föld kerületét, majd később ezt 252 000 sztadionra
módosította. Így a Föld kerületére 39700 km adódik, amely igen közel jár a
valóságoshoz.
Eratoszthenész nem csupán nagy koponya volt, de a szerencse is melléje
szegődött. Alexandria és Szüéne ugyanis nem esik pontosan egy hosszúsági
fokra, ezenkívül más adatokban is adódtak kisebb hibák. Ezek azonban
kiegyenlítették egymást, így igen jó végeredmény született, amin később csak
rontani tudtak. Általában kisebbnek mérték a Földet a valóságosnál,
Kolombusz is ezért mert útnak indulni nyugat felé. Érdekesség, hogy
Dzsingisz kán is megmérette a Földet. Nem tudományos érdeklődésből, hanem
mert tudni akarta, mekkora területet kell még meghódítania. Kínai
csillagászokat alkalmazott, akik igen kicsire becsülték a Föld méreteit,
valószínűleg azért, hogy a kán ne induljon újabb harcokba.
Eratoszthenész 81 éves korában megvakult. A nagy tudós ekkor úgy érezte,
hogy életének már nincs értelme. Megszüntette a táplálkozást, és hősi módon
éhenhalt. Alig hihető, hogy Eratoszthenész ragyogóan világos kora után olyan
sötét évszázadok következtek, amelyekben arról vitatkoztak, hogy hol van a
pokol. A Föld gömb alakja ellen pedig olyan nevetséges érveket hoztak fel,
hogy a fák nem nőhetnek felfelé gyökerükkel.