ARISZTARKHOSZ (I. E. 310-230)
Sokan az ókor legnagyobb csillagászának tartják. Kiszámította a Nap és a
Hold Földtől való távolságát és azt találta, hogy a Nap tizenkilencszer esik
messzebb. Mivel az égbolton nagyjából ugyanakkorának látszanak, a Napnak a
valóságban sokkal nagyobbnak kell lennie. Ekkor már tudta, hogy a Hold
átmérője a Földének kb. 1/3-a. Mindezek alapján világossá vált előtte, hogy
a Nap a Földnél is sokkal nagyobb. Ésszerűbb tehát, ha a Napot helyezzük a
Világmindenség középpontjába. Ezzel - az emberiség történetében először -
napközéppontú (heliocentrikus) világképet alkotott. Elmélete miatt hamarosan
száműzték Görögországból. Mivel tézisei matematikailag kidolgozatlanok
voltak, az idők során lassan elsikkadtak, elfelejtődtek.
Arisztarkhosz eredeti munkáiból semmi nem maradt ránk, csak mások
írásaiból ismerjük. Arkhimédész így ír róla: "Hipotézise lényegében abból
áll, hogy az állócsillagok és a Nap állnak, ellenben a Föld körpályán mozog
a Nap körül, mely a rendszer közepében van... az állócsillagok szférája
ugyanazon központ körül forog, mint a Föld, s az állócsillagok távolsága a
Földtől úgy aránylik, mint a gömb középpontja a felületéhez." Ez utóbbi
nagyon fontos kijelentés, mert ezzel azt állapította meg, hogy a földpálya
elenyészően kicsiny a Világmindenség méreteihez képest. Ezzel kivédte
Arisztotelész ellenérvét, amely az állócsillagok elmozdulására vonatkozott.
Arisztarkhosz még több érdekes tételt is kimondott, amelyekből itt csak
kettőt említünk meg: 1. A Hold a Naptól nyeri fényét. 2. A Hold két szélének
egymástóli távolsága O,5º.