Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

                          EUDOXOSZ (I. E. 408-350)

   Platón   legtehetségesebb   tanítványát  Ciceró  később  a  "csillagászat
fejedelmének"   nevezte.  Athénban  tanult,  majd  Egyiptomba  utazott,  itt
szerezte csillagászati ismereteit.

   Az  ő  érdeme  az ókori Görögország csillagképeinek bevezetése, neveikkel
együtt.

   Legnagyobb  teljesítménye  az égitestek mozgásainak magyarázata a szférák
segítségével.

   A  Világmindenség  középpontjába  a  gömb  alakú  Földet helyezte, ekörül
forogtak a szférák, amelyeket leginkább gömb alakú héjaknak képzelhetünk el.
Minden égitest saját szférával rendelkezett, kivéve az állócsillagokat, mert
azok  mindannyian  egy szférára kerültek. Külön szférája volt a hét bolyongó
égitestnek,  vagyis  a  Napnak, a Holdnak és az öt valódi bolygónak (Merkúr,
Vénusz,  Mars,  Jupiter,  Szaturnusz). Az állócsillagok szférájával nem volt
probléma:  egyenletesen  keletről  nyugatra  forgott.  Annál több gond akadt
azonban  a Nappal és a Holddal, a legnagyobb kérdést pedig a bolygók mozgása
jelentette.  A  bolygók ugyanis az év során általában kelet felé vándorolnak
az  égbolton.  Néha azonban mozgásuk megáll, majd hátráló mozgássá változik.
Ilyenkor  keletről nyugatra haladnak. Bizonyos idő elteltével újra megállnak
és elindulnak visszafelé, keletre. A folyamatot hurokvetésnek nevezzük. Ez a
döbbenetes  dolog alaposan feladta a leckét az ókori görögöknek és bonyolult
magyarázatok  születését  vonta  maga  után. Ma már ismerjük a titkát, de az
ókorban ez a csillaászat legfogasabb problémáját jelentette. Eudoxosz talált
egy  megoldást: óraműhöz hasonló, bonyolult szerkezetet készített, amely jól
tudta  modellezni  a  valóságos  mozgásokat.  Ehhez  azonban újabb szférákat
kellett   bevezetnie.   A   szerkezet   végül  27  egymáshoz  kapcsolódó  és
ellentétesen  mozgó  szférából  állt.  Megalkotása  zseniális matematikai és
logikai  érzéket  követelt.  Eudoxosz  nagyságát  ebben találjuk, bár a Mars
mozgása  számára  is  örök  rejtély  maradt.  Érdekes dolog, hogy Eudoxosz a
szférákat  csak  "munkahipotézisként"  használta és egy percig sem gondolta,
hogy  azok  a  valóságban is léteznek. (Munkahipotéziseket ma is használunk,
példaként  az  atommodellt  említhetjük).  Ennek  ellenére  utódai  -  talán
félreértésből  -  a  szférákat már igazinak, kézzelfoghatónak, tapinthatónak
gondolták,  amelyeket  csak  azért  nem  láthatunk, mert anyaguk tökéletesen
átlátszó.  Másfél  évezredig  tartotta magát az egymásban elforduló, kemény,
csikorgó kristályszférák képzete (a szférák zenéje).

   Eudoxosz  nagy  érdeme  tehát,  hogy megkísérelte az égitestek mozgásának
egységes  leírását  s  ez  többé-kevésbé sikerült is neki. S mivel a szférák
középpontjába  a Földet helyezte, megalkotta a földközéppontú (geocentrikus)
világképet, amely majdnem 2000 évig állt fenn.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2023
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.