A KŐKÖRÖK
Az emberiség csillagászati ismereteinek bizonyítékai közül az elsők
között valók azok a fantasztikus építmények, amelyek romjai Európa sok
pontján fellelhetők. Skandinávia, a Brit-szigetek, Franciaország és az
Ibériai-félsziget területén több száz ilyen úgynevezett kőkör található. A
kör alakban felállított hatalmas kövek a bronzkori ember nagy technikai
tudásáról árulkodnak. Még inkább elámulhatunk azonban, ha a korábban csupán
kultikus helyeknek tartott gigászi építmények szerkezetét alaposabban
megvizsgáljuk. Az egyes kövek elhelyezése, tájolása ugyanis nevezetes
irányokat jelöl ki a látóhatár síkjában.
A legfontosabb ilyen irány a látóhatár (horizont) szélének arra a
pontjára mutat, ahol a nyári napforduló idején felkel a Nap. A nyári
napforduló az északi félgömbön a nyár kezdetét jelzi (június 21. vagy 22.).
Ilyenkor tolódik a Nap-kelte a leginkább észak felé, vagyis nem pontosan
keleten, hanem valahol északkeleten kel fel. Nevezetes irány ugyanennek a
napnak a napnyugta iránya is, amely kb. északnyugatra tehető. Napkelte és
napnyugta között pedig az év ezen napján teszi meg a leghosszabb és a
legmagasabb ívű pályáját a Nap az égbolton. Ugyancsak feltűnő kövekkel
jelölték ki a téli napforduló (december 22.) és a napéjegyenlőségek (március
21. és szeptember 23.) irányait is. Mindebből világosan látható, hogy a
kőkörök megalkotói kitűnően ismerték a Nap évi vándorlását, amely
összefüggésben van az évszakok váltakozásával. Az évszakok kezdetének és
végének ismerete elengedhetetlen a földművelés szempontjából. A kőkörök
olyan "műszereknek tekinthetők, amelyek segítségével ezeket a fontos
időpontokat őseink is jól meghatározhatták. A kőkörök megköveteltek egy
bizonyos nagyságot, hogy a nevezetes irányok viszonylag pontosan kimérhetők
legyenek. Átlagos átmérőjük néhány tíz méter volt. Dél-Angliában azonban
találunk egy 90 métereset is, amely feltehetőleg sokkal többet tudott
társainál. Ez a világhírű Stonehenge.
A Stonehenge a legnagyobb és a legjobban ismert kőkör. Három különböző
körből áll, közülük a legrégebbi i. e. 2700 környékén épült. A Nap járásának
megfigyelésén túl hold- és napfogyatkozások előrejelzésére is alkalmas
lehetett, így gyakran kőkori számítógépként is emlegetik. A nyári napforduló
napkeltéjének irányát egy gigantikus kőoszlop, a Heelstone jelölte ki.