AZ ELSŐ LÉPÉSEK
Mintegy 5 milliárd évvel ezelőtt egy új csillag sugarai járták át a
Galaxist. Néhány száz évmillió múltán a körülötte örvénylő por- és
gázfelhőből lassan-lassan kezdtek kibontakozni a bolygók és holdjaik,
meghatározott pályára álltak a kósza üstökösök és a vad meteorrajok.
Bolygórendszer született az űr végtelenjében, melynek tagjai az Univerzum
fizikai törvényeinek megfelelően sorra megtalálták saját helyzetüket, majd
hűségesen rótták végtelen útjukat a számukra elrendelt ellipszispályákon. S
ez így történt percről percre, évről évre, évezredről évezredre és
évmilliárdokról évmilliárdokra folyamatosan. Néha adódott egy kis zavar;
megszökött vagy a csillagba zuhant egy-egy üstökös; végleg szétszóródott
egy-egy meteorraj és lehet, hogy felrobbant valahol egy bolygó. Alapvető
változás azonban nem történt. Ugyanazok a holdak keringtek ugyanazon bolygók
és ugyanazok a bolygók vándoroltak ugyanazon csillag körül, miközben más
csillagok ezrei álltak őrt mindehhez. Ha a bolygórendszer egész, mintegy 5
milliárd éves történetét egyetlen képzeletbeli évbe sűrítjük össze, akkor
azt találjuk, hogy ez az egész, a maga összes mozgásával együtt senkit sem
érdekelt, senki nem tudott róla, egészen december 31-én késő estig. Ekkor
azonban a rendszer harmadik, egyébként is sok szempontból egyedülálló
bolygóján nagy változás történt. Hogy pontosan mi is ment végbe, arról
sejtelmünk sincs. Valahogy úgy történhetett, hogy az évmilliárdok óta
kitartóan ragyogó sárgás színű csillagot valaki elnevezte Napnak. Talán ez
volt az első "csillagászati felfedezés".
Nincs értelme feltenni azt a kérdést, hogy mikor alakult ki a
csillagászat tudománya. A legrégebbi források az ókori Mezopotámia és
Egyiptom földjéről rejtélyes módon már igen magas szintű csillagászati
ismeretekről mesélnek. Nem tudjuk, hogy ezt megelőzően kik és mikor tették a
legalapvetőbb felfedezéseket és felismeréseket. Melyek lehettek ezek az
alapvető felismerések? Mit adhatott az égbolt az éppen csak öntudatára
ébredő embernek? Először talán a szavanna felett tűző, meleget sugárzó
napkorongot figyelték meg. Jól láthatták, hogy újra és újra megszületik és
meghal, azaz felkel és lenyugszik; majd hamarosan arra is rájöhettek, hogy
ez a felkelő és lenyugvó Nap egy és ugyanaz. Előbb-utóbb azt is észre
kellett venniük, hogy a nappalok hossza és a napsugarak ereje változik az
idő teltével. Amikor pedig a napkorong eltűnt a "földben" vagy az aranyló
hegyek mögött, maga a csoda tárult őseink szeme elé. Ezernyi szikrázó
csillag borította be a gömbölyű égboltot. Nem zavarták őket a városok
lámpái, mert az első városok falai csak jó pár évezred múlva állnak majd;
magas házak sem takarták a látóhatárt, és talán a szemük is élesebb volt
kissé. Mindent láthattak tehát. S látták, hogy a csillagok körbejárnák egy
olyan csillag körül, amely soha nem mozdul odébb. Látták, hogy az idő
múlásával új csillagok kelnek fel, miközben mások hosszú időre
"láthatatlanná" válnak. Látták, hogy egyes csillagok elmozdulnak,
"bolyongnak" a többiek között. S látták, hogy a Hold is változik: fényes
korongja elfogy és megtelik, miközben ő is odébb mozdul a sok csillag
között. Alapvető felismerések, amelyeket ma is bárki megtehet, ha elég időt
szán rá. Semmiféle csillagászati előképzettséget nem igényel. Mégis, valahol
itt kereshetnénk a kezdeteket. S ne felejtsük el: a megfigyelések
évszázadokon, évezredeken keresztül folytak, a tapasztalatok pedig biztosan
továbbadódtak valahogy. Az írás feltalálása előtt persze sok elveszhetett
belőlük, de az esetleges tévedéseket újra és újra "kiigazították" az
örökkévalóságnak komponált mozgások.
A minőségileg új felismerés az lehetett, hogy őseink rájöttek: az égbolt
látszólag zavaros jelenségeiben gyönyörű rend uralkodik. Az égi mozgások
szabályosan változnak. Ez a felfedezés döntő jelentőségű volt akkoriban.
8-12 ezer évvel ezelőtt az emberiség a gyűjtögető-vadászó életmódról
fokozatosan áttért a földművelésre és állattenyésztésre. Ezek már komoly,
jól összeszedett ismereteket igényeltek. Mikor kell elvetni a magot? Mikor
kell learatni a termést? Mennyi ideig tart a juhok vemhessége? Tovább
sorolhatnánk a példákat, de a lényeg a következő: néhány kiemelten fontos
időpont ismerete elengedhetetlenné vált. És őseink tisztában voltak ezekkel.