Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

                            A VILÁGEGYETEM JÖVŐJE

   A  Világegyetem  jövője  a benne található anyag tömegétől, azaz az egész
Univerzum  sűrűségétől  függ.  Ez határozza meg a Világegyetem geometriáját,
melyben  három  esetet  különböztetünk  meg:  a nyílt (hiperbolikus), a sík,
illetve  a  zárt  (gömbi) Világegyetemet. Amennyiben az Univerzum tömege egy
bizonyos határ alatt van, azaz nyílt, örökké tágulni fog. Ha tömege pontosan
ezzel a határértékkel egyezik meg (sík Világegyetem), a tágulás folyamatosan
lassulva  a  nullához  tart,  amit  a  végtelenben  ér el. Amennyiben tömege
meghaladja  ezt  a  kritikus  határt  (azaz  zárt), akkor a benne lévő anyag
gravitációs  ereje elég nagy ahhoz, hogy egy idő után megállítsa a tágulást,
amit  összehúzódás  követ  majd,  végén  a  Nagy  Bumm  ellentétével: a Nagy
Reccsel. A Világegyetemben lévő látható anyag a kritikus tömegnek csak közel
1%-át  teszi  ki,  a  láthatatlan  tömeggel  együtt  azonban pont a kritikus
határon mozgunk.

   Amennyiben  nyílt Világegyetemben élünk, a tágulás az idő előrehaladtával
csak  kismértékben  fog  lassulni.  Egyre távolabb kerülnek majd egymástól a
szuperhalmazok  és  a  galaxishalmazok,  csak a galaxishalmazok tagjai és az
azokon   belüli  égitestek  maradnak  együtt.  A  távolodó  galaxisok  egyre
halványabb  és  egyre  kisebb  foltok  formájában  látszanak majd az égen. A
csillagközi  anyag  szinte teljesen csillagokká alakul, és elfogyta után már
nem  születnek  újabb  csillagok.  Amint ezek felélik üzemanyagukat, előbb a
nagyobbak,  majd  a kisebb tömegűek sorra elhalványodnak. Végül a legkisebb,
leghalványabb  és  leghosszabb életűek is elhasználják tüzelőanyagukat, és a
galaxisok  sötéten  kavargó  halott fekete törpékből, neutroncsillagokból és
fekete  lyukakból  fognak  állni.  Az  égbolt  ekkor  lassanként kihal: se a
Tejútrendszerben,  se  más  galaxisokban  nem  fognak  csillagok ragyogni. A
galaxisokban  a  halott  csillagok egy része az egymáshoz közeli elhaladások
alkalmával kilökődik, más részük pedig a galaxisok magja felé hullik. Így az
idő  előrehaladtával a galaxisok anyagának egy része szétoszlik, és kidobott
sötét  objektumok  fognak  kavarogni  a  világűrben.  Maradékuk  a galaxisok
centrumába  hullik,  és  az ott lévő fekete lyukak tömegét fogják növelni. A
későbbiekben  a  részecskefizika  különleges szerephez jut: a Nagy Egyesítés
Elmélete  szerint  a  protonok nem stabil részecskék, hanem 10^30 - 10^32 év
alatt  elbomlanak. (Ezt kísérletileg egyelőre nem sikerült sem igazolni, sem
megcáfolni.)  A  protonok  bomlása  a  távoli jövőben rendkívül kismértékben
felmelegíti   majd   az  anyagot.  Az  egyes  égitestek  ütközése  során  is
felszabadulhat  némi energia, ilyen eseményekre azonban csak ritkán kerülhet
sor.   Emellett   további   energiaforrásként  szolgálhat  a  fekete  lyukak
párolgása,  melyek  életük  végén egy robbanás keretében semmisülnek meg. (A
galaxismagokban lévő nagytömegű fekete lyukak elpárolgásához nagyságrendileg
10^100  év  szükséges.)  Ezen  apró események ellenére a Világegyetem hideg,
halott   és   sötét   lesz,   az  égbolt  pedig  tökéletesen  üres.  Hasonló
következményekkel   és   jelenségekkel  számolhatunk  egy  sík  Világegyetem
esetében.

   Amennyiben a Világegyetem zárt, tömege elegendő a tágulás megállításához,
majd  visszafordításához.  A  rendelkezésünkre  álló  idő  azonban  ebben az
esetben  is bőségesen elegendő ahhoz, hogy a tágulás megállásáig a csillagok
az  előbb  leírtaknak  megfelelően kihunyjanak. Az összehúzódás megindulását
követően  azonban  érdekes  eseményeket  lehet megfigyelni. A háttérsugárzás
fotonjainak  energiája lassanként növekedni kezd, a gravitációs vonzás miatt
pedig  a  Világegyetem  az  idő előrehaladtával egyre gyorsabb ütemben zuhan
végzete  felé. Amikor már csak 1-2 milliárd éve van hátra az Univerzumnak, a
szuperhalmazok,   galaxishalmazok   egymásba  kezdenek  olvadni.  A  növekvő
energiájú  háttérsugárzás  miatt a világűr, az "égi háttér" egyre forróbb és
világosabb  lesz.  Eközben  az  egyes galaxisok anyaga is összekeveredik, és
egyre  gyakrabban  ütköznek egymással a különböző égitestek. Amikor már csak
közel  100  ezer  év  lesz hátra, az ég kb. olyan fényessé válik, mint a Nap
felszíne.  A csillagok ekkor felmelegszenek, maradék nukleáris tüzelőanyaguk
begyullad,  majd  a  növekvő  forróság  miatt  sokuk  felrobban - fergeteges
tűzijáték  játszódik  le  az egész Világegyetemben. Ekkor a fekete lyukak is
nagy  lakomát  ülnek. Egyre több anyagot kebeleznek be környezetükből, végül
pedig  egymás  befalására  fanyalodnak,  majd  egy  utolsó  kozmikus keringő
formájában vadul összeolvadnak. Az eredmény egy óriási fekete lyuk, amely az
egész  Világegyetemet tartalmazza - egy fekete lyuk egy fekete lyukon belül.
Mindezek után talán egy új Világegyetem születik, amely elölről kezdi a nagy
kozmikus  körforgást.  Egy  biztos: jókor születtünk - születni ugyanis csak
jókor lehet.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.