Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

                         AZ ŐSROBBANÁS BIZONYÍTÉKAI

   Az  ősrobbanás  elmélete három fontos megfigyelésre ad magyarázatot. Ezek
az   általános   kozmológiai   tágulás,   a  kozmikus  háttérsugárzás  és  a
Világegyetemben   található  nagymennyiségű  hélium  eredete.  Az  általános
kozmológiai tágulás (Hubble-tágulás) értelmében az egész Világegyetem tágul,
azaz a benne lévő testek mindegyike távolodik az összes többitől. Amennyiben
ezt  a  tágulást  visszafelé  vezetjük,  egymáshoz egyre gyorsabban közeledő
galaxisokat kapunk, melyek anyaga a kezdő pillanatban egyetlen pontban volt.
A  tágulás  kis  méretskálán  nem figyelhető meg: a csillagok nem távolodnak
egymástól,  és  a  galaxishalmazokat  alkotó  egyes  galaxisok  sem repülnek
széjjel  -  a  tömegükből  adódó gravitációs tér ugyanis ezt megakadályozza.
Azonban  ha  messzebb  tekintünk,  és  a Lokális Halmazon kívüli galaxisokat
vizsgálunk, észrevehetjük, hogy mindegyikük távolodik tőlünk, mégpedig minél
messzebb  helyezkednek  el,  annál  nagyobb  sebességgel.  Ez persze nem azt
jelenti,  hogy  mi  vagyunk  a  Világegyetem középpontjában, ugyanis bármely
galaxisban  helyezkednénk  is  el,  az összes többit attól az egytől látnánk
távolodni.  (A jelenség hasonló ahhoz, amit pl. egy kemencében dagadó kalács
belsejében  képzeletben  megfigyelhetnénk.  A  kalácsban  lévő mazsolák mind
távolodnak egymástól, de bármelyikükön is helyezkednénk el, az összes többit
attól  az  egytől  látnánk  távolodni.  A  folyamat  érzékeltetésére gyakran
szokták   még  a  luftballon  hasonlatot  alkalmazni,  ebben  az  esetben  a
háromdimenziós  teret  egy  két-dimenziós  ballon felszínével szemléltetjük.
Ennek a felületére ragasztunk rá kis papír korongokat, amelyek a galaxisokat
szemléltetik.  Ha felfújjuk a luftballont az összes korong távolabb kerül az
összes  többitől.  Bármelyik  korongról  is  néznénk a jelenséget, az összes
attól   az  egytől  látszana  távolodni  -  holott  mindegyikük  egyenrangú.
Természetesen  a  luftballon  felületén élők számára az a térdimenzió, amibe
beletágul, nem létezik.)

   A kozmikus háttérsugárzás a Világegyetemet kitöltő 2,73 K-es hőmérsékletű
elektromágneses  sugárzás, amely minden irányból közel egyenletesen érkezik.
Ez   az   ősrobbanás  után  néhány  százezer  évvel  keletkezett,  amikor  a
Világegyetem  hőmérséklete  kb.  5000  K  alá csökkent. Ekkor már elegendően
alacsony   volt   a   hőmérséklet  ahhoz,  hogy  az  atommagok  elektronokat
foghassanak  be, és megszületett az atomos anyag. Ezzel a sugárzás elvált az
anyagtól  -  azaz  a  Világegyetem  átlátszó  lett  a  sugárzásra  nézve.  A
tágulással   párhuzamosan  fokozatosan  csökkent  ennek  a  "fotontengernek"
hőmérséklete,  amely  mára  elérte  a  2,73  K  körüli  értéket.  A kozmikus
háttérsugárzás  az  Univerzum  ősi  hőmérsékleti egyensúlyának maradványa. A
harmadik  tényező,  ami az ősrobbanásra és a forró Univerzum elméletre utal,
hogy   a  Világegyetem  látható  anyagának  kb.  25%-a  hélium.  Ilyen  nagy
héliummennyiséget  egyszerűen  nem gyárthattak le a csillagok a Világegyetem
keletkezése óta eltelt idő alatt. Éppen ezért ennek a 25%-nak ősi eredetűnek
kell  lennie. Akkor keletkezett, amikor kb. három perccel az ősrobbanás után
az egész Világegyetem egy hatalmas csillagként működött.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.