AZ ŐSROBBANÁS BIZONYÍTÉKAI
Az ősrobbanás elmélete három fontos megfigyelésre ad magyarázatot. Ezek
az általános kozmológiai tágulás, a kozmikus háttérsugárzás és a
Világegyetemben található nagymennyiségű hélium eredete. Az általános
kozmológiai tágulás (Hubble-tágulás) értelmében az egész Világegyetem tágul,
azaz a benne lévő testek mindegyike távolodik az összes többitől. Amennyiben
ezt a tágulást visszafelé vezetjük, egymáshoz egyre gyorsabban közeledő
galaxisokat kapunk, melyek anyaga a kezdő pillanatban egyetlen pontban volt.
A tágulás kis méretskálán nem figyelhető meg: a csillagok nem távolodnak
egymástól, és a galaxishalmazokat alkotó egyes galaxisok sem repülnek
széjjel - a tömegükből adódó gravitációs tér ugyanis ezt megakadályozza.
Azonban ha messzebb tekintünk, és a Lokális Halmazon kívüli galaxisokat
vizsgálunk, észrevehetjük, hogy mindegyikük távolodik tőlünk, mégpedig minél
messzebb helyezkednek el, annál nagyobb sebességgel. Ez persze nem azt
jelenti, hogy mi vagyunk a Világegyetem középpontjában, ugyanis bármely
galaxisban helyezkednénk is el, az összes többit attól az egytől látnánk
távolodni. (A jelenség hasonló ahhoz, amit pl. egy kemencében dagadó kalács
belsejében képzeletben megfigyelhetnénk. A kalácsban lévő mazsolák mind
távolodnak egymástól, de bármelyikükön is helyezkednénk el, az összes többit
attól az egytől látnánk távolodni. A folyamat érzékeltetésére gyakran
szokták még a luftballon hasonlatot alkalmazni, ebben az esetben a
háromdimenziós teret egy két-dimenziós ballon felszínével szemléltetjük.
Ennek a felületére ragasztunk rá kis papír korongokat, amelyek a galaxisokat
szemléltetik. Ha felfújjuk a luftballont az összes korong távolabb kerül az
összes többitől. Bármelyik korongról is néznénk a jelenséget, az összes
attól az egytől látszana távolodni - holott mindegyikük egyenrangú.
Természetesen a luftballon felületén élők számára az a térdimenzió, amibe
beletágul, nem létezik.)
A kozmikus háttérsugárzás a Világegyetemet kitöltő 2,73 K-es hőmérsékletű
elektromágneses sugárzás, amely minden irányból közel egyenletesen érkezik.
Ez az ősrobbanás után néhány százezer évvel keletkezett, amikor a
Világegyetem hőmérséklete kb. 5000 K alá csökkent. Ekkor már elegendően
alacsony volt a hőmérséklet ahhoz, hogy az atommagok elektronokat
foghassanak be, és megszületett az atomos anyag. Ezzel a sugárzás elvált az
anyagtól - azaz a Világegyetem átlátszó lett a sugárzásra nézve. A
tágulással párhuzamosan fokozatosan csökkent ennek a "fotontengernek"
hőmérséklete, amely mára elérte a 2,73 K körüli értéket. A kozmikus
háttérsugárzás az Univerzum ősi hőmérsékleti egyensúlyának maradványa. A
harmadik tényező, ami az ősrobbanásra és a forró Univerzum elméletre utal,
hogy a Világegyetem látható anyagának kb. 25%-a hélium. Ilyen nagy
héliummennyiséget egyszerűen nem gyárthattak le a csillagok a Világegyetem
keletkezése óta eltelt idő alatt. Éppen ezért ennek a 25%-nak ősi eredetűnek
kell lennie. Akkor keletkezett, amikor kb. három perccel az ősrobbanás után
az egész Világegyetem egy hatalmas csillagként működött.