Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

                               SZUPERHALMAZOK

   A  galaxishalmazok  sem  egyenletesen elszórva találhatók a térben, hanem
nagyobb  csoportosulásokat  alkotnak  -  ezeket  nevezzük szuperhalmazoknak.
Felépítésük   nem   gömbszimmetrikus   vagy   enyhén   lapult,  hanem  éppen
ellenkezőleg:   rendkívül   elnyúlt  illetve  lapos  formával  rendelkeznek.
Hihetetlen  formagazdagságot  mutatnak:  hosszú  fonalak, láncok formájában,
lapok,  buborékok  felületei  mentén  rendeződnek  bennük  a galaxishalmazok
illetve  galaxisok.  Méretük  széles  skálán  változik: néhányszor tízmillió
fényévtől  több  százmillió fényévig terjedhet, átlagosan 100 millió fényév.
Amikor  a  Világegyetemet  nagy  léptéken  vizsgáljuk, észrevehetjük, hogy a
szuperhalmazok    hatalmas    buborékszerű    ürességek   felületein,   azok
találkozásainál  helyezkednek  el.  A  buborékok  jellegzetes mérete szintén
százmillió  fényév,  azonban  sokkal  nagyobb térfogatot töltenek ki, mint a
lapos,  keskeny szuperhalmazok, melyek a Világegyetem térfogatának nagyjából
5%-át  alkotják.  Ezeknek  a  buborékszerű képződmények belsejében a látható
anyag  (és valószínűleg a láthatatlan is) elég ritka, csak elszórva találunk
egy-egy  galaxist. A szomszédos ürességek, buborékok, valószínűleg egymással
összekapcsolódnak,  egymásba  nyílnak.  Ehhez hasonlóan lehetséges és néhány
esetben    már    észlelésekkel   alátámasztott,   hogy   a   szuperhalmazok
összeérhetnek, rendkívül hosszú képződményeket alkotva. Ilyen például a Nagy
Fal   nevű   formáció,   mely   több  összekapcsolódó  (vagy  egy  hatalmas)
szuperhalmaz.  Ennek  kb.  500  millió  fényév  hosszú  szakaszát  ismerjük,
vastagsága  általában  nem  haladja  meg a 15 millió fényévet. Elképzelhető,
hogy  mérete ennél is nagyobb, a jelek szerint ugyanis a feltérképezett zóna
határán túl is folytatódik.

   Azt  a  szuperhalmazt,  amelynek  a  Lokális  Halmaz  is  tagja,  Lokális
Szuperhalmaznak,  illetve  Virgo  Szuperhalmaznak  nevezzük.  Ez  felépítése
alapján  három  fő  komponensre  bontható:  magja  a tőlünk 50 millió fényév
távolságban  lévő  Virgo  galaxishalmaz.  Ez  egy  rendkívül gazdag, sokezer
galaxist  tartalmazó  rendszer,  a  Lokális Szuperhalmaz fényes galaxisainak
20%-a  itt  található.  Ezt  veszi  körül több galaxishalmaz felhője, melyek
nagyjából egy korongot alkotnak. Itt található a Lokális Szuperhalmaz fényes
galaxisainak  40%-a. A korong több nagy galaxishalmazból álló elnyúlt felhőt
tartalmaz,  melyek  a  központi  Virgo felől ágaznak szét. Ezek a Virgo II.,
Virgo  III.,  Canes  Venatici,  Leo  II.  és Crater-felhők. A maradék fényes
galaxisok  40%-a  egy  kiterjedt,  ritka  felhőben  található, ami az előbbi
képződményeket  veszi  körül.  A Lokális Szuperhalmaz átmérője 80-100 millió
fényév, mintegy százezer galaxist tartalmazhat, Lokális Halmazunk ezen belül
a Canes Venatici felhőben van, a peremterületeken.

   Ha  a  Lokális  Halmaznak,  illetve  Lokális  Szuperhalmaznak  a mozgását
akarjuk   megvizsgálni,   akkor  a  kozmikus  háttérsugárzást  használhatjuk
kiindulópontként. Ennek hőmérsékleteloszlása arra utal, hogy kb. 600 km/s-os
sebességgel  haladunk  a  Hydra  és  Centaurus  csillagképek  által kitűzött
irányba.  Amennyiben számba vesszük az összes ismert mozgást környezetünkben
(a  Föld  kering  a  Nap  körül, a Nap kering a Tejútrendszer centruma körül
stb.),  és  azokat ebből levonjuk, még mindig jelentős érték marad, amit nem
tudunk  megmagyarázni.  Ezért  arra a következtetésre jutunk, hogy a Lokális
Halmaz  és  az  egész  Lokális  Szuperhalmaz adott sebességgel mozog ebbe az
irányba.  A  mozgás  kiváltó  oka  egy  hatalmas,  mintegy 300 millió fényév
távolság  körül  elhelyezkedő  tömegkoncentráció lehet, melyet Nagy Vonzónak
(Great  Attractor)  neveznek.  Ez  egy  relatíve ritka anyagcsoportosulás, a
benne  található  galaxisok ugyanis nem alkotnak egy sűrűbb központot, hanem
egy  hatalmas térfogatban, többé-kevésbé egyenletesen vannak elszórva. Ennek
a képződménynek látszólagos átmérője bolygónkról nézve 60 fok körüli, a déli
égen  található.  Ezidáig  csak  7500  galaxist  sikerült felfedezni, melyek
valószínűleg ehhez a képződményhez tartoznak. A Nagy Vonzó teljes tömege kb.
ötvenezerszerese  lehet  Tejútrendszerünkének,  itt  is  az anyag nagy része
valószínűleg láthatatlan formában van jelen.

   A  szuperhalmazok  a Világegyetem jelenleg ismert legnagyobb alakzatai, a
látható   anyag   nagy  része  (és  valószínűleg  a  láthatatlan  is)  ilyen
formációkba  csoportosul. Jelenleg a Világegyetem mintegy 10 milliárd fényév
sugarú  tartományát  figyelhetjük  meg.  Az Univerzum átlagsűrűsége 10^-29 -
10^-30 g/cm3 körüli.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.