Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

                               CSILLAGHALMAZOK

   A  csillaghalmazok olyan csoportosulások, amelyekben a csillagok sűrűsége
jelentősen  nagyobb  a  környezetükre  jellemző értéknél. Tagjaikat egymásra
kifejtett   vonzóerejük  tartja  össze,  nemcsak  térben  alkotnak  egységes
csoportokat,  hanem származásuk is közös. Két fő típusuk van: a gömbhalmazok
és a nyílthalmazok.

   A gömbhalmazok nevüket közel gömbszimmetrikus alakjukról kapták. Az ilyen
csillagtársulásokban a csillagok száma befelé haladva erősen növekszik. A fő
eltérés a nyílthalmazoktól, hogy azoknál sokkal több csillagot tartalmaznak,
tagjaik  száma  tízezer-egymillió,  méretük  20-300  fényév  közötti. Teljes
számuk    a   Tejútrendszerben   valahol   200   körül   lehet.   Eloszlásuk
gömbszimmetrikus  galaxisunk  magja  körül,  kifelé  kb.  150  ezer fényéves
távolságig  terjednek,  számuk  a  mag  felé közeledve növekszik. Koruk 8-16
milliárd  év  között  lehet,  a galaxis II. populációs, idős objektumai közé
tartoznak.  A kisebb fémtartalmú, idősebb gömbhalmazok a centrumtól távol, a
nagyobb  fémtartalmúak,  fiatalabbak  a  centrumhoz  közel  helyezkednek el.
Csillagközi  anyagot  csak nagyon keveset sikerült kimutatni bennük. Pályáik
nagy  elnyúltságúak  és  pályahajlásúak a mag körül, így általában a haloban
tartózkodnak.  Keletkezésüket pontosan nem ismerjük, nagyrészük valószínűleg
galaxisunk ősi anyagának sűrűbb csomóiból született. Akadnak azonban olyanok
is,  amelyek  keringési iránya retrográd, a Tejútrendszerben lévő objektumok
keringési  irányával  ellentétes  -  ezek feltehetőleg a galaxisunkon kívüli
térből  behullott  felhőkből  keletkeztek. A gömbhalmazok "párolognak", azaz
csillagaikat  lassan  elvesztik.  Mivel  sok  tagjuk van, erős a gravitációs
terük,  ez pedig kicsire mérsékli a "párolgást", a csillagok elszökését. Így
élettartamuk  sokkal  nagyobb,  mint amennyi idő a Tejútrendszer kialakulása
óta eltelt. Gömbhalmazok a Tejútrendszerben már régóta nem keletkeznek.

   A  nyílthalmazokat elsősorban az különbözteti meg a gömbhalmazoktól, hogy
azoknál  sokkal  kevesebb csillagot tartalmaznak, tagjaik száma néhány száz,
néhány  ezer.  Átmérőjük  átlagosan 10-20 fényév, csillagjaik sokkal kevésbé
sűrűsödnek  a  centrumban,  mint  a  gömbhalmazokban,  és alakjuk sem mindig
gömbszimmetrikus. A nyílthalmazok pályái kis lapultságúak és pályahajlásúak,
azaz  a  fősíkban  fekszenek.  I.  populációs  fiatal  objektumok,  jelentős
fémtartalommal,  sok  por-  és  gázanyag  található  bennük.  Mivel kevesebb
csillagot  tartalmaznak,  mint  a  gömbhalmazok,  a  csillagok  között  lévő
gravitációs  összetartóerő is gyengébb. A halmaztagok elszökése, "párolgása"
így  jelentős,  a  nyílthalmazok  átlagos  élettartama néhány százmillió év.
Számuk a Tejútrendszerben 15 ezer körül lehet, napjainkban is keletkeznek.

   Asszociációk:   nagy,  a  nyílthalmazoknál  is  kevesebb  tagot  számláló
csoportosulások.  Fiatal,  nagytömegű  és nagy energiakibocsátású csillagaik
révén  vehetők  észre. Maximum néhány ezer csillagot tartalmaznak, átmérőjük
60-100  fényév  közötti.  A  fősíkban  található,  I. populációs objektumok,
napjainkban  is keletkeznek. Tagjaikat egymásra kifejtett gravitációs erejük
átmenetileg  sem  tudja együtt tartani, 10-20 millió év alatt szétbomlanak -
ez felel viszonylag nagy méretükért is.
   Napunk  a  fősíkban, a Sagittarius és Perseus spirálkarok között az Orion
ágban  található.  A  centrumtól  30  ezer  fényévnyire  helyezkedik  el, az
elméleti fősíkhoz nagyon közel, attól mindössze 45 fényév távolságban. A Nap
220  km/s-os  sebességgel  kering a Tejútrendszer centruma körül, 250 millió
évenként megtéve egy teljes fordulatot.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.