Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

                              A NAP FELÉPÍTÉSE

   A Nap belsejében saját tömegéből adódóan nagy nyomás és magas hőmérséklet
uralkodik,  így  az anyag ionizált állapotban van. Centrumában a hőmérséklet
14-15  millió  K, a nyomás 3x10^11 atmoszféra körüli, a sűrűség 155 g/cm3. A
fúziós  energiatermelő folyamatokhoz magas hőmérséklet és sűrűség szükséges,
így  azok  csak  a magban játszódnak le. Ez a Nap sugarának negyedéig terjed
ki,  de  itt  található  az égitest tömegének mintegy fele. A Nap belsejében
másodpercenként   600   millió  tonna  hidrogén  atommag  alakul  át  hélium
atommaggá,   ebből   4   millió   tonna   alakul  energiává,  melynek  révén
másodpercenként   3,8x10^26   J   energiát  termel.  A  Nap  belső  részében
sugárzással  terjed  az  energia, de a nagy anyagsűrűség miatt a fotonok még
így is átlagosan egy másodpercenként ütköznek és véletlen irányba szóródnak.
Egy  fotonnak  így  1  millió  év  nagyságrendű  idő szükséges ahhoz, hogy a
felszínre  jusson - a Napnak ez az átlátszatlansága adja stabilitását. Amint
kifelé  haladunk  a Nap belsejéből, a konvekció 150-200 ezer km mélyen indul
meg,  és  az  energia  innen  kezdve  hatalmas  buborékok formájában áramlik
fölfelé.  Ez  a  konvekciós  réteg valószínűleg több egymásra épülő, fölfelé
menet   egyre  kisebb  méretű  konvekciós  cella  szintből  áll.  (Jelenlegi
ismereteink  szerint  legalul találhatók az óriáscellák, melyek átmérője 100
ezer km feletti, majd a 30 ezer km körüli szupergranulák következnek, ezután
az  5-10  ezer  km-es  mezogranulák,  végül  pedig a granulák 1000 km körüli
átlagos mérettel.) A konvekciós zóna aljáról az anyag kb. 1 hónap alatt ér a
Nap felszínére.

   A Nap felszínén a 400-500 km vastag fotoszférát értjük, innen származik a
Nap  látható  fénye.  Itt 6000 K körüli a hőmérséklet, kb. 0,17 atmoszféra a
nyomás  és  10^-6  g/cm3  a  sűrűség.  (A  fotoszféra alatti rétegeket a Nap
belsejének,  a  felette elhelyezkedőket pedig a Nap légkörének nevezzük - ez
utóbbit alkotja a kromoszféra és a korona.) Ezek szerint központi csillagunk
nem  rendelkezik  szilárd  felszínnel,  a távcsőben látható napkorong pereme
mégis  éles.  A  jelenség  oka,  hogy  a  Földről  nézve a 400-500 km vastag
fotoszféra  távcsöveink  felbontóképessége  alatt  marad.  A szilárd felszín
hiányáról  egyébként könnyen meggyőződhetünk fotografikus úton. Már a kisebb
távcsövekkel készített felvételeken is fel lehet figyelni a szélsötétedésre:
a  napkorong  fénye  kismértékben  csökken,  amint  a  közepétől pereme felé
haladunk.  Ennek  oka, hogy a Nap anyagában - annak átlátszatlansága miatt -
csak  meghatározott  távolságon  láthatunk keresztül. Mivel a korong közepén
lévő tartományokra közel merőlegesen tekintünk, ott mélyebben fekvő, forróbb
és  erősebben  sugárzó  rétegeket  pillanthatunk  meg,  mint amikor a korong
pereménél "ferdén" nézünk a Napba.

   A Nap nem merevtestként forog, hanem differenciálisan rotál, azaz forgási
ideje  szélességenként  változik. A sarkok közelében a tengelyforgási idő 37
nap  körüli,  míg  az egyenlítőnél kb. 26 nap - ennek megfelelően mozognak a
felszíni  képződmények  is. A differenciális rotáció pontos oka egyelőre nem
ismert.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.