Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

                                FEKETE LYUKAK

   A  fekete  lyukak  olyan  csillagok  magjából alakulnak ki, melyek tömege
akkora,  hogy  saját  gravitációs  terük összehúzó erejének semmilyen ismert
fizikai   folyamat   nem   tud   ellenállni,   így   az  égitest  "teljesen"
összezsugorodik.  Ekkor  egy  olyan tartomány alakul ki, amelyen belülről az
összehúzódott csillag gravitációs tere hatására sem anyag sem sugárzás - így
fény   sem   -   szabadulhat  ki.  Ennek  a  térségnek  a  határát  nevezzük
eseményhorizontnak,  amely  egyirányú  átjáró:  csak  befele lehet áthaladni
rajta.   A   csillagok   összeroskadásával   keletkező  fekete  lyukak  alsó
tömeghatára  2,5-3  naptömeg  körüli,  átmérőjük  néhány  km.  (Valószínűleg
léteznek  többmillió  naptömegű  óriási  fekete  lyukak is, melyek galaxisok
centrumában  helyezkednek  el,  és elképzelhető mikroszkopikus méretű fekete
lyukak létezése is.) Általában 25-30 naptömegű, illetve ennél nagyobb tömegű
csillagok  magjából  jön létre életük végén fekete lyuk. (Ez több tényezőtől
is függ, pl. a csillag élete során elszenvedett anyagveszteségtől.) Jelenleg
nem  tudjuk  pontosan, hogy a fekete lyukak kialakulásakor is bekövetkezik-e
szupernóvarobbanás,   avagy  sem.  A  fekete  lyukakat  környezetükkel  való
kölcsönhatásuk révén lehet megfigyelni, ma már sok olyan égitestet ismerünk,
amelyek  nagy  valószínűséggel  fekete lyukak. (A valóságban a fekete lyukak
"párolognak",   részecskéket   bocsátanak   ki   -  ennek  a  kvantumfizikai
folyamatnak a taglalása azonban messze túlnyúlik feladatkörünkön.)



Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.