Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

                              PLANETÁRIS KÖDÖK

   A  planetáris  ködök  megnevezésüket  kör  alakú, bolygókoronghoz hasonló
megjelenésükről  kapták.  Átlagos  tömegük 0,1-0,2 naptömeg, anyaguk átlagos
sűrűsége  10-20  g/cm3, tágulási sebességük néhányszor 10 km/s, élettartamuk
néhányszor 10 ezer év.

   Amikor   a   csillag   másodszor   is   fölfúvódik,   jelentős   lesz   a
tömegvesztesége, amelynek mértéke a csillag jellemzőitől függ. A csillagszél
nagysága  eleinte  10^-6  naptömeg  körüli évente. A továbbiakban mennyisége
növekszik,  a  szél  gyorsul,  10-20  km/s-os sebességgel évi 10^-4 naptömeg
áramlik már ki, ezt nevezik szuperszélnek. Ahogyan anyagot veszít a csillag,
egyre  mélyebb  és  forróbb  rétegei  kerülnek a felszínre. Amikor a felszín
hőmérséklete  20  ezer  K  körülire  nő,  ionizálja,  sugárzásra gerjeszti a
korábban  kidobott  gázt,  és az körülötte láthatóvá válik. A későbbiekben a
csillag  felületének  hőmérséklete  100  ezer  K  fölé emelkedhet, ekkor már
csökken az anyagveszteség, az elszökő gáz sebessége azonban 1-4 ezer km/s is
lehet  (ez  a  gyors  szél).  A  csillag  körüli  gázanyagot a forró égitest
sugárzásra  gerjeszti, világításra készteti. (Ennek az anyagnak az eloszlása
nem  egyenletes: az egymást utolérő különböző sebességű csillagszelek sűrűbb
zónákat alakíthatnak ki.)

   Planetáris  ködöket  kb.  0,5-7 naptömeg közötti kezdeti tömegű csillagok
hoznak  létre.  A  köd  alakja  gyakran aszimmetrikus, amit több folyamat is
létrehozhat:  az  egyenlítői  és  a  poláris  vidékek egymáshoz viszonyított
egyenlőtlen anyagkidobása, kísérőcsillag hatása, mozgás a csillagközi térben
és kölcsönhatás annak anyagával.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.