ENERGIATRANSZPORT
A csillag belsejében keletkező energia háromféle módon juthat a
felszínre: sugárzás, konvekció vagy hővezetés útján. A magfolyamatok során
felszabaduló energia rendkívül rövid hullámhosszú elektromágneses sugárzás
formájában jelenik meg. A sugárzással szállított energia mennyisége a
csillag anyagának átlátszatlanságától (opacitásától) függ. Ha a csillag
relatíve átlátszó a sugárzás szempontjából (azaz opacitása kicsi), a fotonok
centiméteres nagyságrendű utat tehetnek meg, azaz hatékonyan tudnak energiát
szállítani - így a sugárzási áram nagy. Ha az anyag az elektromágneses
sugárzásra nézve eléggé átlátszatlan (azaz opacitása nagy), a fotonok nagyon
gyakran elnyelődnek, a sugárzási áram kicsi. A Nap központi részében az
anyag ionizált állapotban van, a fotonok nem nyelődnek el vagy sugárzódnak
ki elektronok energiaátmenetei során - a felszabaduló energia sugárzás
formájában terjed. Központi csillagunk külső tartományaiban a hőmérséklet
már elég alacsony ahhoz, hogy az atommagok elektronokkal rendelkezhessenek,
és itt abszorpciós folyamatok játszódnak le - a sugárzás gyakran elnyelődik.
Az opacitás értéke olyan nagy lesz, hogy a keletkező sugárzási áram egymaga
már nem tudja tovább a felszínre szállítani a bent felszabaduló energiát. A
sugárzás elnyelődik, melegíteni kezdi az anyagot, a melegebb csomók pedig
emelkedni kezdenek. A forró buborékok felemelkednek, majd amikor lehűlnek
visszasüllyednek - ezt nevezik konvekciónak. (A folyamat jellegét tekintve
hasonló a tűzhelyen forró folyadékban megfigyelhető jelenséghez.) A
konvekciós zóna nagysága és elhelyezkedése a csillag jellemzőitől függ, a
benne található anyag a heves mozgás következtében teljes mértékben
összekeveredik. Azokban a régiókban, ahol a sugárzásos energia transzport
dominál, az anyag összetételében kialakuló különbség megőrződik - azaz a
fúziós folyamatok reakciótermékei felhalmozódnak. Az energiaszállítás
harmadik módjának, a hővezetésnek csak néhány csillagcsoportnál van
gyakorlati jelentősége, például a fehér törpéknél.