BOLYGÓKÖZI ANYAG
A bolygóközi (interplanetáris) anyag kifejezés alatt azt a ritka anyagot
értjük, amely a Naprendszerben a bolygók közötti térségben található. Két fő
összetevőre bontható: bolygóközi gázra és porra.
Bolygóközi gáz: főleg ionizált hidrogénből és héliumból, azaz protonok,
elektronok és alfa részek elegyéből áll. Ennek fő forrása a Nap, ahonnan
nagysebességgel áramlanak kifelé. A gáz nagyrésze ionizált állapotban van,
ezt szokták napszélnek nevezni, amelynek intenzitása a Nap aktivitásának
megfelelően változó. A plazma elektromos vezetőképessége révén mágneses
teret is visz magával, ez hozza létre az interplanetáris mágneses teret.
Bolygóközi por: nagy, lapult ellipszoid alakban veszi körül a Napot,
szimmetriasíkja az ekliptika. Tulajdonképpen a kisbolygók, üstökösök és a
kis porszemek között folyamatos az átmenet, a méretskála minden részén
találunk szilárd testeket, ez a porfelhő főleg 0,1 - 0,001 mm-es szemcsékből
áll. A porszemcséken szóródó napfényt szabad szemmel is meg lehet figyelni,
mint halvány derengést az ekliptika síkjában, ezt nevezik állatövi fénynek.
A nagyobb porszemcsék látványos meteorjelenséget válthatnak ki bolygónk
légkörében, míg a kisebbek észrevétlenül hatolnak be a Föld atmoszférájába,
és keverednek el azzal. A Föld felszínére hulló bolygóközi por mennyisége
100-1000 tonna naponta. Annak ellenére, hogy a bolygók a por jórészét
felsöprik, az üstökösök és kisbolygók anyagából állandó utánpótlást kap.
A napszél a naptevékenységtől függően nagyságrendileg 10^4 Cs. E.
távolságban találkozik a csillagközi anyaggal, itt egy lökéshullámfront
keletkezik. A rendszer határát nehéz meghúzni, ugyanis ezen a
lökéshullámfronton kívül is találhatunk üstökösmagokat - így általában a két
fényéves távolságon belül elhelyezkedő objektumokat szokták a Naprendszer
tagjának tekinteni.
A Naprendszerben lévő égitestek egyidőben, egyazon folyamat révén
alakultak ki egy ősi felhőből, 4,6 milliárd évvel ezelőtt. Naprendszerünk a
környezetében található csillagokhoz képest 19,4 km/s sebességgel halad a
Herkules csillagkép irányába, és a szomszédos csillagokkal együtt 220 km/s-
os sebességgel kering a Tejútrendszer középpontja körül, 250 millió évenként
megtéve egy fordulatot.