Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

                  ÜSTÖKÖSFELHŐK A NAPRENDSZER KÜLTERÜLETÉN

   A  nagybolygók  a Naprendszernek csak egy belső, szűk térrészét foglalják
el,  a  távolabbi  térségét  óriási  számban  töltik  ki  kisebb  égitestek:
üstökösmagok. Amint a Plútó után kifelé haladunk a Naprendszerben, sok apró,
kilométeres,  méteres  égitestet találunk. Ezek az üstökösmagok az ekliptika
síkjában  csoportosulnak,  bár pályahajlásaik szórása sokkal nagyobb, mint a
nagybolygóké. Ezt a kiterjedt, gyűrű alakú zónát nevezik Kuiper-övnek, amely
a  Neptunusz  környékén  kezdődik  és néhány száz, ezer Cs. E.-ig terjed ki.
Tagjai  olyan  kis  jeges objektumok, amelyek a Plútó pályáján túl alakultak
ki,  de  nem  álltak  össze nagyobb bolygóvá. Tízezer, százezer képviselőjük
lehet.  (Feltehetőleg  ez  a  zóna a forrása a rövidperiódusú üstökösöknek.)
Néhány  Kuiper-objektum  a  Naprendszer belső részein is megtalálható: ilyen
lehet  a  Szaturnusz  és  az  Uránusz  között  keringő  160  km-es Chiron, a
Szaturnusz  Phoebe,  a  Neptunusz  Triton  és  Nereida nevű holdja - amelyek
jellegükben,  pályájukban  élesen  elütnek  társaiktól.  Ugyancsak  két,  az
átlagosnál  nagyobb Kuiper-objektumként értelmezhető a Plútó-Charon rendszer
is.  A távoli Kuiper-objektumok felfedezése a műszertechnika gyors fejlődése
következtében  napjainkban  kezdődött  meg, e sorok írásakor 13 képviselőjét
ismerjük.
   A  Kuiper-öv  után  kezdődik az Oort-felhő, amely néhány ezer és 200 ezer
Cs.  E.  közötti  távolságban  veheti  körül  a  Napot. Kilométeres, méteres
üstökösökből  áll.  A  felhő belső része enyhe sűrűsödést mutat az ekliptika
síkjában,  itt  található  az  üstökösmagok  többsége (Hills-felhő). A külső
régió  a  nagyobb  térfogatú,  itt viszont kevesebb mag helyezkedik el, ezek
gömb  alakban  veszik  körül  a  Naprendszert.  Az  Oort-felhőt alkotó jeges
üstökösmagok  a  Naptól  nagy  távolságban teljesen inaktívak. A Naprendszer
kialakulásakor  lökődtek ki az óriásbolygók gravitációs hatása által, számuk
százmilliárdos  nagyságrendű, össztömegük elérheti az Uránusz vagy Neptunusz
tömegét.   Létezésüket   közvetlen   bizonyítékkal   egyelőre   nem   tudjuk
alátámasztani,  mivel  nagy  távolságuk  és kis méretük miatt még műszereink
érzékenységének  határa  alatt  vannak.  Közvetett  bizonyíték létezésükre a
hosszúperiódusú  üstökösök  pályái,  amelyek  ebből  a  felhőből  tévednek a
Naprendszer  belső  részeire.  Napunkon kívül sok csillag körül találtak már
porgyűrűket,   amelyek   az   Oort-objektumok   törmelékéből,   poranyagából
állhatnak.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.