Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

                                  ÜSTÖKÖSÖK

   Az üstökösök a Naprendszer egyik leglátványosabb égitesttípusát alkotják.
Annak  ellenére,  hogy  időnként  rendkívül  feltűnőek, valójában kisméretű,
nehezen  megfigyelhető,  sötét  objektumok. Csak a Nap közelében tündökölnek
látványosan,   központi  csillagunktól  távol  az  észrevétlenség  homályába
burkolóznak.

   Az  üstökös  lelke  az  üstökösmag. Ez egy km-es, néhány tíz-száz méteres
objektum,  szén,  szilikát  és  egyéb szilárd szemcsékből áll, melyeket nagy
mennyiségben  jelenlévő  fagyott  gázok  ragasztanak  össze  (főleg  vízjég,
ammónia, metán, széndioxid, szénmonoxid). Több szempontból is a kisbolygókra
hasonlítanak,  azoktól  csak naptávolságban és összetételben különböznek. (A
kisbolygók  tulajdonképpen  a  Naprendszer belső területén kialakult "száraz
üstökösmagoknak"  tekinthetők.  Az utóbbi évtizedek kutatási eredményei arra
utalnak,  hogy  a  két  égitesttípus  között nehezen húzható határ, átmeneti
objektumok  is  léteznek.) Az üstökösmagok az óriásbolygókon túl találhatók,
és  egy  hatalmas  felhő  formájában  veszik  körül  a  Naprendszert. Életük
nagyrészét   ebben   az   üstökösfelhőben  töltik,  ekkor  halvány,  inaktív
égitestekként keringenek a Nap körül. Csak akkor válnak feltűnővé, és nyerik
el  közismert megjelenésüket, amikor pályájukon központi csillagunk közelébe
érnek.  Az  őket érő egyre erősebb napsugárzás hatására felmelegszenek, és a
felszínükön található anyag szublimálni, párologni kezd. Mivel egy ilyen kis
égitestnek   nincs  számottevő  gravitációs  tere,  ezért  légkörének  gázai
szabadon távozhatnak, és így nagyméretű, diffúz gázburkot alkotnak körülötte
-  ezt nevezik kómának, vagy fejnek. A kómát alkotó gázmolekulák és atomok a
napsugárzás    hatására    egyszerűbb    molekulákká,    atomokká,   ionokká
disszociálnak.  A kóma gázanyaga kölcsönhatásba lép a Nap sugárnyomásával és
a  napszéllel.  A  Nap  sugárnyomása a kis porszemcsékre a Nappal ellentétes
irányú  erővel  hat, amelyek így a Nappal ellentétes irányba mozdulnak el. A
fénynyomás  hatására  lemaradt porszemcséknek a hosszú, enyhén görbülő sorát
nevezzük  porcsóvának.  Az  ioncsóva ionizált részecskékből áll, amelyeket a
napszél  töltött  részecskéi  ragadnak  magukkal,  ezek  alkotják az egyenes
ioncsóvát.  (A  csóvák  hossza  akár  a több millió kilométert is elérheti.)
Minden egyes napközelség alkalmával az üstökös tehát anyagot veszít, így egy
idő után fokozatosan elfogy. (Az anyagveszteség mértéke sok tényezőtől függ,
a  Föld  távolságában  általában  másodpercenként  tonnás  nagyságrendű.) Az
üstökösök  anyagvesztésük  révén  nagy mennyiségű port szórnak szét pályájuk
mentén,  ezek  a  portömegek  alkotják  a meteorrajokat. (Meteorrajokat ezek
mellett kisbolygók is létrehozhatnak.)

   A  Naprendszer  telis-tele van ilyen apró porszemcsékkel, ezeket nevezzük
meteoroidoknak.   Amikor   egy  ilyen  részecske  a  Föld  légkörébe  belép,
nagysebességgel   ütközik  az  atmoszféra  atomjaival,  molekuláival.  Ennek
hatására  felizzik,  és  anyaga  porladni kezd. Fénykisugárzásra gerjeszti a
levegőt  útja  mentén  és saját anyaga is sugározni kezd - ezt látjuk fényes
meteorként  vagy  népiesebb  nevén  hullócsillagként.  Ha  a  test nem ég el
teljesen, a földet érő darabját nevezzük meteoritnak.

   Az  üstökösök  pályája  rendkívül  elnyúlt.  Két  csoportra osztjuk őket:
rövid-  és  hosszúperiódusú  üstökösökre.  (A két csoport közötti határvonal
meghúzása  önkényes.)  A hosszúperiódusú üstökösök keringési ideje 200 évnél
nagyobb,  a  Naptól  messzire  eltávolodnak,  életük  nagyrészét  a  bolygók
térségén  kívül  töltik. Pályahajlásuk eloszlása véletlenszerű, nem mutatnak
koncentrációt  az  ekliptika  síkjában, az Oort-felhőből származnak. A rövid
periódusú   üstökösök  keringési  ideje  200  évnél  rövidebb,  ezek  életük
nagyrészét   a   bolygók   közötti   térségben  töltik.  Pályahajlásuk  erős
koncentrációt  mutat  az  ekliptika  síkjában,  valószínűleg  a Kuiper-övből
származnak.  Naptávolpontjaik  egy-egy  bolygópályánál halmozódnak, főleg az
óriásbolygókénál.  Ennek oka, hogy a nagytömegű bolygók gyakran változtatnak
a fősíkban keringő üstökösök pályáin és keringési idejükön.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.