VÉNUSZ
A Vénusz a Naptól távolodva a második nagybolygó, amelyet bizonyos
hasonlóságok alapján hosszú ideig a Föld ikertestvérének tartottak. Átmérője
mindössze 600 km-el kisebb bolygónkénál, tömege 82%-a a Földének, sűrűsége
pedig csak 2%-al kevesebb, mint Földünké. Belseje differenciálódott,
magjának sugara 3000 km, köpenye ugyancsak 3000 km körüli vastagságú lehet,
melyet néhányszor 10 km-es kéreg borít. Tengelyforgása különös, egy fordulat
időtartama rendkívül hosszú: 243 nap, ráadásul retrográd irányban.
Tengelyforgási ideje közel 2:3 arányú rezonanciában van a Föld keringési
idejével. Így minden alkalommal, amikor a Nap és a Föld közé kerül, ugyanazt
az oldalát fordítja felénk. A Vénusz pályájának alakja nagyon közel áll a
körhöz, forgástengelye 2,6 fokos szöget zár be a pályasíkra állított
merőlegessel. A Földről nézve központi csillagunktól nem távolodik el 46
foknál messzebb az égen, a Holdhoz hasonlóan fázisokat mutat.
Légkör: Atmoszférája rendkívül sűrű és nagytömegű. Fő összetevője a
széndioxid, ezenkívül kevés nitrogén, kéndioxid, vízgőz és oxigén található
benne. Míg bolygónkon a troposzféra határa, amely alatt az általános földi
légkörzés jelenségei lejátszódnak nagyjából 10-12 km magasságban húzódik,
ugyanez a határ a Vénusznál 100 km magasan található. Felhőzete és légköre
annyira átlátszatlan, hogy felszínét közvetlenül soha nem lehet
megpillantani. Felhői 50-70 km-es magasság között helyezkednek el, fő
alkotóik kénsavban gazdag vízcseppek. A felhőkből folyamatosan savas eső
hull alá, ez azonban a magas hőmérséklet miatt fokozatosan elpárolog, és
soha nem éri el a felszínt. A párolgás és a disszociációs folyamatok révén
vízgőz, kéndioxid, molekuláris oxigén és számos kénvegyület keletkezik. Ezek
a légkörzéssel ismét feljutnak a felhők tetejére, ahol a Nap ultraibolya
sugárzásának hatására kénsav és kén keletkezik belőlük - így kénsav
körforgás jön létre a légkörben. Az atmoszférában nagy erejű szelek fújnak.
A felhőréteg tetején 100 m/s-os állandó szél van, amelynek következtében a
légkörnek ez a magas része négy nap alatt direkt irányban körbefordul - oka
egyelőre nem tisztázott. A szél lefelé haladva fokozatosan gyengül, és a
felszínen már mindössze 1-2 m/s sebességű az áramlás. Az egyenlítőtől a
pólusok felé tartó nagy légkörzési rendszer is megfigyelhető, akárcsak a
Földön. Itt azonban sokkal nagyobb méretű, és a légtömegek egészen a pólusok
közelébe jutnak. Az egyenlítőnél felemelkedő gázok 60-70 km-es magasságban a
sarkok felé áramlanak, majd azok közelébe jutva lejjebb ereszkednek, és
50-55 km-en visszaáramlanak.
A Vénuszt érő napsugárzás 75%-a visszaverődik a légkörről, 22%
elnyelődik, és mindössze 2-3% jut le a felszínre. A nagytömegű légkör miatt
a felszíni légnyomás 90-szerese a földinek, a hőmérséklet pedig 450-500 ºC.
A magas hőmérséklet oka a rendkívül erős üvegházhatásban keresendő. A Vénusz
a jelenleginél valószínűleg sokkal hűvösebb légkörrel kezdte életét. A
nagyobb napközelség és talán az erős vulkanikus aktivitás hatására vizének
nagyrésze a légkörbe párolgott, gyenge üvegházhatást váltott ki. Ezen hatás
és a vulkanizmus miatt olyan forróvá vált a felszín, hogy a széndioxid-
tartalmú kőzetekből a gáz elkezdett kipárologni. Ez tovább erősítette az
üvegházhatást, és pozitív visszacsatolás jött létre: minél több volt a
széndioxid a légkörben, annál magasabb lett a hőmérséklet, ez pedig újabb
széndioxid-kipárolgást eredményezett. A folyamat egészen addig tartott, míg
a felszíni kőzetekből az összes széndioxid a légkörbe jutott. (Időközben az
eredeti víz nagyrészét elvesztette a Vénusz, a felhőzet tetejére jutó
vízmolekulákat a Nap ultraibolya sugárzása elbontotta, a hidrogén pedig
elszökött a világűrbe. Bolygónknál ugyanezt a folyamatot a nagyobb
naptávolság, és az ultraibolya sugarakat kiszűrő ózonpajzs korai kialakulása
akadályozta meg. Amennyiben a Vénusz légköre olyan lenne, mint a Földé,
átlagosan +38 ºC uralkodna a bolygón.) Az üvegházhatás miatt a felszínen
szélességtől függetlenül mindenütt közel ugyanakkora hőmérséklet uralkodik,
nincsen sem napi, sem pedig évszakos hőingás.
Felszín: a Vénusz felszínén a fényviszonyok a Földön egy erősen borús,
őszi napnak felelnek meg. Az égbolt élénk narancssárga színű, a Nap helyzete
nem állapítható meg, a látótávolság 2-3 km körüli. Éjszaka a magas
hőmérséklet miatt a sziklák sötétvörösen izzanak. Az űrszondák leszálló
egységeinek vizsgálata arra utal, hogy a felszín a talajtérés helyén
vulkanikus bazaltból áll.
A Vénusz felszíne nagyrészét lávasíkságok borítják. Kora 500 millió év
körüli, 800 millió évnél idősebb területeket egyáltalán nem találni a
bolygón, tehát egészen fiatal. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a
felszínt átalakító erők folyamatosan és közel egyenletesen működnek a
bolygón. Egy másik elgondolás szerint azonban a Vénusz belső aktivitása
ciklikus. Vannak olyan periódusok, amikor heves gomolyáramlások indulnak meg
a mélyből, és a felszínt nagymértékben átalakítják - majd az ilyen
időszakokat nyugodtabb ciklusok követik. Mindenesetre jelentős belső
aktivitással rendelkezett vagy még rendelkezik ma is a Vénusz.
Kráterek: a Vénusz sűrű légkörében a világűrből bezuhanó kisebb testek
mind elégnek, így azok nem jutnak el a felszínig, és nem tudnak krátereket
létrehozni. Néhány alkalommal olyan mélyen semmisültek meg a kozmikus
behatolók az atmoszférában, hogy a robbanásuk során keltett lökéshullámok
elsimították a felszínt egy kisebb területen. Csak az igazán nagy objektumok
érik el a bolygó felületét, az eddig felfedezett kráterek közül a
legkisebbek átmérője 3 km körüli. Sok olyan becsapódásos képződményt
találni, amelyeknél a kőzetek megolvadtak, és a kráterekből radiálisan
szétfolytak.
Vulkanizmus: a Vénusz felszínén rendkívül sok vulkanikus képződmény
található, ezek nagysága az apró, néhány 100 méteres dómoktól egészen a
hawaii Mauna Loa-val megegyező méretű hegyekig terjed, szerkezetük rendkívül
változatos. A kis dómok a bolygón szinte mindenhol megtalálhatók, míg a
tekintélyesebb pajzsvulkánok csak nagyobb, lokális kiemelkedések tetején. A
magas felszíni hőmérséklet és a víz hiánya miatt valószínűleg nincsenek vagy
csak nagyon ritkán fordulnak elő robbanásos kitörések. A megszilárdult
lávafolyásokon többszáz km hosszú, de 1-2 km-nél sehol sem szélesebb
kanyargó csatornák fedezhetők fel. Ezeket rendkívül viszkózus és gyors
mozgású lávák alakíthatták ki, amelyek a légkör forrósága miatt sokáig
olvadt állapotban maradtak.
Tektonika: A Vénusz nem sokkal kisebb a Földnél, jogosan
feltételezhetjük, hogy bolygónkhoz hasonló belső hőtermeléssel rendelkezik.
Ennek ellenére a Vénuszon nincsenek olyan lemezmozgások, mint Földünkön. Az
égitest valószínűleg egykérgű bolygó, ahol a kéregben támadó különböző erők
gyűrik, deformálják azt, de szét nem darabolják, mivel képlékeny állapotban
van. Mindezek ellenére néhány olyan völgy is felfedezhető, amelyek falai a
földi szubdukciós zónákhoz hasonló aszimmetriával rendelkeznek - eredetük
azonban egyelőre tisztázatlan. A bolygó belsejében lévő gomolyáramlások
egyes helyeken kinyomják a felszínt, majd amint a gomolyáramlás elhal, a
terület visszasüllyed, és a függőleges mozgások hatására koncentrikus
gyűrődések alakulnak ki a peremén. Ebből következik, hogy a Vénuszon a nagy
kiemelkedéseknek valószínűleg nincsen izosztatikus gyökerük, hanem dinamikus
folyamatok tartják fenn őket. Azokon a helyeken, ahol a gomolyáramlások
lefelé veszik az útjukat, a kéreg összetorlódik. Itt feltehetőleg olyan
gyűrődéses képződmények jönnek létre, mint például az Alfa Régió.
A hegységek nagyrésze vulkanikus eredetű, kisebb hányaduknál azonban
olyan képződmények fedezhetők fel, amelyek összenyomó erők hatására
alakultak ki. Ilyen összetett gyűrődéses szerkezettel rendelkezik például a
11 km magas Maxwell-hegység. Magának a hegységnek a léte jelenleg is aktív
folyamatokra utal, az ugyanis "magára hagyva", a viszkózus elernyedés
következtében mintegy 10 millió év alatt elsüllyedne. Több jel is utal arra,
hogy a bolygón napjainkban is működnek vulkánok - közvetlen bizonyítékkal
azonban egyelőre nem rendelkezünk. Az erős vulkanikus aktivitás oka
feltehetőleg az, hogy míg Földünkön a belső hő főleg lemezmozgások
formájában szabadul fel, addig erre a Vénuszon vulkanikus folyamatok
segítségével nyílik lehetőség.