Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

                            A FÖLD TENGELYFORGÁSA

   Bolygónk  23  óra  56  perc  4,09  másodperc  alatt  fordul meg egyszer a
tengelye  körül  (ez  az  időtartam  a  csillagnap), amit mi úgy érzékelünk,
mintha  az  égbolt  fordulna el ugyanennyi idő alatt felettünk. Mivel a Föld
nyugatról  kelet  felé forog, az égbolt és az égi objektumok keletről nyugat
felé  látszanak  elmozdulni. A forgás következtében látszik körbejárni a Nap
is, így jönnek létre a nappalok, amikor a Nap a horizont felett tartózkodik,
és  az  éjszakák,  amikor  pedig  alatta.  A  Nap  lenyugvása utáni (illetve
felkelte   előtti)   rövidebb   átmeneti   időszak   a   szürkület.  A  Föld
forgástengelye  jelöli  ki  az  égtájakat  is.  A  tengely két végét északi,
illetve  déli  égtájnak,  az  erre  merőleges két irány közül azt, amerre az
égitestek  kelni  látszanak  keleti, amerre pedig nyugodni, nyugati égtájnak
nevezzük.

   A   Nap   égi   járásának  a  Föld  különböző  szélességein  elhelyezkedő
megfigyelők  más-más  módon lesznek tanúi. Amikor a Nap pontosan keleten kel
és nyugaton nyugszik, az egyenlítőről nézve fejünk felett, a zenitben delel.
Ugyanekkor    a   pólusoknál   vízszintesen   körbejárni   látszik,   köztes
szélességeken pedig pályája kisebb-nagyobb szöget zár be a függőlegessel. Ez
természetesen csak akkor történhet meg, ha a Föld egyenlítője pontosan a Nap
felé  mutat.  A valóságban ez ritka helyzet, mivel bolygónk forgástengelye a
pályasíkra  állított merőlegeshez képest 23,5 fokos szöget zár be. A tengely
térbeli  helyzete  első megközelítésben stabilnak mondható, azaz a Föld, Nap
körüli keringése során állandóan egy irányba mutat.

   Azt  a  pontot,  ahol  a  forgástengely  képzeletben  metszi  az égboltot
(illetve a bolygónk köré vont tetszőleges sugarú képzeletbeli éggömböt), égi
pólusnak  nevezzük.  Ez  az északi oldalon egy fényes csillag közelébe esik,
amelyet  innen  Polarisnak,  Sarkcsillagnak neveztek el. Az égbolt látszólag
ekörül  fordul  körbe  minden  nap.  A  mi  szélességünkről a pólus 47,5 fok
magasan  látszik  a  horizont  felett. Azok a csillagok, amelyek 47,5 foknál
közelebb  látszanak  a  pólushoz,  napi  járásuk  során  soha  nem érik el a
horizontot,  azaz  soha  nem  nyugszanak  le.  Ezeket  nevezik cirkumpoláris
csillagképeknek.  Azok az égi objektumok, amelyek ennél messzebb látszanak a
pólustól,  minden nap felkelnek és lenyugszanak, több-kevesebb időt töltve a
horizont  felett. Vannak olyan égitestek is, amelyek annyira messze vannak a
pólustól  (132,5 foknál messzebb), hogy a mi szélességünkről nézve látszólag
nem  is  kelnek  fel.  Ezek az objektumok hazánk földrajzi szélességéről nem
figyelhetők meg. Ha egy észlelő a Föld valamelyik pólusán helyezkedik el, az
égi  pólus  pontosan  a  feje  felett  található,  amely körül az objektumok
mozognak - így minden csillag cirkumpoláris. (Kivéve a Napot!) Amennyiben az
egyenlítőn  állunk,  a  két  pólus  pont  a  horizont északi és déli pontján
található,  innen  nézve  minden  égi  objektum  felkel  és lenyugszik, azaz
nincsenek cirkumpoláris csillagok.

   A    Föld    tengelyforgása   a   valóságban   nem   egyenletes,   kisebb
szabálytalanságok  mutatkoznak  benne.  Ezek  közül  az egyik legfontosabb a
tengelyforgás  lassulása,  azaz  a napok hosszának növekedése. A jelenségért
főleg  a  Hold  által  keltett  dagályhullám  felelős, amely égi kísérőnkhöz
képest  rögzített  helyzetű.  A Föld így elfordul "alatta", és az bolygónkra
állandó  fékező  erőt fejt ki. A lassulás mértéke évenként 0,0029 másodperc.
Vannak  ezenkívül  periodikus  ingadozások  is,  amelyek hol gyorsítják, hol
pedig lassítják bolygónk tengelyforgását.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.