Árva-Tóth Zoltán:
(arva-toth_zoltan@s16.kibernet.hu)
IGAZSÁGOT FARKAS BERTALANNAK!
(http://www.nexus.hu/arva-toth)
Lassan, ámde feltartóztathatatlanul közeleg Farkas Bertalan űrrepülésének
huszadik évfordulója. Olybá tűnik azonban, hogy sem a hivatalos szervek, sem
a közvélemény nem tudja, mit is kezdjen vele. Ennek kapcsán jó volna néhány
dolgot átgondolni, és a helyére tenni.
Magyarországnak mindezidáig két űrhajósa van. Az egyik Magyari Béla, aki
ugyan sohasem járt a világűrben, a címet mégis feltétlenül megérdemli,
hiszen teljes, mindenre kiterjedő űrhajós képzést kapott. A másik Farkas
Bertalan, akinek 1980-ban megadatott, hogy a kozmoszban is kipróbálja
mindazt, amit Csillagvárosban tanult. Ők ketten képviselik Magyarországot az
űrhajós nemzetek elit klubjában.
Farkas Bertalan űrutazása nyolc napig; egészen pontosan 188 óra 47 percig
tartott. Ő és parancsnoka, Valerij Kubászov a Szojuz-36 űrhajóval hagyta el
a Földet 1980. május 26-án. Az idő legnagyobb részét a Szaljut-6 űrállomáson
töltötték. A tartalék legénység a már említett Magyari Bélából és Vlagyimir
Dzsanibekovból állt.
Az eseményt - és személy szerint Farkas Bertalan szerepét - azóta sokan
és sokféleképpen értékelték. Akkoriban az egész ország büszkén és
meghatottan emlegette fiát, a nemzet egyetlen Farkasbercijét. Számunkra,
akik akkor voltunk gyerekek, ő volt a legnagyobb magyar hős, nagyobb, mint
Hunyadi János, Toldi Miklós, Hunor és Magor együttvéve. Természetesen a
hivatalos propaganda is alaposan kihasználta az esemény kínálta lehetőséget,
hogy a szocializmusnak csúfolt félkész kommunizmus diadalát zengje a
világban.
Ez utóbbinak tudható be, hogy a rendszerváltozás után homlokegyenest
ellenkező vélemények láttak napvilágot az űrrepüléssel kapcsolatban. Aki
ekkoriban nyilatkozott az ügyről, az mind kétségbe vonta az űrrepülés
hasznosságát, néha még a puszta tényét is. Volt, aki Farkas Bertalanban a
diktatúra bábját, rosszabb esetben lelketlen kiszolgálóját vélte felfedezni.
Mégis, ha szemügyre vesszük az ez idő tájt megjelent újságcikkeket,
leginkább az tűnik fel, hogy szinte egyáltalán nem foglalkoztak azzal az
eseménnyel, amelynek tizedik évfordulója szinte pontosan egybeesett az új
kormány hatalomra lépésével. Az új nómenklatúra nem tudta, hogyan
viszonyuljon a dologhoz, ezért inkább hallgatott róla.
Később úgy látszott, hogy a méltatlanul mellőzött nemzeti hős talán
érdemeihez méltó szakmai megbecsülésben részesülend. Attasénak delegálták
Washingtonba. Ami ezután történt, az már a közelmúlt története: Farkas
Bertalant ittas vezetés miatt visszahívták, és rohamtempóban nyugdíjazták.
Nyugdíja nem éri el egy kezdő banktisztviselő fizetésének a háromnegyedét.
Mármost jó volna végre tisztázni, hogy hol is van Farkas Bertalan helye a
magyar történelemben. Mert bizony szemet kell szúrjon, hogy míg a legújabb
történelemkönyvekben még az Illés együttesnek és a Hobo Blues Bandnek is
szentelnek legalább egy-egy bekezdést, addig az első magyar űrhajós neve meg
sem említtetik. A tizennyolc esztendővel ezelőtti űrrepülést el kellene
helyezni valahol a túlzó kommunista propaganda és a képtelen posztkommunista
vádak között - netán a két szélsőség behatárolta területen kívül.
Legfőképpen pedig: meg kell törni az eseményt méltatlanul körülvevő
hallgatást.
Kinek van igaza? Lehetséges volna, hogy az űrrepülésnek semmi gyakorlati
haszna sem volt, hogy kizárólag politikai propagandacélokat szolgált?
Nos, annyi mindenesetre bizonyos, hogy a propagandacélok jelentős
szerepet játszottak az Interkozmosz program életre hívásában. A Szovjetunió,
miután a Hold meghódításáért folytatott versenyben alulmaradt az
amerikaiakkal szemben, egyfajta erkölcsi fölényre kívánt szert tenni
azáltal, hogy más - elsősorban "baráti" - országoknak is lehetőséget
biztosított az aktív részvételre űrprogramjában.
De.
Ez - bármily hihetetlennek hangozzék is - valóban aktív részvételt
jelentett. Amikor Farkas Bertalan elindult a világűrbe, nem csupán az ő
számára nyílt meg egy új világ. A lehetőségek egész tárháza tárult fel
Magyarország jóformán egész tudósgárdája előtt is. A magyar űrhajós nem
pusztán azért töltött el nyolc napot egy szovjet űrállomás fedélzetén, hogy
aztán a béketábor propagandagépezete a druzsba diadalát kürtölhesse szét az
egész földkerekségen. Farkas Bertalan dolgozott.
Például űrfelvételeket készített Magyarországról, amiket aztán a vízügyi
és környezetvédelmi szakemberek használtak fel elszennyeződött felszíni
vizeink megmentése érdekében. Vagy: kipróbálta a magyar űrkutatók - mert
ilyenek is vannak ám! - által kifejlesztett legújabb műszereket, jelesül a
Balaton nevű fáradtságmérőt és a híres Pillét. A Pille, amelynek azóta két
újabb generációja készült el, mindmáig az egyetlen sugárzásmérő, amelyet a
világűrben lehet használni. Korábban ugyanis az űrhajót és utasait ért
sugárzást csak visszaérkezésük után, a Földön tudták volt megmérni - nagy
böhöm műszerekkel. A Farkas Bertalan által kipróbált Pille legújabb
változatát a tervezett amerikai űrállomáson is használni kívánják.
Már ez a néhány sor is elég arra, hogy meggyőzzön minket: Farkas Bertalan
űrutazása nem pusztán udvariassági látogatás volt a nagy testvér
űrlétesíményének a fedélzetén. Csak sajnálni lehet, hogy a Szovjetunió
anyagi lehetőségeiben beállott kedvezőtlen változások miatt a program nem
folytatódott, és sem Magyari Béla, sem Farkas Bertalan nem repülhetett még
egyszer.
Jusson eszünkbe: minden nép megbecsüli a hőseit. Nekünk sem szabadna
elfordulnunk tőlük.