Vargha Domokosné:
HALE OBSZERVATÓRIUMAI
(Forrás: Élet és Tudomány, 1994. január 7., 1. szám, 18-20. o.)
Ha mérni lehetne valamiféle mértékegységgel az ember teremtő erejét,
George Ellery Hale (1868-1938) amerikai csillagász a legnagyobbak közül is
kimagaslana szervező talentumával. Három jelentős csillagvizsgáló
megalkotása fűződik a nevéhez. Eredményességét szellemi képességeinek és
munkatársai szeretetének köszönhette. Ezek jóban, rosszban mindig vele
voltak, és még évtizedekkel halála után is elevenen őrizték emlékét.
Walter S. Adams, Hale legközelebbi munkatársa irta mesteréről:
"Hale kiapadhatatlan belső lelkesedése és öröme saját és mások
munkája iránt, segítőkészsége, nyugalma, személyes varázsa, a vele
való munkát gyönyörűséggé tette".
Hale jövőt formáló terveit tiszteletre méltó bátorság hatotta át. Még
harmincéves sem volt akkor, amikor első nagy műve, a Yerkes Obszervatórium -
amelynek születési körülményeiről előző írásomban szólottam - 1897-ben
megnyitotta kapuit. Ennek "főműszere" Hale. első "legnagyobb" távcsöve, a
híres 102 centiméteres Yerkes refraktor volt.
Hale - felismervén a Napnak mint közeli kozmikus laboratóriumnak a
jelentőségét a csillagászati kutatásokban - további életét a napkutatásnak
kívánta szentelni. Mivel a napjelenségek rendszeres megfigyelésére a Yerkes
Obszervatóriumot nem találta megfelelőnek, már néhány évvel annak
megalakulása után új obszervatórium létesítéséről álmodozott.
''Ott fenn a hegyen...ď0
1903-ban, egy nyári kirándulás alkalmából Kaliforniában, az 1742 méter
magas Wilson-hegy tetején
bukkant rá az eszményi
helyszínre. A tüneménye-
sen szép természeti kör-
nyezet elbűvölte, és az-
zal az érzéssel töltötte
el, hogy a lehető legal-
kalmasabb helyet fedezte
fel napkutatásai számára.
A Mount Wilson 15 mér-
földre fekszik - az akkor
mindössze 15 000 lakosú -
Pasadena városkától. A
''"Expedíció" a Mount Wilsonra (1904)ď0 hegyre szekérút sem veze-
tett fel, öszvérháton
közlekedtek, mint a bibliai időkben. Mindezek a nehézségek nem tartották
vissza Hale-t attól, hogy 1903 őszétől fogva idejének nagyobb részét a
hegyen töltse. Adams sze-
rint nem született még
olyan csillagvizsgáló a
Földön, amelyet oly gond-
dal készítettek elő, mint
a Mount Wilson Obszerva-
tóriumot.
Nem az az igazi csoda,
hogy a folyamatosan álmo-
dozó Hale képes volt az
általa teremtett és jól
felszerelt Yerkes Obszer-
vatóriumot a bizonytalan
''Az egykori turistaház, a Kaszinó (1904)ď0 jövővel felcserélni. Sok-
kal érdekesebb az, hogy
legkiválóbb munkatársai, G. W. Ritchey, Walter Adams, F. Ellerman és Francis
Gladheim Pease egy szóra követték mesterüket a tavoli Kaliforniába, hogy
1904-től kezdődően ők is a hegy tete-
jén munkálkodhassanak. Az sem riasz-
totta el őket, hogy kezdetben igen
"romantikus" körülmények között kel-
lett dolgozniuk. Csupán egyetlen kis
épület, az úgynevezett "Kaszinó" - a
hajdani menedékház - állott rendelke-
zésükre. Ez szolgált munkahelyül, ot-
thonként, s itt fogadták a vendégeket
is, akik gyakran jöttek, hogy megte-
kinthessék Hale nagyszabású vállalko-
zását. Walter Adams igen hangulatosan
mesél visszaemlékezéseiben ezekről a
legendás évekről; történeteinek egyik
főszereplője egy Pinto nevű öszvér
volt, "aki" vízzel látta el a
''A Mount Wilson Obszervatórium manapságď0
csillagászokat, s ha kellett, szállította is őket. A látogatók közül Edward
E. Barnard professzor kedvelte legjobban Pintót, aki arra is rájött, hogy az
öszvér selymes sörényének szálai igen alkalmasak fonálkeresztnek a
távcsövekbe. Pintón kívül még sok más négylábú lakója volt a Kaszinónak, és
- sokak szerint - egy hatalmas medve is élt a csillagvizsgáló
szomszédságában.
''Indulás - kölcsöntávcsővelď0
Első jelentősebb csillagászati eszközüket, a Ritchey által készített és
az adományozóról Snow névre keresztelt 150 centiméteres tükrös távcsövet a
Yerkes Obszervatóriumtól kapták kölcsön. Ezzel a teleszkóppal, amelyet
később meg is vásároltak Mount Wilson részére, Hale már otthon is igen
szívesen tanulmányozta a Napot. A szállítás tetemes költségeit a washingtoni
Carnegie Institution fedezte, az az intézmény, amely - a California
Institute of Technology-val együtt a mai napig is fenntartója az
obszervatóriumnak.
Megépült a hegyre vezető út is; ezen
öszvér vontatta szekereken szállították a
távcső számára építtetendő kupolához az
építőanyagot, majd magát a hatalmas
távcsövet is. 1908 decemberében a Snow
teleszkóppal elkezdődhettek az
észlelések. 1910-ben az International
Solar Union (az International
Astronomical Union őse) - ennek a nagy
fontosságú egyesületnek a létrehozása
ugyancsak Hale műve volt - a Mount Wilson
tetején tartotta meg első találkozóját.
Hale vállalkozásai mindig sikerrel
jártak. A sikernek azonban nagy ára volt:
Hale 1910-ben, negyvenkét éves korában
''Az 5 méteres óriástükör, a nevezetes Hale-teleszkópď0
gyógyíthatatlan betegségbe esett. A furcsa kór, amelyről a nagy csillagász
eleinte tudomást sem akart venni, agyi bántalmakkal járt. Gyakran gyötrő
fejfájás tört rá, s az is előfordult, hogy munka közben - ideiglenes
tudatkiesés formájában - jelentkezett a roham. Ha utazott, szervezett vagy
ismeretterjesztő előadásokat tartott, ritkábban és csak mérsékelt formában
jelentkezett a betegsége.
''Betegséggel küszködveď0
Már betegen kezdte el egy újabb "legnagyobb" távcsőnek, az adományozó
John D. Hooker nevét viselő 254 centiméteres refraktornak a tervezését,
valamint a megalkotásához szükséges tetemes összeg előteremtését. A távcső
1917-re készült el, és 1918-tól már a rendszeres megfigyelések is
megkezdődhettek a 32 méter átmérőjű kupolában. A Hooker-távcső 30 évig
szolgálta a csillagász-társadalmat. Számtalan nagy jelentőségű tudományos
eredmény fűződik hozzá, egyebek között vele fedezte fel Hubble a nevét őrző
"Hubble-effektus"-t, s vele mérte meg F. G. Pease (a csillagászat
történetében először) egyetlen csillagnak, az Epszilon Pegazinak az
átmérőjét. Shapley a Hooker-távcsővel messzi csillaghalmazok távolságát és
méretét is meg tudta határozni.
Napészlelések számára Hale különleges tornyokat emeltetett. Két
napészlelő csillagászati műszer is fűződik a nevéhez: egy spektroszkópot és
egy spektrográfot is szerkesztett. (A Nap protuberanciáinak (*) vizsgálatára
Hale-t megelőzően Carl Braun atya, a kalocsai Haynald Obszervatórium első
igazgatója is szerkesztett spektrográfot.)
----------------------------------------------------------------------------
(*) PROTUBERANCIA: a napkorong szélén teljes napfogyatkozáskor vagy arra
alkalmas berendezésekkel bármikor látható kisebb-nagyobb kidudorodás,
szálas szerkezetű, a Nap Kromoszféráján túlnyúló gázfelhő. A napkorong
felszínén ugyanezek az alakzatok sötét fonalak, filamentumok formájában
jelennek meg.
----------------------------------------------------------------------------
George Ellery Hale 1923-ig állott a Mount Wilson élén. Ekkorra már
annyira elhatalmasodott rajta a betegség, hogy nyugdíjazását kellett kérnie.
Ám 1928-ban még bemutatta a Rockefeller Alapítvány képviselőjének Mount
Wilsont. És ott, a hegyen született meg egy újabb, még hatalmasabb, 5 méter
átmérőjű tükrös távcsőnek a terve.
''Az "ötméteres" megszületéseď0
1929-től Hale már az ágyat sem hagyhatta el, de még onnan is, mint az új
obszervatórium és az új óriástávcső létrehozásáért felelős személy
szervezett, intézkedett. 1934-ben a Corning üveggyárban - pyrex üvegből (*)
- kiöntötték a tükör első példányát; ez azonban a próbák során összetört.
Még ugyanebben az évben Pasadenában - egy külön erre a célra létrehozott
üzemben - megszületett az új, már végleges változat.
----------------------------------------------------------------------------
(*) PYREX-ÜVEG: nagy keménységű laboratóriumi üveg, amely (a hidrogén-
fluorid és a forró foszforsav kivételével) egyéb vegyszereknek
ellenáll. Hőtágulási tényezője kicsi, ezért nagy hőmérsékletingadozást
is elvisel.
----------------------------------------------------------------------------
1938-ban, abban az évben, amelyben George Ellery Hale annyi szenvedés
után elbúcsúzott az élettől, Pasadenától nem messze, a Palomar hegyén
kiásták az új hatalmas távcső befogadására alkalmas kupola alapjait. A 41,8
méter átmérőjű grandiózus mű tervezője Russel W. Porter építész volt. A
Mount Palomar Obszervatórium első igazgatója J. A. Anderson lett, ő a távcső
felállítása előtti időkben öt évig a légköri viszonyokat tesztelte a hegyen.
Bár az épület és benne a távcső már 1940-re elkészült, a háborús idők miatt
a rendszeres munkát csak 1948 januárjában kezdhették el a hatalmas
távcsővel.
Az ünnepélyes megnyitót 1948. június 3-án Hale özvegyének jelenlétében
tartották meg. A műszert George Ellery Hale-ről nevezték el, mert a távcső
"az ő álmainak és szervező erejének köszönhette létét". Walter Adams a
megnyitó alkalmából tömören így fogalmazta
meg a csillagvizsgáló programját: holdas éjs-
zakákon spektrográfiával fognak foglalkozni,
holdtalanokon fotometriával és extragalakti-
kus csillagászattal. A palomar-hegyi csilla-
gászok igen neves alkotása a mindennapi mun-
kához elengedhetetlenül szükséges Palomar Sky
Survey nevű fotografikus atlasz, amelyet az
obszervatórium területén működő "Nagy
Schmidt" (1,8 m) távcsővel készítettek.
Hale életének két "fő műve, a Mount Wilson
és a Palomar Obszervatórium 1948-tól egymás-
sal összehangoltan végezték munkájukat. A két
intézmény 1970-től alkotójukra emlékeztetve
Hale Obszervatóriumok néven működik.
''A mount Palomar "ötméteresének" 41,8 méter
átmérőjű óriáskupolája
magas Wilson-hegy tetején
bukkant rá az eszményi
helyszínre. A tüneménye-
sen szép természeti kör-
nyezet elbűvölte, és az-
zal az érzéssel töltötte
el, hogy a lehető legal-
kalmasabb helyet fedezte
fel napkutatásai számára.
A Mount Wilson 15 mér-
földre fekszik - az akkor
mindössze 15 000 lakosú -
Pasadena városkától. A
''"Expedíció" a Mount Wilsonra (1904)ď0 hegyre szekérút sem veze-
tett fel, öszvérháton
közlekedtek, mint a bibliai időkben. Mindezek a nehézségek nem tartották
vissza Hale-t attól, hogy 1903 őszétől fogva idejének nagyobb részét a
hegyen töltse. Adams sze-
rint nem született még
olyan csillagvizsgáló a
Földön, amelyet oly gond-
dal készítettek elő, mint
a Mount Wilson Obszerva-
tóriumot.
Nem az az igazi csoda,
hogy a folyamatosan álmo-
dozó Hale képes volt az
általa teremtett és jól
felszerelt Yerkes Obszer-
vatóriumot a bizonytalan
''Az egykori turistaház, a Kaszinó (1904)ď0 jövővel felcserélni. Sok-
kal érdekesebb az, hogy
legkiválóbb munkatársai, G. W. Ritchey, Walter Adams, F. Ellerman és Francis
Gladheim Pease egy szóra követték mesterüket a tavoli Kaliforniába, hogy
1904-től kezdődően ők is a hegy tete-
jén munkálkodhassanak. Az sem riasz-
totta el őket, hogy kezdetben igen
"romantikus" körülmények között kel-
lett dolgozniuk. Csupán egyetlen kis
épület, az úgynevezett "Kaszinó" - a
hajdani menedékház - állott rendelke-
zésükre. Ez szolgált munkahelyül, ot-
thonként, s itt fogadták a vendégeket
is, akik gyakran jöttek, hogy megte-
kinthessék Hale nagyszabású vállalko-
zását. Walter Adams igen hangulatosan
mesél visszaemlékezéseiben ezekről a
legendás évekről; történeteinek egyik
főszereplője egy Pinto nevű öszvér
volt, "aki" vízzel látta el a
''A Mount Wilson Obszervatórium manapságď0
csillagászokat, s ha kellett, szállította is őket. A látogatók közül Edward
E. Barnard professzor kedvelte legjobban Pintót, aki arra is rájött, hogy az
öszvér selymes sörényének szálai igen alkalmasak fonálkeresztnek a
távcsövekbe. Pintón kívül még sok más négylábú lakója volt a Kaszinónak, és
- sokak szerint - egy hatalmas medve is élt a csillagvizsgáló
szomszédságában.
''Indulás - kölcsöntávcsővelď0
Első jelentősebb csillagászati eszközüket, a Ritchey által készített és
az adományozóról Snow névre keresztelt 150 centiméteres tükrös távcsövet a
Yerkes Obszervatóriumtól kapták kölcsön. Ezzel a teleszkóppal, amelyet
később meg is vásároltak Mount Wilson részére, Hale már otthon is igen
szívesen tanulmányozta a Napot. A szállítás tetemes költségeit a washingtoni
Carnegie Institution fedezte, az az intézmény, amely - a California
Institute of Technology-val együtt a mai napig is fenntartója az
obszervatóriumnak.
Megépült a hegyre vezető út is; ezen
öszvér vontatta szekereken szállították a
távcső számára építtetendő kupolához az
építőanyagot, majd magát a hatalmas
távcsövet is. 1908 decemberében a Snow
teleszkóppal elkezdődhettek az
észlelések. 1910-ben az International
Solar Union (az International
Astronomical Union őse) - ennek a nagy
fontosságú egyesületnek a létrehozása
ugyancsak Hale műve volt - a Mount Wilson
tetején tartotta meg első találkozóját.
Hale vállalkozásai mindig sikerrel
jártak. A sikernek azonban nagy ára volt:
Hale 1910-ben, negyvenkét éves korában
''Az 5 méteres óriástükör, a nevezetes Hale-teleszkópď0
gyógyíthatatlan betegségbe esett. A furcsa kór, amelyről a nagy csillagász
eleinte tudomást sem akart venni, agyi bántalmakkal járt. Gyakran gyötrő
fejfájás tört rá, s az is előfordult, hogy munka közben - ideiglenes
tudatkiesés formájában - jelentkezett a roham. Ha utazott, szervezett vagy
ismeretterjesztő előadásokat tartott, ritkábban és csak mérsékelt formában
jelentkezett a betegsége.
''Betegséggel küszködveď0
Már betegen kezdte el egy újabb "legnagyobb" távcsőnek, az adományozó
John D. Hooker nevét viselő 254 centiméteres refraktornak a tervezését,
valamint a megalkotásához szükséges tetemes összeg előteremtését. A távcső
1917-re készült el, és 1918-tól már a rendszeres megfigyelések is
megkezdődhettek a 32 méter átmérőjű kupolában. A Hooker-távcső 30 évig
szolgálta a csillagász-társadalmat. Számtalan nagy jelentőségű tudományos
eredmény fűződik hozzá, egyebek között vele fedezte fel Hubble a nevét őrző
"Hubble-effektus"-t, s vele mérte meg F. G. Pease (a csillagászat
történetében először) egyetlen csillagnak, az Epszilon Pegazinak az
átmérőjét. Shapley a Hooker-távcsővel messzi csillaghalmazok távolságát és
méretét is meg tudta határozni.
Napészlelések számára Hale különleges tornyokat emeltetett. Két
napészlelő csillagászati műszer is fűződik a nevéhez: egy spektroszkópot és
egy spektrográfot is szerkesztett. (A Nap protuberanciáinak (*) vizsgálatára
Hale-t megelőzően Carl Braun atya, a kalocsai Haynald Obszervatórium első
igazgatója is szerkesztett spektrográfot.)
----------------------------------------------------------------------------
(*) PROTUBERANCIA: a napkorong szélén teljes napfogyatkozáskor vagy arra
alkalmas berendezésekkel bármikor látható kisebb-nagyobb kidudorodás,
szálas szerkezetű, a Nap Kromoszféráján túlnyúló gázfelhő. A napkorong
felszínén ugyanezek az alakzatok sötét fonalak, filamentumok formájában
jelennek meg.
----------------------------------------------------------------------------
George Ellery Hale 1923-ig állott a Mount Wilson élén. Ekkorra már
annyira elhatalmasodott rajta a betegség, hogy nyugdíjazását kellett kérnie.
Ám 1928-ban még bemutatta a Rockefeller Alapítvány képviselőjének Mount
Wilsont. És ott, a hegyen született meg egy újabb, még hatalmasabb, 5 méter
átmérőjű tükrös távcsőnek a terve.
''Az "ötméteres" megszületéseď0
1929-től Hale már az ágyat sem hagyhatta el, de még onnan is, mint az új
obszervatórium és az új óriástávcső létrehozásáért felelős személy
szervezett, intézkedett. 1934-ben a Corning üveggyárban - pyrex üvegből (*)
- kiöntötték a tükör első példányát; ez azonban a próbák során összetört.
Még ugyanebben az évben Pasadenában - egy külön erre a célra létrehozott
üzemben - megszületett az új, már végleges változat.
----------------------------------------------------------------------------
(*) PYREX-ÜVEG: nagy keménységű laboratóriumi üveg, amely (a hidrogén-
fluorid és a forró foszforsav kivételével) egyéb vegyszereknek
ellenáll. Hőtágulási tényezője kicsi, ezért nagy hőmérsékletingadozást
is elvisel.
----------------------------------------------------------------------------
1938-ban, abban az évben, amelyben George Ellery Hale annyi szenvedés
után elbúcsúzott az élettől, Pasadenától nem messze, a Palomar hegyén
kiásták az új hatalmas távcső befogadására alkalmas kupola alapjait. A 41,8
méter átmérőjű grandiózus mű tervezője Russel W. Porter építész volt. A
Mount Palomar Obszervatórium első igazgatója J. A. Anderson lett, ő a távcső
felállítása előtti időkben öt évig a légköri viszonyokat tesztelte a hegyen.
Bár az épület és benne a távcső már 1940-re elkészült, a háborús idők miatt
a rendszeres munkát csak 1948 januárjában kezdhették el a hatalmas
távcsővel.
Az ünnepélyes megnyitót 1948. június 3-án Hale özvegyének jelenlétében
tartották meg. A műszert George Ellery Hale-ről nevezték el, mert a távcső
"az ő álmainak és szervező erejének köszönhette létét". Walter Adams a
megnyitó alkalmából tömören így fogalmazta
meg a csillagvizsgáló programját: holdas éjs-
zakákon spektrográfiával fognak foglalkozni,
holdtalanokon fotometriával és extragalakti-
kus csillagászattal. A palomar-hegyi csilla-
gászok igen neves alkotása a mindennapi mun-
kához elengedhetetlenül szükséges Palomar Sky
Survey nevű fotografikus atlasz, amelyet az
obszervatórium területén működő "Nagy
Schmidt" (1,8 m) távcsővel készítettek.
Hale életének két "fő műve, a Mount Wilson
és a Palomar Obszervatórium 1948-tól egymás-
sal összehangoltan végezték munkájukat. A két
intézmény 1970-től alkotójukra emlékeztetve
Hale Obszervatóriumok néven működik.
''A mount Palomar "ötméteresének" 41,8 méter
átmérőjű óriáskupolája