Vargha Domokosné:
A LICK ÉS A YERKES
(Forrás: Élet és Tudomány, 1993. október 22., 43. szám, 1362-1364. o.)
Kissé szokatlan, mondhatnánk: romantikus a Lick Obszervatórium
előtörténete. A felépítéséhez szükséges összeget James Lick (1796-1876) San
Franciscóban élő milliomos adományozta, akit - kívánságának megfelelően - az
obszervatórium óriásteleszkópja alatt temettek el. A Yerkes Obszervatórium
ugyancsak egy milliomos adományából épült, ám ennek a története minden
romantikát nélkülöz.
James Lick fiatalon munkásként dolgozott Stumpstownban, s annyira szegény
embernek számított, hogy amikor egy malomtulajdonos leánya teherbe esett
tőle, a szülők arra sem érdemesítették, hogy elvehesse a lányt. Lick
szülővárosát elhagyva zongorakészítéssel alapozta meg vagyonát, amelyet
azután aranyüzletekkel gyarapított. 1848-ban, 51 éves korában dúsgazdag
emberként telepedett le San Franciscóban. Mivel szerelmét és gyermekét
vissza nem kaphatta, elhatározta, hogy nevét más módon örökíti tovább: San
Francisco központjában piramist állíttat magának. Erről a tervéről később
letett - rájött, hogy egy csillagvizsgáló úgy megőrzi majd nevét az utókor
számára, mint egy piramis. A dúsgazdag adományozónak egyben kikötése is
volt: a létesítendő obszervatórium kupolájában a kor legnagyobb távcsövét
állítsák fel.
''Milliomos a kupola alattď0
A kaliforniai milliomos levélben kereste fel Simon Newcombot, és arra
kérte, hogy szakmai tanácsadóként működjön közre az új intézmény
létrehozásában. Az obszervatórium helyét a San Franciscótól 80 kilométerre
emelkedő, 1283 méter magas Mount Hamiltonon jelölték ki.
A csillagvizsgáló épülete Thomas E. Fraser tervei alapján készült. Az
iroda, a műhely és a könyvtár egyetlen nyújtott
téglalap alaprajzú épülettömböt alkot, ezt
zárja le az egyik oldalon a nagy távcsövet
magában foglaló kupola. A 91,5 centiméter
átmérőjű lencsével rendelkező távcső
(refraktor) 1873-ban érkezett meg a hegyre. A
kupola alatt alussza örök álmát James Lick, az
adományozó milliomos. A csillagvizsgáló 1888-as
ünnepélyes megnyitásakor helyezték oda a már
tizenkét éve elhunyt alapító földi
maradványait.
A csillagvizsgáló tudományos intézményként -
és nem utolsósorban a kiváló Lick-refraktornak
''A 91,5 centiméteres objektívátmérőjű Lick-ref-
raktor, amely egyúttal az obszervatórium néva-
dójának "síremléke"ď0
köszönhetően - igen eredményes munkát végzett. A Lick-refraktorral -
felállítasa után néhány évvel - fedezte fel E. E. Barnard a Jupiter igen
halvány ötödik holdját. Jelentős spekt- roszkópiai munka is folyt a Lick-
ben, ennek köszönhetően alakult ki jó munkakapcsolat a Mount Hamilton és az
ógyallai csillagda között. A Lick Obszervatórium munkatársai a
kettőscsillagok megfigyelésével kapcsolatos eredményeiket katalógusban
tették közzé. Fontos munkaterülete volt még ennek a csillagvizsgálónak a W.
W. Campbell által vezetett "radial velocity" program is, amelynek keretében
a különféle égi objektumok radiális - közeledési, illetőleg távolodási -
sebességeit mérték.
1888-ban Kalifornia állam saját gondozásába vette a csillagvizsgálót, és
azt azóta a kaliforniai egyetem egyik részlegeként működteti. Hatvan
épületével jelenleg ez a világ leghatalmasabb csillagászati intézménye. Még
külön iskolája is van az ott dolgozók gyermekei számára.
A híres Lick-refraktor azonban csak néhány évig birtokolta a "legnagyobb"
címet. Az 1893-as chicagói világkiállításon már egy újabb lencsés távcső
''A Lick Obszervatórium főépületeď0
került az élre, Alvan Clark és fai műhelyéből. Ez a 102 centiméteres
refraktor az 1892-ben Williams Bayben (Wisconsin) létesített Yerkes
Obszervatórium számára készült.
''G. E. Hale kéréséreď0
A Yerkes Obszervatórium építését George Elery Hale (1868-1938)
kezdeményezte. Az akkor 24 éves ifjú tudós számára saját kenwoodi
csillagvizsgálója már kicsinek bizonyult. Egy nagy teljesítményű távcsővel
ellátott új intézmény létrehozására jó alkalomnak bizonyult a Chicagóban
megrendezett világkiállítás. Ez volt az első olyan nemzetközi találkozó,
amelyet a kultúra és a tudomány képviselői - köztük a mi Gothard Jenőnk - is
megtiszteltek jelenlétükkel.
A jelentős esemény ünnepélyessége megindította Charles T. Yerkes chicagói
milliomos szívét, engedett az ambiciózus Hale kérésének, s magára vállalta
az új csillagda létesítésének valamennyi költségét. Ahhoz azonban
ragaszkodott - akárcsak egykor James Lick -, hogy a csillagda távcsöve a
lehető legnagyobb legyen.
A Charles T. Yerkes chicagói milliomos adományából megszületett
csillagvizsgáló sokban hasonlít a Lick Obszervatóriumra. A 100 méter hosszú
épülettömböt - kupolákkal és
irodákkal - 1895-ben kezdték el
építeni Henry I. Cobb építész tervei
alapján, s 1896-ra már el is
készültek vele. Az épületet gazdag
és ízléses ornamentika jellemzi. A
távcsövet a Warner and Swasey cég -
sok más amerikai csillagda
felszerelője - telepítette a
kupolába. Az obszervatóriumot 1897
októberében - tudományos konferencia
keretében - nyitották meg. Az
eseményen az alapító Charles T.
Yerkes is részt vett. Az új
intézmény első igazgatója maga
George E. Hale lett.
''A Yerkes Obszervatórium Williams Baybenď0
''Mindmáig a legnagyobb
A Yerkes-távcső - bár a felállítás körül kisebb bonyodalmak voltak (Alvan
Clark figyelmeztetése ellenére a Warner and Swasey cég nem vette eléggé
figyelembe a távcső hatalmas súlyát, ezért az a felállítás után nem sokkal
összeomlott) - mindmáig a világ legnagyobb lencsés távcsöve. Sok új dolgot
mutatott meg a csillagászoknak: közvetlenül felállítása után meglátták benne
a Vega addig ismeretlen halvány kísérőcsillagát és a holdfelszín finomabb
képződményeit.
A csillagda bekapcsolódott a nemzetközi kutatásokba, európai tudósok is
nagy örömmel keresték fel "a Yerkest", hogy munkájukhoz segítségül vegyék a
102 centiméteres távcsövet.
A Yerkes Obszervatórium - amely 1967 óta egy 102 centiméteres tükrös
távcsővel is rendelkezik - a nagyvárosoktól távol ma is jó észlelési
körülményeket biztosít a csillagászok számara.
A Mount Palomar hegyén lévő és a Mount Wilson tetejére épített
csillagvizsgálókat 1970-től közös névvel illetik: George Hale tiszteletére
Hale Observatories-nek nevezik őket. Ezekkel a csillagvizsgálókkal azonban
már egészen új korszak köszöntött be a csillagászatba.
iroda, a műhely és a könyvtár egyetlen nyújtott
téglalap alaprajzú épülettömböt alkot, ezt
zárja le az egyik oldalon a nagy távcsövet
magában foglaló kupola. A 91,5 centiméter
átmérőjű lencsével rendelkező távcső
(refraktor) 1873-ban érkezett meg a hegyre. A
kupola alatt alussza örök álmát James Lick, az
adományozó milliomos. A csillagvizsgáló 1888-as
ünnepélyes megnyitásakor helyezték oda a már
tizenkét éve elhunyt alapító földi
maradványait.
A csillagvizsgáló tudományos intézményként -
és nem utolsósorban a kiváló Lick-refraktornak
''A 91,5 centiméteres objektívátmérőjű Lick-ref-
raktor, amely egyúttal az obszervatórium néva-
dójának "síremléke"ď0
köszönhetően - igen eredményes munkát végzett. A Lick-refraktorral -
felállítasa után néhány évvel - fedezte fel E. E. Barnard a Jupiter igen
halvány ötödik holdját. Jelentős spekt- roszkópiai munka is folyt a Lick-
ben, ennek köszönhetően alakult ki jó munkakapcsolat a Mount Hamilton és az
ógyallai csillagda között. A Lick Obszervatórium munkatársai a
kettőscsillagok megfigyelésével kapcsolatos eredményeiket katalógusban
tették közzé. Fontos munkaterülete volt még ennek a csillagvizsgálónak a W.
W. Campbell által vezetett "radial velocity" program is, amelynek keretében
a különféle égi objektumok radiális - közeledési, illetőleg távolodási -
sebességeit mérték.
1888-ban Kalifornia állam saját gondozásába vette a csillagvizsgálót, és
azt azóta a kaliforniai egyetem egyik részlegeként működteti. Hatvan
épületével jelenleg ez a világ leghatalmasabb csillagászati intézménye. Még
külön iskolája is van az ott dolgozók gyermekei számára.
A híres Lick-refraktor azonban csak néhány évig birtokolta a "legnagyobb"
címet. Az 1893-as chicagói világkiállításon már egy újabb lencsés távcső
''A Lick Obszervatórium főépületeď0
került az élre, Alvan Clark és fai műhelyéből. Ez a 102 centiméteres
refraktor az 1892-ben Williams Bayben (Wisconsin) létesített Yerkes
Obszervatórium számára készült.
''G. E. Hale kéréséreď0
A Yerkes Obszervatórium építését George Elery Hale (1868-1938)
kezdeményezte. Az akkor 24 éves ifjú tudós számára saját kenwoodi
csillagvizsgálója már kicsinek bizonyult. Egy nagy teljesítményű távcsővel
ellátott új intézmény létrehozására jó alkalomnak bizonyult a Chicagóban
megrendezett világkiállítás. Ez volt az első olyan nemzetközi találkozó,
amelyet a kultúra és a tudomány képviselői - köztük a mi Gothard Jenőnk - is
megtiszteltek jelenlétükkel.
A jelentős esemény ünnepélyessége megindította Charles T. Yerkes chicagói
milliomos szívét, engedett az ambiciózus Hale kérésének, s magára vállalta
az új csillagda létesítésének valamennyi költségét. Ahhoz azonban
ragaszkodott - akárcsak egykor James Lick -, hogy a csillagda távcsöve a
lehető legnagyobb legyen.
A Charles T. Yerkes chicagói milliomos adományából megszületett
csillagvizsgáló sokban hasonlít a Lick Obszervatóriumra. A 100 méter hosszú
épülettömböt - kupolákkal és
irodákkal - 1895-ben kezdték el
építeni Henry I. Cobb építész tervei
alapján, s 1896-ra már el is
készültek vele. Az épületet gazdag
és ízléses ornamentika jellemzi. A
távcsövet a Warner and Swasey cég -
sok más amerikai csillagda
felszerelője - telepítette a
kupolába. Az obszervatóriumot 1897
októberében - tudományos konferencia
keretében - nyitották meg. Az
eseményen az alapító Charles T.
Yerkes is részt vett. Az új
intézmény első igazgatója maga
George E. Hale lett.
''A Yerkes Obszervatórium Williams Baybenď0
''Mindmáig a legnagyobb
A Yerkes-távcső - bár a felállítás körül kisebb bonyodalmak voltak (Alvan
Clark figyelmeztetése ellenére a Warner and Swasey cég nem vette eléggé
figyelembe a távcső hatalmas súlyát, ezért az a felállítás után nem sokkal
összeomlott) - mindmáig a világ legnagyobb lencsés távcsöve. Sok új dolgot
mutatott meg a csillagászoknak: közvetlenül felállítása után meglátták benne
a Vega addig ismeretlen halvány kísérőcsillagát és a holdfelszín finomabb
képződményeit.
A csillagda bekapcsolódott a nemzetközi kutatásokba, európai tudósok is
nagy örömmel keresték fel "a Yerkest", hogy munkájukhoz segítségül vegyék a
102 centiméteres távcsövet.
A Yerkes Obszervatórium - amely 1967 óta egy 102 centiméteres tükrös
távcsővel is rendelkezik - a nagyvárosoktól távol ma is jó észlelési
körülményeket biztosít a csillagászok számara.
A Mount Palomar hegyén lévő és a Mount Wilson tetejére épített
csillagvizsgálókat 1970-től közös névvel illetik: George Hale tiszteletére
Hale Observatories-nek nevezik őket. Ezekkel a csillagvizsgálókkal azonban
már egészen új korszak köszöntött be a csillagászatba.