Vargha Domokosné:
AZ ÚJVILÁG ÉLRE TÖR
(Forrás: Élet és Tudomány, 1993. szeptember 24., 39. szám, 1234-1236. o.)
"...Európának, ennek az Amerikához viszonyítva kicsiny
földrésznek 130 csillagvizsgáló állomása van, míg Amerikában egyet
sem találunk. ... Az elmúlt négy évszázadban, az európai
obszervatóriumoknak köszönhetően, képünk teljesen átalakult a
minket körülvevő világ fizikai felépítéséről... Velünk, Amerikában,
csillagvizsgálók és csillagászok nélkül, kutató szemek híján, vakon
forog a Föld."
(Részlet John Quincy Adamsnek, az Egyesült Államok
elnökének 1825. december 6-án mondott beszédéből.)
1838 előtt mindössze két magán csillagvizsgáló (a Hopkins Observatory of
Williams College Williamstownban, illetőleg a Western Reserve Academy
Hudsonben) és egy kicsiny állami csillagda működött az amerikai kontinensen.
Az 1830-ban létesült Naval Obseroatory az amerikai Tengerészeti Hivatalhoz
tartozott. Vezetőit a haditengerészet tisztjei közül jelölték ki, és eleinte
csak katonai ranggal rendelkezők tölthették be ezt a tisztséget.
''A Hajózási Hivatal szolgálatábanď0
Kezdetben kicsi és rosszul felszerelt csillagvizsgáló állt a Tengerészeti
Hivatal rendelkezésére, amelynek feladata a tengerészek térképekkel és
kisebb csillagászati műszerekkel való ellátása volt. Műszerezettsége ebben
az időben éppoly szerény, mint Amerika két magán csillagdájáé. A Naval
Observatory csillagászati megfigyelésekre is alkalmas épülete csak
1843-1844-ben, az intézmény vezetőjének, James A. Gillis kapitánynak a
tervei alapján készült el. Gillis Európát járva az akkoriban divatos T
alaprajzú megoldást találta megfelelőnek a leendő csillagvizsgáló számára.
(Ezt a formát választották egyebek közt - az 1839-ben felépült bonni
obszervatórium számára is.)
A hely kiválasztása nem bizonyult szerencsésnek. A csillagvizsgáló messze
esett a lakóépületektől, s ezért a csillagászoknak, ha történetesen
derültéjszaka volt, félórát kellett a sötétben gyalogolniuk ahhoz, hogy
megfigyeléseket végezhessenek. Simon Newcomb írja visszaemlékezéseiben, hogy
bizony, gyakorta megesett, hogy mire a szerencsétlen, álmából felvert
csillagász megérkezett a kupolába, már borult volt az égbolt. Ám még ennél
is nagyobb baj volt, hogy a csillagda maláriával ferrőzött területen
létesült, s így a csillagászokat állandóan fenyegette ez a veszélyes
betegség.
''A Newcomb Katalógusď0
Az 1861-es esztendő jelentős állomás az obszervatórium történetében.
Ebben az évben került a csillagvizsgálóba, majd később az intézmény élére
Simon Newcomb (1835-1909), a kor legkiválóbb
amerikai csillagásza. Newcomb igen sokoklalú
tehetséggel megáldott tudós volt. Már
gyermekkorában elkápráztatott mindenkit
különleges matematikai tehetségével, amelyet
hosszú évek szorgalmas munkájával
gyümölcsöztetett a csillagászat hasznára, mint
az égimechanikai számítások mestere. Elméleti
tudásánál, szorgalmánál és elképesztő
munkabírásánál talán csak szervezői talentuma
volt nagyobb. Számos jelentős amerikai
csillagvizsgáló születésénél bábáskodott.
''A világ eddigi legnagyobb lencsés távcsöve a
Yerkes-refraktor egy chicagoi kiállításon. Ezt
is Alvan Clark és fiainak műhelyében
készítettékď0
Igazgatósága alatt a washingtoni Naval Observatory - hasonlóan a greenwichi
és a párizsi királyi csillagvizsgálókhoz - már számos országos jellegű
feladatot látott el, ezek közül a legfontosabbak voltak: a pontos idő
folyamatos jelzése és az amerikai kontinens földrajzi koordinátáinak pontos
meghatározása megbízható munkaprogramjához tartozott még a Tengerészeti
Hivatal által rendszeresen leadott évkönyvekhez szükséges csillagászati
megfigyelések végzése is. Természetesen ezeken a hivatalos feladatokon kívül
az intézményben még számos más jellegű csillagászati tevékenység is folyt.
Newcomb jól tudta, hogy a Naval Observatory fejlődése elképzelhetetlen
korszerű, nagy teljesítményű távcső nélkül, ezért minden követ megmozgatott
annak érdekében, hogy obszervatóriuma ilyen új műszerhez jusson. 1873-ban
különálló kupolában állították fel az Alvan Clark által készített 66
centiméteres refraktort, korának legnagyobb "lencsés" távcsövét. Néhány
évvel később, 1877-ben ezzel a távcsővel fedezte fel Asaph Hall a Mars
bolygó két holdját, a Phobost és a Deimost.
A Naval Observatory növekvö tekintélye új épület létesítését követelte.
Az építkezések 1887 és 1893
között folytak, Richard M.
Hunt építész tervei alapján.
Nemes, tiszta klasszicista
stílus jellemzi a valójában
hosszú épületsorból álló épü-
letet, melynek egyik végén
egy észlelésre használatos
kupolával ellátott torony,
másik végén egy könyvtár cél-
jait szolgáló rotunda helyez-
kedik el.
A megújított obszervatóri-
umban a legjobb európai in-
''A washingtoni Naval Observa-
tory (légifelvétel)ď0
tézmények munkájához méltó csillagászati tevékenység folyt;
legjelentősebbnek talán a Newcomb által vezetett észlelési programot
nevezhetnénk, mely a Nap, a Hold és a bolygók pályájának a lehetőség
szerinti legpontosabb meghatározását tűzte ki célul. A munka eredménye nyolc
hatalmas kötet lett: az 1888 és 1898 között az obszervatórium kiadásában
megjelent Newcomb Katalógus.
A Naval Observatory mai munkatársai - tekintettel Washington fényeire -
megfigyeléseik jelentős részét az arizonai Flagsaff városka közelében
felállított 1,5 méteres tükrös távcsővel végzik. A különlegesen szép parkkal
övezett régi épületben a hagyományos munkák folytatódnak. Évkönyveket,
katalógusokat szerkesztenek, elméleti munkákon dolgoznak. Az intézet
könyvtára jelenleg a legnagyobb csillagászati könyvgyűjtemény a világon.
''A távcsőkészítő Clark
A Clark család Cambridge-ben (Massachusetts) működő távcsőkészítő
műhelyének kiemelkedő szerep jutott az amerikai csillagászat múlt század
végi robbanásszerű fejlődésében. A műhelyalapító Alvan Clark (1804-1887)
fiai, George Clark (1827-1891) és Alvan Graham Clark (1832-1897)
segítségével olyan magas színvonalra juttatta a távcsőkészítő mesterséget
Amerikában, hogy az Újvilág többé nem szorult európai mesterek munkájára. A
Clark család öt ízben készített olyan refraktort, amely a maga korában a
legnagyobbnak számított a világon. Ám nemcsak távcsövek készítésében, hanem
csillagászati megfigyelésekben is jártasak voltak; Alvan Clark fiával, Alvan
Graham Clarkkal 1862. január 31-én távcsőtesztelés közben felfedezte a
Sírius kísérő csillagát.
Simon Newcombnak és a Clark famíliának tevékeny része van abban is, hogy
1888-ban a Mount Hamiltonon felépült Amerika első hegyi csillagvizsgálója.
Nevét egy gazdag kaliforniai milliomosról, James Lickről kapta. Főműszere,
az Alvan Clark-féle műhely egyik leghíresebb alkotása, a 91,5 centiméteres
refraktor, jelenleg is a második legnagyobb lencsés távcső a világon.
Különleges gondossággal választották ki az új csillagvizsgáló helyét.
Sherburne W. Burnham (1838-1921), a kettős csillagok hírneves vadásza, már
az építkezés előtt mrendszeres csillagászati megfigyeléseket végzett az
obszervatórium létesítésére kijelölt helyen, hogy a légköri viszonyokat
idejében, az építkezések megkezdése előtt megvizsgálja. Csak ezután
kezdődött el az új csillagda építkezése. Ez azonban már egy új történet.
Simon Newcomb (1835-1909), a kor legkiválóbb
amerikai csillagásza. Newcomb igen sokoklalú
tehetséggel megáldott tudós volt. Már
gyermekkorában elkápráztatott mindenkit
különleges matematikai tehetségével, amelyet
hosszú évek szorgalmas munkájával
gyümölcsöztetett a csillagászat hasznára, mint
az égimechanikai számítások mestere. Elméleti
tudásánál, szorgalmánál és elképesztő
munkabírásánál talán csak szervezői talentuma
volt nagyobb. Számos jelentős amerikai
csillagvizsgáló születésénél bábáskodott.
''A világ eddigi legnagyobb lencsés távcsöve a
Yerkes-refraktor egy chicagoi kiállításon. Ezt
is Alvan Clark és fiainak műhelyében
készítettékď0
Igazgatósága alatt a washingtoni Naval Observatory - hasonlóan a greenwichi
és a párizsi királyi csillagvizsgálókhoz - már számos országos jellegű
feladatot látott el, ezek közül a legfontosabbak voltak: a pontos idő
folyamatos jelzése és az amerikai kontinens földrajzi koordinátáinak pontos
meghatározása megbízható munkaprogramjához tartozott még a Tengerészeti
Hivatal által rendszeresen leadott évkönyvekhez szükséges csillagászati
megfigyelések végzése is. Természetesen ezeken a hivatalos feladatokon kívül
az intézményben még számos más jellegű csillagászati tevékenység is folyt.
Newcomb jól tudta, hogy a Naval Observatory fejlődése elképzelhetetlen
korszerű, nagy teljesítményű távcső nélkül, ezért minden követ megmozgatott
annak érdekében, hogy obszervatóriuma ilyen új műszerhez jusson. 1873-ban
különálló kupolában állították fel az Alvan Clark által készített 66
centiméteres refraktort, korának legnagyobb "lencsés" távcsövét. Néhány
évvel később, 1877-ben ezzel a távcsővel fedezte fel Asaph Hall a Mars
bolygó két holdját, a Phobost és a Deimost.
A Naval Observatory növekvö tekintélye új épület létesítését követelte.
Az építkezések 1887 és 1893
között folytak, Richard M.
Hunt építész tervei alapján.
Nemes, tiszta klasszicista
stílus jellemzi a valójában
hosszú épületsorból álló épü-
letet, melynek egyik végén
egy észlelésre használatos
kupolával ellátott torony,
másik végén egy könyvtár cél-
jait szolgáló rotunda helyez-
kedik el.
A megújított obszervatóri-
umban a legjobb európai in-
''A washingtoni Naval Observa-
tory (légifelvétel)ď0
tézmények munkájához méltó csillagászati tevékenység folyt;
legjelentősebbnek talán a Newcomb által vezetett észlelési programot
nevezhetnénk, mely a Nap, a Hold és a bolygók pályájának a lehetőség
szerinti legpontosabb meghatározását tűzte ki célul. A munka eredménye nyolc
hatalmas kötet lett: az 1888 és 1898 között az obszervatórium kiadásában
megjelent Newcomb Katalógus.
A Naval Observatory mai munkatársai - tekintettel Washington fényeire -
megfigyeléseik jelentős részét az arizonai Flagsaff városka közelében
felállított 1,5 méteres tükrös távcsővel végzik. A különlegesen szép parkkal
övezett régi épületben a hagyományos munkák folytatódnak. Évkönyveket,
katalógusokat szerkesztenek, elméleti munkákon dolgoznak. Az intézet
könyvtára jelenleg a legnagyobb csillagászati könyvgyűjtemény a világon.
''A távcsőkészítő Clark
A Clark család Cambridge-ben (Massachusetts) működő távcsőkészítő
műhelyének kiemelkedő szerep jutott az amerikai csillagászat múlt század
végi robbanásszerű fejlődésében. A műhelyalapító Alvan Clark (1804-1887)
fiai, George Clark (1827-1891) és Alvan Graham Clark (1832-1897)
segítségével olyan magas színvonalra juttatta a távcsőkészítő mesterséget
Amerikában, hogy az Újvilág többé nem szorult európai mesterek munkájára. A
Clark család öt ízben készített olyan refraktort, amely a maga korában a
legnagyobbnak számított a világon. Ám nemcsak távcsövek készítésében, hanem
csillagászati megfigyelésekben is jártasak voltak; Alvan Clark fiával, Alvan
Graham Clarkkal 1862. január 31-én távcsőtesztelés közben felfedezte a
Sírius kísérő csillagát.
Simon Newcombnak és a Clark famíliának tevékeny része van abban is, hogy
1888-ban a Mount Hamiltonon felépült Amerika első hegyi csillagvizsgálója.
Nevét egy gazdag kaliforniai milliomosról, James Lickről kapta. Főműszere,
az Alvan Clark-féle műhely egyik leghíresebb alkotása, a 91,5 centiméteres
refraktor, jelenleg is a második legnagyobb lencsés távcső a világon.
Különleges gondossággal választották ki az új csillagvizsgáló helyét.
Sherburne W. Burnham (1838-1921), a kettős csillagok hírneves vadásza, már
az építkezés előtt mrendszeres csillagászati megfigyeléseket végzett az
obszervatórium létesítésére kijelölt helyen, hogy a légköri viszonyokat
idejében, az építkezések megkezdése előtt megvizsgálja. Csak ezután
kezdődött el az új csillagda építkezése. Ez azonban már egy új történet.