Vargha Domokosné:
HAJÓS CSILLAGÁSZOK, CSILLAGÁSZ HAJÓSOK
(Forrás: Élet és Tudomány, 1993. augusztus 13., 33. szám, 1042-1044. o.)
A csillagászok már igen régen, az ismeretlen földrészek fölfedezésével
egy időben felismerték annek fontosságát, hogy a déli égbolt európai ember
által addig nem látott égitestjeit számba vegyék, és ezzel csillagászati
ismereteiket gyarapítsák A déli féltekén végezhető csillagászati
megfigyeléseknek korszakalkotó fontossága volt számos tudományos probléma
megoldásában is.
A Föld alakjának meghatározása, a Hold-parallakszis (*) megmérésé, az
egyes délkörök vonalának pontos kijelölése, mind-mind olyan feladat, amelyet
lehetetlen véghezvinni a déli féltekén végzett csillagászati észlelések
nélkül. A XVIII. századtól kezdődően rendszeresen megszervezett nagy
jelentőségű nemzetközi tudományos expedíciók, melyek a Vénusz és a Merkur
bolygó Nap előtti átvonulásának megfigyelésére, és az egyes napfogyatkozások
közös észlelésére irányultak, szintén elképzelhetetlenek lettek volna a déli
féltekén felállított megfigyelőhelyek használata nélkül.
----------------------------------------------------------------------------
(*) PARALLAXIS: az a szög, amelyet két egymástól különböző megfigyelési
pontból (egy adott bázistávolság két végpontjából) valamely külső,
távolabbi ponthoz húzott egyenesek egymással bezárnak. A Hold-
parallaxis a Hold Földünk két különböző pontjáról észlelt pozíciójának
a különbsége.
----------------------------------------------------------------------------
A déli égbolt különleges szépségéről, tündöklő csillagairól már a nagy
felfedezések idején eljutott a hír Európába. Neves utazók, mint Amerigo
Vespucci, Andrea Corsati és Petro de Medina leveleikben költői szépségű
leírásokkal számoltak be tapasztalataikról. Az első rendszeres megfigyelési
sorozat, amelyrő tudomásunk van - a XVI. század legvégéről - két híres
holland hajós, Pieter Dirksz Keyzer és Frederick de Houtman nevéhez fűződik.
Ők "Hollandia" nevű hajójukon 1595 szeptemberében érkeztek Madagaszkárra,
majd innen hajóztak tovább az Indonéz szigetekre, ahol a csillagászati és
matematikai ismeretekkel is rendelkező két hajós rendszeres csillagászati
megfigyeléseket végzett. Houtman emellett holland-madagaszkári szótár
készítéséhez is fogott. E szótár csillagászati jelentőségét az adja, hogy
ennek a munkának a mellékleteként jelent meg 1603-ban a déli csillagok első
nyomtatott katalógusa, az alábbi kommentárral
"Itt következik néhány csillag Frederick de Houtman erre
alkalmas eszközeivel megfigyelve Szumátra szigetén... hajósok és
buzgó amatőrök használatára közreadva."
(Meg kell jegyeznem, hogy a megfigyelések többségét nem Houtman végezte,
hanem a kiadás idején már halott Keyzer.)
A "Hollandia" 1597-ben visszatért Németalföldre, így Houtman és Keyzer
katalógusa másokhoz is eljutott. Ennek eredményeként 1603-ban a déli égbolt
csillagait ismertető
két másik mű is megje-
lent; Johann Bayer
Uranometria címmel
kiadott híres csilla-
gászati atlasza és
Williem Janszoon Blaeu
Sphaera Stellifera
néven közreadott ég-
gömbje.
Az Indonéz szigete-
ken sem múlt el nyom-
talanul a két holland
csillagászati tevé-
kenysége. 1765-ben egy
német származású hol-
''Herschel távcsöve Feldhausenbanď0 land pap, Johan Mau-
ritz Mohr rendezett be csillagvizsgálót Jáva szigetén, Bataviában. A
vénuszátvonulási expedíciók alkalmából James Cook, a neves utazó és Louis-
Antoine de Bougainville francia csillagász is eljutott Mohr
csillagvizsgálójába, s mindketten elcsodálkoztak a kis intézmény alapos
felszereltségén. Sajnos, ennek az obszervatóriumnak nyoma sem maradt,
épülete, műszerei, könyvei mind eltűntek, emlékét csupán a bataviai "Gang
Torong" - magyarul Torony utca - őrzi.
Több mint 150 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Indonézia újabb
csillagvizsgálót kapjon. 1929-ben a Jáva szigeti Lembangban K. A. R. Bosscha
adományaiból épült fel az új obszervatórium, melyet az adományozóról
neveztek el. A Bosscha Obszervatórium a holland fennhatóság alatt élte
virágkorát, de a történelem viharait átvészelve ma is létezik.
''Halley expedícióiď0
Az első jelentős csillagász, aki kellő szakmai felkészültséggel és a
megfigyelésekhez szükséges csillagászati műszerekkel indult el a déli
csillagos égbolt vizsgálatára, a 19 éves Edmund Halley volt. A
legalkalmasabb megfigyelési helynek a Jóreménység foka tűnt számára Afrika
csücskén - mint jóval később a francia La Caille abbénak is -, ám ez akkor
holland és portugál felségterület volt, és angol ember nem közelíthette meg.
Ezért megfigyelései színteréül Halley az akkori angol birodalom legdélibben
fekvő területét, Szent Ilona szigetét választotta, ahol egy munkában és
megpróbáltatásokban gazdag esztendőt töltött el.
Az angol csillagász 1676 novemberében indult el a "Unity" fedélzetén,
amely három hónap elteltével kötött ki Jamestownban, a sziget kikötőjében.
Azt a helyet, ahol megfigyeléseit végezte, ma Halley's Mountnak nevezik. A
csillagkatalógus készítéséhez szükséges mindennapi megfigyeléseken túl
Halley két jelentős csillagászati eseményt is észlelt a szigeten; az 1677.
május 17-i holdfogyatkozást és a május 31-én lezajlott Merkur-átvonulást. Ez
utóbbi igen nagy hatással volt Halley további munkásságára, és ezzel a
csillagászat további fejlődésére. E jelenséget vizsgálva támadt az ifjú
tudósban az az ellképzelés, hogy a bolygók - és közöttük elsősorban a Vénusz
bolygó - Nap előtti átvonulásának vizsgátata és a megfigyelési eredményekből
levonható következtetések alkalmasak lehettnek Naprendszerünk méretének
alapértéke, az úgynevezett csillagászati egység, vagyis a Nap-Föld távolság
meghatározására. Halley később egy rövid tanulmányban közre is adta
elképzeléseit. Megfigyeléseihez használt ezközeit is is ismerjük, ezek: egy
5 és fél láb (*) sugarú "nagy szextáns", (**) melyre kisebb távcsöveket
lehetett rögzíteni, egy 24 láb hosszú lencsés távcső, egy ingaóra és egy két
láb sugarú kvarkáns (***) az idő meghatározására.
----------------------------------------------------------------------------
(*) LÁB: angolszász hosszmértékegység, egy láb = 30,48 cm.
(**) SZEXTÁNS: egyszerű csillagászati szögmérő műszer, a csillagok
horizont fölötti magasságának vagy két csillag irányszög-
különbségének a mérésére.
(***) KVADRÁNS: csillagászati mérőműszer a távcső előtti korból. Egy
fokbeosztással ellátott negyedkör mentén elmozdítható irányzórúdból
áll, amellyel a vizsgált csillagot megcélozzák, majd a csillag
horizont feletti magasságát a negyedkör fokbeosztásáról leolvassák.
----------------------------------------------------------------------------
Halley katalógusát, amely 341 déli csillagot tartalmazott, hazaérkezése
után közvetlenül ki is nyomtatták, de csak igen kis példányszámban. Ismertté
csak jóval később, Francis Baily l847-es javított kiadása alapján vált.
''A fokváros csillagaď0
Kiváló csillagász volt az a férfiú is, akinek végül srkerült eljutnia a
Jóreménység fokára, és ott csillagászati megfigyeléseket végeznie. Nicole
Louis de La Caille francia csillagász 1751-1752-ben észlelte a déli
csillagos ég jelenségeit Afrika legtávolabbi részében. Megfigyelőhelye a mai
Fokváros közelében volt.
De La Caille abbé muukájának eredménye, a Coelum Australe Stelliferum,
seu observationes ad construendum Stellarum australiom catolgum (a déli
csillagos égbolt, észlelések a déli csillagkatalógus összeállításához) című
mű 1763-ban Párizsban látott napvilágot, és 1942 7 magnitúdónál fényesebb
déli csillag adatait tartalmazta. Megfigyelésének eszközét, egy három láb
sugarú kvadránst ma a párizsi csillagvizsgáló múzeuma őrzi.
1820-tól kezdve Fokváros a csillagászati kutatások déli központjának
tekinthető. Ez évben kezdték építeni a Royal Observatory at the Cape of
Goode Hope (Királyi Obszervatórium a Jóreménység Fokán) nevű azóta is
fennálló, és a csillagászati kutatásokban jelentős szerepet vállaló
csillagászati intézményt. Mindenkori igazgatóját a Royal Astronomer of Cape
(A Jóreménység Fokának Királyi csillagásza) cím illette meg.
Persze a kezdeti évek bővelkedtek nehézségekben. Az első igazgató, Rev.
Fearon Fallows 1824-1831 között működött itt. Az ő nevéhez fűződik az
obszervatórium első épületeinek a felépítése John Rennie angol építész
tervei alapján. Fallows, a kiváló matematikus, aki Cambridgeből egy egészen
más, sokkal vadabb világba került, igen sokat szenvedett a mostoha
civilizációs körül-
ményektől, amelyek-
nek sajnos, újszü-
lött gyermeke is
áldozatul esett.
Maga is fiatalon, 43
éves korában halt
meg skarlátban. Sa-
ját kérésére az ob-
szervatórium parkjá-
ban temették el.
A csillagvizsgáló
igen sokat köszönhet
Sir Thomas Maclear-
nek is, aki 1833 és
''A Dél-afrikai Csillagászati Obszervatóriumď0 1870 között, tehát
''(Bojtár Ottó reprodukció) majdnem négy évtize-
dig volt az intézmény vezetője, és aki igen szeretett ebben a városben élni
és dolgozni. Az ő igazgatósága
idején látogatta meg a csillagvizsgálót Sir John Herschel, aki a célból
jött, hogy az apja által elkezdett és a teljes égboltra kiterjesztett
rendszeres észlelési programot a déli égbolton végzett megfigyelésekkel
kiegészítse. Saját obszervatóriumot rendezett be kutatásai számára
Feldhausenban, nem messze a hivatalos Királyi Csillagvizsgálótól.
1834-1835-ben tartózkodott Fokvárosban. Itteni tartózkodásának idejére esett
a Halley üstökös 1835-ös megjelenése. John Herschelnek a Halley üstökösről
készített rajzai a fokvárosi csillagvizsgáló kiadványában jelentek meg
1847-ben. Ebből a kötetből a budapesti Csillagászati Kutatóintézet is őriz
egy dedikált példányt.
A fokvárosi obszervatórium a későbbiekben nagy jelentőségre tett szert a
déli csillagos égboltról készült számos, igen értékes katalógus kiadásával.
Ezek között a legjelentősebb a Sir David Gill szerkesztésében megjelent Cape
Photographic Durchmusterung: a Déli Égbolt fotografikus katalógusa.
Fontos feladatainak lebonyolításához Frank McClean amatőr csillagász
ajándékaként a csillagvizsgáló új műszerhez jutott 1901-ben. Az úgynevezett
viktória távcső egy 24 hüvelykes refraktor, vagyis "lencsés távcső" volt,
amely Dublinban készült Sir Howard Grubb tervei alapján. A nagy értékű
műszer számára a kupolát a híres Cooke cég készítette.
1961-ben a Dél-Afrikai Unió független állam lett. 1971. december 31-én
megszünt a fokvárosi királyi csillagda, de ezzel egy időben, Fokvárostól nem
messze Sutherlandben új csillagvizsgáló létesült Dél-Afrikai Csillagászati
Obszervatórium néven. A sutherlandi obszervatórium három dél-afrikai
csillagvizsgáló, a Radcliffe Observatory (Pretoria), a Republic Observatory
(Johannesburg) és a Royal Observatory of Cape of Good Hope egyesüléséből
született. Első igazgatója az utolsó "Royal Astronomer of Cape", Richard
Wooley lett.
csillagait ismertető
két másik mű is megje-
lent; Johann Bayer
Uranometria címmel
kiadott híres csilla-
gászati atlasza és
Williem Janszoon Blaeu
Sphaera Stellifera
néven közreadott ég-
gömbje.
Az Indonéz szigete-
ken sem múlt el nyom-
talanul a két holland
csillagászati tevé-
kenysége. 1765-ben egy
német származású hol-
''Herschel távcsöve Feldhausenbanď0 land pap, Johan Mau-
ritz Mohr rendezett be csillagvizsgálót Jáva szigetén, Bataviában. A
vénuszátvonulási expedíciók alkalmából James Cook, a neves utazó és Louis-
Antoine de Bougainville francia csillagász is eljutott Mohr
csillagvizsgálójába, s mindketten elcsodálkoztak a kis intézmény alapos
felszereltségén. Sajnos, ennek az obszervatóriumnak nyoma sem maradt,
épülete, műszerei, könyvei mind eltűntek, emlékét csupán a bataviai "Gang
Torong" - magyarul Torony utca - őrzi.
Több mint 150 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Indonézia újabb
csillagvizsgálót kapjon. 1929-ben a Jáva szigeti Lembangban K. A. R. Bosscha
adományaiból épült fel az új obszervatórium, melyet az adományozóról
neveztek el. A Bosscha Obszervatórium a holland fennhatóság alatt élte
virágkorát, de a történelem viharait átvészelve ma is létezik.
''Halley expedícióiď0
Az első jelentős csillagász, aki kellő szakmai felkészültséggel és a
megfigyelésekhez szükséges csillagászati műszerekkel indult el a déli
csillagos égbolt vizsgálatára, a 19 éves Edmund Halley volt. A
legalkalmasabb megfigyelési helynek a Jóreménység foka tűnt számára Afrika
csücskén - mint jóval később a francia La Caille abbénak is -, ám ez akkor
holland és portugál felségterület volt, és angol ember nem közelíthette meg.
Ezért megfigyelései színteréül Halley az akkori angol birodalom legdélibben
fekvő területét, Szent Ilona szigetét választotta, ahol egy munkában és
megpróbáltatásokban gazdag esztendőt töltött el.
Az angol csillagász 1676 novemberében indult el a "Unity" fedélzetén,
amely három hónap elteltével kötött ki Jamestownban, a sziget kikötőjében.
Azt a helyet, ahol megfigyeléseit végezte, ma Halley's Mountnak nevezik. A
csillagkatalógus készítéséhez szükséges mindennapi megfigyeléseken túl
Halley két jelentős csillagászati eseményt is észlelt a szigeten; az 1677.
május 17-i holdfogyatkozást és a május 31-én lezajlott Merkur-átvonulást. Ez
utóbbi igen nagy hatással volt Halley további munkásságára, és ezzel a
csillagászat további fejlődésére. E jelenséget vizsgálva támadt az ifjú
tudósban az az ellképzelés, hogy a bolygók - és közöttük elsősorban a Vénusz
bolygó - Nap előtti átvonulásának vizsgátata és a megfigyelési eredményekből
levonható következtetések alkalmasak lehettnek Naprendszerünk méretének
alapértéke, az úgynevezett csillagászati egység, vagyis a Nap-Föld távolság
meghatározására. Halley később egy rövid tanulmányban közre is adta
elképzeléseit. Megfigyeléseihez használt ezközeit is is ismerjük, ezek: egy
5 és fél láb (*) sugarú "nagy szextáns", (**) melyre kisebb távcsöveket
lehetett rögzíteni, egy 24 láb hosszú lencsés távcső, egy ingaóra és egy két
láb sugarú kvarkáns (***) az idő meghatározására.
----------------------------------------------------------------------------
(*) LÁB: angolszász hosszmértékegység, egy láb = 30,48 cm.
(**) SZEXTÁNS: egyszerű csillagászati szögmérő műszer, a csillagok
horizont fölötti magasságának vagy két csillag irányszög-
különbségének a mérésére.
(***) KVADRÁNS: csillagászati mérőműszer a távcső előtti korból. Egy
fokbeosztással ellátott negyedkör mentén elmozdítható irányzórúdból
áll, amellyel a vizsgált csillagot megcélozzák, majd a csillag
horizont feletti magasságát a negyedkör fokbeosztásáról leolvassák.
----------------------------------------------------------------------------
Halley katalógusát, amely 341 déli csillagot tartalmazott, hazaérkezése
után közvetlenül ki is nyomtatták, de csak igen kis példányszámban. Ismertté
csak jóval később, Francis Baily l847-es javított kiadása alapján vált.
''A fokváros csillagaď0
Kiváló csillagász volt az a férfiú is, akinek végül srkerült eljutnia a
Jóreménység fokára, és ott csillagászati megfigyeléseket végeznie. Nicole
Louis de La Caille francia csillagász 1751-1752-ben észlelte a déli
csillagos ég jelenségeit Afrika legtávolabbi részében. Megfigyelőhelye a mai
Fokváros közelében volt.
De La Caille abbé muukájának eredménye, a Coelum Australe Stelliferum,
seu observationes ad construendum Stellarum australiom catolgum (a déli
csillagos égbolt, észlelések a déli csillagkatalógus összeállításához) című
mű 1763-ban Párizsban látott napvilágot, és 1942 7 magnitúdónál fényesebb
déli csillag adatait tartalmazta. Megfigyelésének eszközét, egy három láb
sugarú kvadránst ma a párizsi csillagvizsgáló múzeuma őrzi.
1820-tól kezdve Fokváros a csillagászati kutatások déli központjának
tekinthető. Ez évben kezdték építeni a Royal Observatory at the Cape of
Goode Hope (Királyi Obszervatórium a Jóreménység Fokán) nevű azóta is
fennálló, és a csillagászati kutatásokban jelentős szerepet vállaló
csillagászati intézményt. Mindenkori igazgatóját a Royal Astronomer of Cape
(A Jóreménység Fokának Királyi csillagásza) cím illette meg.
Persze a kezdeti évek bővelkedtek nehézségekben. Az első igazgató, Rev.
Fearon Fallows 1824-1831 között működött itt. Az ő nevéhez fűződik az
obszervatórium első épületeinek a felépítése John Rennie angol építész
tervei alapján. Fallows, a kiváló matematikus, aki Cambridgeből egy egészen
más, sokkal vadabb világba került, igen sokat szenvedett a mostoha
civilizációs körül-
ményektől, amelyek-
nek sajnos, újszü-
lött gyermeke is
áldozatul esett.
Maga is fiatalon, 43
éves korában halt
meg skarlátban. Sa-
ját kérésére az ob-
szervatórium parkjá-
ban temették el.
A csillagvizsgáló
igen sokat köszönhet
Sir Thomas Maclear-
nek is, aki 1833 és
''A Dél-afrikai Csillagászati Obszervatóriumď0 1870 között, tehát
''(Bojtár Ottó reprodukció) majdnem négy évtize-
dig volt az intézmény vezetője, és aki igen szeretett ebben a városben élni
és dolgozni. Az ő igazgatósága
idején látogatta meg a csillagvizsgálót Sir John Herschel, aki a célból
jött, hogy az apja által elkezdett és a teljes égboltra kiterjesztett
rendszeres észlelési programot a déli égbolton végzett megfigyelésekkel
kiegészítse. Saját obszervatóriumot rendezett be kutatásai számára
Feldhausenban, nem messze a hivatalos Királyi Csillagvizsgálótól.
1834-1835-ben tartózkodott Fokvárosban. Itteni tartózkodásának idejére esett
a Halley üstökös 1835-ös megjelenése. John Herschelnek a Halley üstökösről
készített rajzai a fokvárosi csillagvizsgáló kiadványában jelentek meg
1847-ben. Ebből a kötetből a budapesti Csillagászati Kutatóintézet is őriz
egy dedikált példányt.
A fokvárosi obszervatórium a későbbiekben nagy jelentőségre tett szert a
déli csillagos égboltról készült számos, igen értékes katalógus kiadásával.
Ezek között a legjelentősebb a Sir David Gill szerkesztésében megjelent Cape
Photographic Durchmusterung: a Déli Égbolt fotografikus katalógusa.
Fontos feladatainak lebonyolításához Frank McClean amatőr csillagász
ajándékaként a csillagvizsgáló új műszerhez jutott 1901-ben. Az úgynevezett
viktória távcső egy 24 hüvelykes refraktor, vagyis "lencsés távcső" volt,
amely Dublinban készült Sir Howard Grubb tervei alapján. A nagy értékű
műszer számára a kupolát a híres Cooke cég készítette.
1961-ben a Dél-Afrikai Unió független állam lett. 1971. december 31-én
megszünt a fokvárosi királyi csillagda, de ezzel egy időben, Fokvárostól nem
messze Sutherlandben új csillagvizsgáló létesült Dél-Afrikai Csillagászati
Obszervatórium néven. A sutherlandi obszervatórium három dél-afrikai
csillagvizsgáló, a Radcliffe Observatory (Pretoria), a Republic Observatory
(Johannesburg) és a Royal Observatory of Cape of Good Hope egyesüléséből
született. Első igazgatója az utolsó "Royal Astronomer of Cape", Richard
Wooley lett.