Vargha Domokosné:
KIRÁLYI OBSZERVATÓRIUMOK
(Forrás: Élet és Tudomány, 1993. május 28., 22. szám, 691-693. o.)
Európában a XVII. században, az újkori természettudományok rohamos
fejlődésével forradalmian új szerep jutott a csillagászatnak - igy az
obszervatóriumoknak is. A robbanásszerű fejlődéshez nagymértékben
hozzájárultak Tycho Brahénak különösen pontos észlelései. Ezek Prágában
Kepler kezébe kerültek, és segítették őt abban, hogy új, valóban tudományos
alapokra helyezze a csillagászatot.
Száz évvel Regiomontanus halála után, 1576-ban, II. Frigyes dán király
jóvoltából pompás palota épült fel Hven szigetén, kizárólag a csillagászati
tudományok szolgálatára: Uranienburg. Az építész nevét is ismerjük: Jan van
Sternwinkel. Műve ma már, sajnos, csak egykori képek alapján rekonstruálható
épület. Tycho Brahe, a kiváló
dán csillagász működött itt egy
ideig, az ő híres Historia Coe-
lestis... címü műve örökítette
meg az épület minden részletét, s
őrizte meg a műszerek pontos leí-
rását és használatuk módozatait.
Uranienburg tüneménycsen szép és
célszerű otthonnak, igazi, mai
értelemben vett csillagvizsgáló-
nak bizonyult. Épületének beosz-
tásával, műszerezettségével még
sokáig szolgált követendő példa-
ként. Sajnos, csak rövid ideig
használták. A csillagászok a min-
denkori mecénásoknak voltak ki-
szolgáltatva, maga Tycho Brahe is
''A párizsi obszervatórium (déli irányból)ď0 arra kényszerült, hogy obszer-
vatóriumát 1598-ban elhagyva egy másik uralkodó, II. Rudolf császár prágai
udvarába szegődjék. Két évvel később itt érte a halál.
''A cím kötelezď0
A XIV. Lajos alapította párizsi akadémia már megalakulásakor - 1667-ben -
tervbe vette, hogy állami csillagvizsgálót létesít a fővárosban. Giovanni
Domencie Cassini (1625-1712) olasz csillagász két évvel később Bolognából
Párizsba költözött, és a francia építész, Claude Perrault mellett azonnal
átvette az építkezés irányítását.
A párizsi Királyi Obszervatórium nevében a "királyi" cím arra kötelezte
az uralkodót, hogy az intézményben jó munkafeltételeket teremtsen. A párizsi
csillagvizsgáló így hamarosan szellemi központtá nőtte ki magát, számos
országos jellegű, sőt nemzetközi feladattal. Ezek közé tartozott például a
pontos idő rendszeres jelzése, földrajzi koordináták meghatározása az
újonnan készítendő térképek számára, valamint csillagászati táblázatok
kibocsátása, elsősorban a hajósok használatára.
A távcsöveknek mint észlelési eszközöknek a megjelenésével felépítésükben
is megváltoztak az obszervatóriumok. Mechanikai és optikai műhelyekre is
szükségük volt immár. Magukat a megfigyeléseket már nem csak szabad ég alatt
végezték. Például a párizsi obszervatóriumnak hatalmas megfigyelőterme volt,
melynek padlóján meridiánvonal (*) húzódott a csillagászati dél pontos
idejének meghatározására. A távcsöveket óriási ablakokon keresztül
irányították a megfigyelendő égitestek felé.
----------------------------------------------------------------------------
(*) MERIDIÁNVONAL: a földünk északi és déli pólusát összekötő bármely gömbi
kör (= hosszúsági kör). A 0-meridiánkör a Greenvichen áthaladó
meridiánvonal. Az égi meridiánvonal a két égi pólust és a zenitpontot
összekötő gömbi félkör. Az égi meridiánvonal a látóhatárből (a
horizontból) az észak- és a délpontot metszi ki.
----------------------------------------------------------------------------
A párizsi csillagvizsgáló külön
érdekessége, hogy az alapító Cassini
család csillagászdinasztiaként több
mint egy évszázadon át vezette az
intézményt. Az utolsó Cassini a csil-
lagda élén Jean-Dominiqué (IV.;
1748-1845) volt, ő 1793-ban ment
nyugdíjba. 1795-ben Párizsban megala-
kult a Bureau des Longitudes (Hosszú-
sági Hivatal). A párizsi csillagvizs-
gálót ettől fogva a Hivatal által
kijelölt tudósok irányították. A pá-
rizsi obszervatóriumnak mint önálló
intézménynek az első kinevezett igaz-
gatója a Neptunusz bolygó felfedező-
je, Urbain-Jean-Joseph Leverrier lett
''Uranienburg (modell, a müncheni Deutsches Museumban)ď0
1854-ben. Az obszervatóriumban már a
Cassiniek idején is igen jelentős tudo-
mányos munka folyt. Rendszeres megfigye-
lési sorozataik különleges értéket kép-
viseltek, különösen a későbbi évszázadok
számára. Jellemző Simon Newcomb
(1835-1909) esete. A kiváló amerikai
csillagászt 1871-ben még a kommün sem
tudta visszatartani attól, hogy a csil-
lagvizsgálót felkeresse, és az ostrom-
lott városban minden idejét a régi meg-
figyelések tanulmányozásának és feldogo-
zásának szentelje.
A történeti hagyományoknak megfele-
lően a párizsi csillagászok sajátos mun-
''Greenwich legrégibb épülete: a Flamsteed-ház, északrólď0
kastílust alakítottak ki, amelyet Simon Newcomb "go as you please
system"-nek ("menj, ahogy szeretnél rendszer"-nek) nevezett el.
A párizsi obszervatórium mindmáig megőrizte kiemelkedő szerepét Európa
nagy csillagvizsgálói között, s az intézmény vezetői legfőbb értéknek - ma
is - a kutatók teljes tudományos szabadságát tartják.
''Telivér és teodolitď0
A magyar csillagászokat máig élő kapcsolat fűzi a párizsi csillagdához.
Zách János Ferenc (175-1832) az első csillagászati folyóirat, a Monatliche
Correspondenz megalapítója két évig (1781-től 1783-ig) dolgozott ott, s oda
tért vissza élete utolsó éveiben. Tittel Pál (1784-1831) a Gellért-hegyi
csillagvizsgáló későbbi igazgatója 1817-ben félévig tartózkodott Párizsban.
Gauss ajánlólevelével kereste fel az obszervatóriumot, ahol igen szívesen
látták, és engedélyt kapott arra is, hogy az intézmény műszereivel
megfigyeléseket végezzen. Konkoly Thege Miklós (1842-1916) többször is
ellátogatott a párizsi csillagvizsgálóba.
1875-ben Meudonban megalakult a Csillagászati Fizikai Obszervatórium (az
Observatiure Astronomiqe Physiqe). Az új intézet igazgatója a kiváló
napkutató Pierre Jules Cesar Janssen (1824-1907) lett. Konkoly Thege
"Körültekintés néhány nyugat-európai Obszervatóriumban" című írásában
hosszan és mulatságosan számol be ennek az intézménynek a megalakulásáról.
Íme ízelítőül:
"Mint tudjuk, a meudoni kastély császári birtok volt, s az
1871-ben lebombázott kastély egy része lett csillagdává
átalakítva... A laboratóriumok pedig az istállókban találták
helyüket. Nagyszerű a sors játéka! Az istállókban ma is megvannak a
»Boxok«, de ahelyett, hogy az egyikben egy telivér arab mént
találnánk, ott van egy háromlábú faasztalon egy theodolith..."
A meudoni csillagvizsgálóban, az asztrofizikai kutatások egyik nemzetközi
központjában ma több százan dolgoznak, a világ minden részéről. A királyi
istálló most is ott áll; külsejében ma is őrzi egykori funkciójának jegyeit,
ám a legkorszerűbb eszközökkel szerelték fel.
''Londonban másď0
A greenwichi (londoni) obszervatórium megalakulását hasonló körülmények
előzték meg, mint a párizsiét. A londoni Királyi Társaság 1660-ban alakult
meg, s II. Károly 1675-ben létesítette a királyi csillagvizsgálót a
greenwichi parkban. John Flamsteed (1646-1719), az első királyi csillagász,
saját költségén látta el műszerekkel az obszervatóriumot. (A ma múzeumként
működő egykori Flamsteed-házat a csillagászatban jártas Christopher Wren,
neves építész tervezte.) Belső berendezésében hasonlított a párizsi
csillagdára; ott is megtaláljuk a meridiántermet, a meridiánvonallal és a
hatalmas észlelőablakokkal.
Az angol királyi obszervatóriumra is számtalan országos feladat hárult. A
legfontosabb cél a pontos térképrajzolás elősegítése és a hajósok szakszerű
táblázatokkal való ellátása volt. Ám
Greenwichben egészen más munkastílus
uralkodott, mint Párizsban. A kutatást
itt egyetlen tudós, a királyi
csillagász elképzelései határozták meg.
Minden más személy - akár csillagász
volt, akár kutatási segédszemélyzet -
az intézet igazgatójának közvetlen
utasításai alapján, egy közös kutatási
program keretében végezte munkáját.
Ennek a munkastílusnak a kifejlesztője
Sir George Biddel Airy (1801-1892)
volt, aki 1835-től 1881-ig töltötte be
a királyi csillagász tisztét.
Tittel Pál 1817-ben néhány hétre
Greenwichbe is ellátogatott a párizsi
''Meridiánház északi oldal (Greenwich)ď0 csillagvizsgálóból.Önéletrajzában írja:
"a greenwichi csillagvizsgáló szerény épületében az egész világ
legdrágább csillagászati műszerei találhatók, örökös törvény
biztosítja az elegendő létszámot... A csillagda különleges
értékének tekinthető az a kvadráns és a függőleges szektor,
amelynek segítségével Bradley az aberráció (*) és a nutáció (**)
jelenségét felfedezte."
----------------------------------------------------------------------------
(*) ABERRÁCIÓ: az állócsillagok helyének látszólagos megváltozása az
égbolton a fény véges terjedési sebességének és a Föld napi forgása
miatt néhány tized szögmásodperces, a Föld Nap körül keringése
következtében körülbelül 20 szögmásodperces pozícióeltolódás
következik be.
(**) NUTÁCIÓ: a forgó anyagi rendszerek (például a Föld) forgástengely-
irányváltozásához, a precesszióhoz kapcsolódó rövid periódusú, kis
ingadozás.
----------------------------------------------------------------------------
''Észlelés a Flamsteed-házban (rézkarc, XVIII. század)
Konkoly Thege többször is felkereste Greenwichet; saját bevallása szerint
tizenkétszer járt ebben az intézményben. Bradley szelleme őt is
megérintette, bár a maga kritikus szemével másképp írt a látottakról:
"A greenwichi csillagda Európa legrégibb intézeteinek egyike, s
kezdettől fogva a mai napig folyton tökéletesítik, azaz
foltozzák... Innen magyarázható a folytonos foltozás eredménye: a
sok lik-luk. Mindennek dacára Greenwichre rengeteg pénzt költenek,
hogy ésszerűen-e, arra a kérdésre talán adósok maradunk."
Konkoly fentebb idézett útinaplójában (Budapest, 1908) a csípős
megjegyzéseken túl részletesen beszámolt az akkori csillagvizsgáló
épületeiről és csillagászati műszerekről.
Greenwichet mindenki számára ismertté teszi a rajta áthaladó Kezdő Délkör
(Prime Meridian), mely 1884 óta a világ időmérésének egyezményes alappontja.
A greenwichi Obszervatórium azonban - London levegőjének szennyezettsége és
a város fényei miatt - 1948-ban elköltözött Londonból a tőle 70 kilométer
távolságban lévő herthmonceux-i kastélyba (a greenwichi parkban maradt
Flamsteed-házban a Hajózási Múzeum kapott helyet). Néhány évtized múlva,
sajnos, már ez a hely sem volt alkalmas a királyi obszervatórium számára. Az
intézmény 1991-ben könyvtárával és irodáival együtt Cambridge-ben, az
egyetem területén kapott új otthont. Csillagászati megfigyeléseiket távolí
tájakon felszeret obszervatóriumokban végzik. A 2,8 méteres Isaac Newton és
a 4,2 méteres William Herschel távcsövet a Kanári-szigeteken lévő La Palmán
állították fel a csillagvizsgáló újjáalakított régi műszereivel együtt.
épület. Tycho Brahe, a kiváló
dán csillagász működött itt egy
ideig, az ő híres Historia Coe-
lestis... címü műve örökítette
meg az épület minden részletét, s
őrizte meg a műszerek pontos leí-
rását és használatuk módozatait.
Uranienburg tüneménycsen szép és
célszerű otthonnak, igazi, mai
értelemben vett csillagvizsgáló-
nak bizonyult. Épületének beosz-
tásával, műszerezettségével még
sokáig szolgált követendő példa-
ként. Sajnos, csak rövid ideig
használták. A csillagászok a min-
denkori mecénásoknak voltak ki-
szolgáltatva, maga Tycho Brahe is
''A párizsi obszervatórium (déli irányból)ď0 arra kényszerült, hogy obszer-
vatóriumát 1598-ban elhagyva egy másik uralkodó, II. Rudolf császár prágai
udvarába szegődjék. Két évvel később itt érte a halál.
''A cím kötelezď0
A XIV. Lajos alapította párizsi akadémia már megalakulásakor - 1667-ben -
tervbe vette, hogy állami csillagvizsgálót létesít a fővárosban. Giovanni
Domencie Cassini (1625-1712) olasz csillagász két évvel később Bolognából
Párizsba költözött, és a francia építész, Claude Perrault mellett azonnal
átvette az építkezés irányítását.
A párizsi Királyi Obszervatórium nevében a "királyi" cím arra kötelezte
az uralkodót, hogy az intézményben jó munkafeltételeket teremtsen. A párizsi
csillagvizsgáló így hamarosan szellemi központtá nőtte ki magát, számos
országos jellegű, sőt nemzetközi feladattal. Ezek közé tartozott például a
pontos idő rendszeres jelzése, földrajzi koordináták meghatározása az
újonnan készítendő térképek számára, valamint csillagászati táblázatok
kibocsátása, elsősorban a hajósok használatára.
A távcsöveknek mint észlelési eszközöknek a megjelenésével felépítésükben
is megváltoztak az obszervatóriumok. Mechanikai és optikai műhelyekre is
szükségük volt immár. Magukat a megfigyeléseket már nem csak szabad ég alatt
végezték. Például a párizsi obszervatóriumnak hatalmas megfigyelőterme volt,
melynek padlóján meridiánvonal (*) húzódott a csillagászati dél pontos
idejének meghatározására. A távcsöveket óriási ablakokon keresztül
irányították a megfigyelendő égitestek felé.
----------------------------------------------------------------------------
(*) MERIDIÁNVONAL: a földünk északi és déli pólusát összekötő bármely gömbi
kör (= hosszúsági kör). A 0-meridiánkör a Greenvichen áthaladó
meridiánvonal. Az égi meridiánvonal a két égi pólust és a zenitpontot
összekötő gömbi félkör. Az égi meridiánvonal a látóhatárből (a
horizontból) az észak- és a délpontot metszi ki.
----------------------------------------------------------------------------
A párizsi csillagvizsgáló külön
érdekessége, hogy az alapító Cassini
család csillagászdinasztiaként több
mint egy évszázadon át vezette az
intézményt. Az utolsó Cassini a csil-
lagda élén Jean-Dominiqué (IV.;
1748-1845) volt, ő 1793-ban ment
nyugdíjba. 1795-ben Párizsban megala-
kult a Bureau des Longitudes (Hosszú-
sági Hivatal). A párizsi csillagvizs-
gálót ettől fogva a Hivatal által
kijelölt tudósok irányították. A pá-
rizsi obszervatóriumnak mint önálló
intézménynek az első kinevezett igaz-
gatója a Neptunusz bolygó felfedező-
je, Urbain-Jean-Joseph Leverrier lett
''Uranienburg (modell, a müncheni Deutsches Museumban)ď0
1854-ben. Az obszervatóriumban már a
Cassiniek idején is igen jelentős tudo-
mányos munka folyt. Rendszeres megfigye-
lési sorozataik különleges értéket kép-
viseltek, különösen a későbbi évszázadok
számára. Jellemző Simon Newcomb
(1835-1909) esete. A kiváló amerikai
csillagászt 1871-ben még a kommün sem
tudta visszatartani attól, hogy a csil-
lagvizsgálót felkeresse, és az ostrom-
lott városban minden idejét a régi meg-
figyelések tanulmányozásának és feldogo-
zásának szentelje.
A történeti hagyományoknak megfele-
lően a párizsi csillagászok sajátos mun-
''Greenwich legrégibb épülete: a Flamsteed-ház, északrólď0
kastílust alakítottak ki, amelyet Simon Newcomb "go as you please
system"-nek ("menj, ahogy szeretnél rendszer"-nek) nevezett el.
A párizsi obszervatórium mindmáig megőrizte kiemelkedő szerepét Európa
nagy csillagvizsgálói között, s az intézmény vezetői legfőbb értéknek - ma
is - a kutatók teljes tudományos szabadságát tartják.
''Telivér és teodolitď0
A magyar csillagászokat máig élő kapcsolat fűzi a párizsi csillagdához.
Zách János Ferenc (175-1832) az első csillagászati folyóirat, a Monatliche
Correspondenz megalapítója két évig (1781-től 1783-ig) dolgozott ott, s oda
tért vissza élete utolsó éveiben. Tittel Pál (1784-1831) a Gellért-hegyi
csillagvizsgáló későbbi igazgatója 1817-ben félévig tartózkodott Párizsban.
Gauss ajánlólevelével kereste fel az obszervatóriumot, ahol igen szívesen
látták, és engedélyt kapott arra is, hogy az intézmény műszereivel
megfigyeléseket végezzen. Konkoly Thege Miklós (1842-1916) többször is
ellátogatott a párizsi csillagvizsgálóba.
1875-ben Meudonban megalakult a Csillagászati Fizikai Obszervatórium (az
Observatiure Astronomiqe Physiqe). Az új intézet igazgatója a kiváló
napkutató Pierre Jules Cesar Janssen (1824-1907) lett. Konkoly Thege
"Körültekintés néhány nyugat-európai Obszervatóriumban" című írásában
hosszan és mulatságosan számol be ennek az intézménynek a megalakulásáról.
Íme ízelítőül:
"Mint tudjuk, a meudoni kastély császári birtok volt, s az
1871-ben lebombázott kastély egy része lett csillagdává
átalakítva... A laboratóriumok pedig az istállókban találták
helyüket. Nagyszerű a sors játéka! Az istállókban ma is megvannak a
»Boxok«, de ahelyett, hogy az egyikben egy telivér arab mént
találnánk, ott van egy háromlábú faasztalon egy theodolith..."
A meudoni csillagvizsgálóban, az asztrofizikai kutatások egyik nemzetközi
központjában ma több százan dolgoznak, a világ minden részéről. A királyi
istálló most is ott áll; külsejében ma is őrzi egykori funkciójának jegyeit,
ám a legkorszerűbb eszközökkel szerelték fel.
''Londonban másď0
A greenwichi (londoni) obszervatórium megalakulását hasonló körülmények
előzték meg, mint a párizsiét. A londoni Királyi Társaság 1660-ban alakult
meg, s II. Károly 1675-ben létesítette a királyi csillagvizsgálót a
greenwichi parkban. John Flamsteed (1646-1719), az első királyi csillagász,
saját költségén látta el műszerekkel az obszervatóriumot. (A ma múzeumként
működő egykori Flamsteed-házat a csillagászatban jártas Christopher Wren,
neves építész tervezte.) Belső berendezésében hasonlított a párizsi
csillagdára; ott is megtaláljuk a meridiántermet, a meridiánvonallal és a
hatalmas észlelőablakokkal.
Az angol királyi obszervatóriumra is számtalan országos feladat hárult. A
legfontosabb cél a pontos térképrajzolás elősegítése és a hajósok szakszerű
táblázatokkal való ellátása volt. Ám
Greenwichben egészen más munkastílus
uralkodott, mint Párizsban. A kutatást
itt egyetlen tudós, a királyi
csillagász elképzelései határozták meg.
Minden más személy - akár csillagász
volt, akár kutatási segédszemélyzet -
az intézet igazgatójának közvetlen
utasításai alapján, egy közös kutatási
program keretében végezte munkáját.
Ennek a munkastílusnak a kifejlesztője
Sir George Biddel Airy (1801-1892)
volt, aki 1835-től 1881-ig töltötte be
a királyi csillagász tisztét.
Tittel Pál 1817-ben néhány hétre
Greenwichbe is ellátogatott a párizsi
''Meridiánház északi oldal (Greenwich)ď0 csillagvizsgálóból.Önéletrajzában írja:
"a greenwichi csillagvizsgáló szerény épületében az egész világ
legdrágább csillagászati műszerei találhatók, örökös törvény
biztosítja az elegendő létszámot... A csillagda különleges
értékének tekinthető az a kvadráns és a függőleges szektor,
amelynek segítségével Bradley az aberráció (*) és a nutáció (**)
jelenségét felfedezte."
----------------------------------------------------------------------------
(*) ABERRÁCIÓ: az állócsillagok helyének látszólagos megváltozása az
égbolton a fény véges terjedési sebességének és a Föld napi forgása
miatt néhány tized szögmásodperces, a Föld Nap körül keringése
következtében körülbelül 20 szögmásodperces pozícióeltolódás
következik be.
(**) NUTÁCIÓ: a forgó anyagi rendszerek (például a Föld) forgástengely-
irányváltozásához, a precesszióhoz kapcsolódó rövid periódusú, kis
ingadozás.
----------------------------------------------------------------------------
''Észlelés a Flamsteed-házban (rézkarc, XVIII. század)
Konkoly Thege többször is felkereste Greenwichet; saját bevallása szerint
tizenkétszer járt ebben az intézményben. Bradley szelleme őt is
megérintette, bár a maga kritikus szemével másképp írt a látottakról:
"A greenwichi csillagda Európa legrégibb intézeteinek egyike, s
kezdettől fogva a mai napig folyton tökéletesítik, azaz
foltozzák... Innen magyarázható a folytonos foltozás eredménye: a
sok lik-luk. Mindennek dacára Greenwichre rengeteg pénzt költenek,
hogy ésszerűen-e, arra a kérdésre talán adósok maradunk."
Konkoly fentebb idézett útinaplójában (Budapest, 1908) a csípős
megjegyzéseken túl részletesen beszámolt az akkori csillagvizsgáló
épületeiről és csillagászati műszerekről.
Greenwichet mindenki számára ismertté teszi a rajta áthaladó Kezdő Délkör
(Prime Meridian), mely 1884 óta a világ időmérésének egyezményes alappontja.
A greenwichi Obszervatórium azonban - London levegőjének szennyezettsége és
a város fényei miatt - 1948-ban elköltözött Londonból a tőle 70 kilométer
távolságban lévő herthmonceux-i kastélyba (a greenwichi parkban maradt
Flamsteed-házban a Hajózási Múzeum kapott helyet). Néhány évtized múlva,
sajnos, már ez a hely sem volt alkalmas a királyi obszervatórium számára. Az
intézmény 1991-ben könyvtárával és irodáival együtt Cambridge-ben, az
egyetem területén kapott új otthont. Csillagászati megfigyeléseiket távolí
tájakon felszeret obszervatóriumokban végzik. A 2,8 méteres Isaac Newton és
a 4,2 méteres William Herschel távcsövet a Kanári-szigeteken lévő La Palmán
állították fel a csillagvizsgáló újjáalakított régi műszereivel együtt.