Vargha Domokosné:
ELPUSZTULT OBSZERVATÓRIUMOK
(Forrás: Élet és Tudomány, 1994. március 18., 11. szám, 328-330)
A bécsi császári csillagda igazgatójának mindenkori kötelessége volt,
hogy a birodalom területén létesülő új csillagvizsgálókat számon tartsa és
folyamatosan. támogassa: Különösen vonatkozott ez a Magyarországon akkoriban
felépült intézményekre; legfőképpen a budai csillagvlzsgálóra. A budai
csillagvizsgáló Nagyszombatról költözött a budai várba 1770 és 1780 között.
Az 1753-1756 között felépült nagyszombati csillagvizsgáló hosszú ideig
részt vállalt a korabeli nemzetközi csillagászati programokban. Ezek közül a
legfontosabb, a Jupiter holdjainak rendszeres megfigyelése volt.
Észleléseiket saját kiadványukban és külföldi évkönyvekben adták közre
rendszeresen.
Ma már hiába keres-
sük Nagyszombatban a
régi egyetemi csillag-
dát. Az 1635-ben léte-
sült Pázmány-féle egye-
tem - mai Tudományegye-
temünk őse - régi épü-
letében ma a szlovák
katonai levéltár műkö-
dik. A csillagvizsgáló
tornyoknak Nagyszombat-
ban ma már nyomuk
sincs.
A nagyszombati egye-
temi csillagda berende-
''A Duna,a Gellértheggyelď0
zése az egyetem Budára költözése idején szintén ebbe a városba került, a vár
egyik legmagasabb pontján felépített új egyetemi obszervatóriumba.
Szerencsére régi metszetek megőrízték számunkra a hajdani várbéli
csillagvizsgáló képét.
Amikor 1780-ban új helyén, a budai várban folytatta működését a
Nagyszombatból Budára került csillagvizsgáló, az intézmény már kiterjedt
nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett. Buda egyike volt azoknak a
városoknak, ahol először állítottak fel meteorológiai vizsgálatok számára
szolgáló műszereket. A Budán végzett megfigyeléseket a Mannheimi
Meteorológiai Közlemények adták közre.
A várbéli csillagda kényszermegoldásból született, épülete statikailag
nem volt alkalmas csillagászati megfigyelésekre. Ennek következményeit az
ott dolgozó csillagászoknak már a kezdeti időkben tapasztalniuk kellett.
A várbeli csillagda utódjáról, az 1815-ben felépült Gellérthegyi
Csillagdáról - amelynek fundamentuma megőrződött a Citadella helyén felépült
vendéglátó intézményben -
már egy kicsit többet
tudunk fennmaradt metsze-
tek, festmények és hiva-
talos iratok alapján.
A Gellért-hegy tetején
hosszas előkészületek
után, Pollack Mihály ter-
vei alapján 1815-ben
épült fel az új csillag-
da. Az építészen kívül
Pasquich János igazgató
és Reichbach müncheni
műszerkesztő is tevéke-
nyen munkálkodott azon,
''A Lánchíd és a vár, hátterében a Gellérthegy a csillagvizsgálóvalď0
hogy az akkori Európa egyik "főcsillagvizsgálója" megszülessen.
Hogy ez az épület mennyire Buda egyik legfőbb ékességének számított,
arról tanúskodik az a számtalan róla készült metszet és festmény, amelyet ma
a Budapesti Történeti Múzeumban őriznek.
A Gellérthegyi Csillagda a kiterjedt nemzetközi tudományos kapcsolatokon
túl jelentős szerepet töltött be a hazai kulturális életben. Irodalmi
feljegyzések alapján tudjuk, hogy Kazinczy Ferenc, Széchenyi István,
Döbrentei Gábor (*) és még sokan mások a magyar szellemi élet kiválóságai
közül rendszeres vendégei voltak a gellérthegyi csillagdának. Vörösmarty
Mihály, aki maga is gyakori látogató volt, versben siratta el 1831-ben az
újonnan alakult Tudós Társaság első halottját, a gellérthegyi igazgatót,
Tittel Pált.
----------------------------------------------------------------------------
(*) DÖBRENTEI GÁBOR: (1785-1851) író, irodalomszervező, a Magyar Tudományos
Akadémia első titkára. 1814-ben megalapította az Erdélyi Múzeum című
folyóiratot, és szerkesztette az első magyar nyelvemléktárat. Lírai és
epikus verseket írt, és sokat fordított. A harmincas évektől
szembekerült a haladás élén álló Auróra-kör tagjaival, majd a
reformtörekvésekkel, s mindinkább elszigetelődött.
----------------------------------------------------------------------------
A számos épületből álló, klasszicista stílusú épületegyüttes az
1848-1849-es szabadságharcban súlyosan megsérült.
A még rendbe hozható csillagvizsgálót később, a Bach-korszakban hivatalos
osztrák parancsra robbantották fel, hogy helyére építsék a Citadellát.
Szomorúan jellemzi a magyar történelmi viszonyokat, hogy míg az osztrák
birodalom más részeiben, így Bécsben és Prágában ma is háborítatlanul
gyönyörködhetnek a látogatók a régi csillagvizsgálók pompázatos épületeiben,
a mi hajdani szép csillagdánkról csak régi metszetek segítségével
alkothatunk képet.
''Az egykori egyetemi csillagvizsgáló a Gellérthegy tetejénď0
''A gellérthegyi Csillagda pusztulása
Albert Ferenc álladalmi segéd-csillagász és tanár
beszámolója a gellérthegyi egyetemi csillagda pusztulásáról
Tisztelt Bizottmány!
Hivatalosan felszólítva, Budaváros ostromlása és bevétele alatt az
országos egyetemi csillagdában történt tetemes kár iránt magamat igazolom,
következő sorokban mint böcsületes ember az ezen szomorú idő alatt az
egyetemi Csillagdában történt minden eseményeket mennyire lehet röviden, de
velősen és lelkiismeretesen előadni bátorkodom.
Huszonnégy év óta az Intézetnél szolgálván és benne úgyszólván
fölnövekedvén, a Csillagdával történt szomorú eseményeket jobban fájlalom,
mintha magam életét elvesztettem volna. De reménylem, hogy valamint
öntudatom tiszta úgy egyszerű és a legszigorúbb valóságon alapuló
előadásomból ki fog világolni, miszerint és ezen rendkívüli viszonyok közt
mindent tettem, mit ezen felséges intézet megmentésére megtenni
tehetségemben állott.
A Csillagda mindaddig háborítatlan maradt, míg a magyar sereg Pest
szomszédjában nem gyanítatott. De midőn ennek háre keletkezett sok nép a
hegyre jött, mire a Milit„risch-politische Komission elébe idéztettem, és
attól szigorúan odautasíttattam, miszerint nemcsak magamnak ezentúl
csövökkel élnem nem szabad, hanem miszerint a csövök használtatása úgy
nekem, mint az intézet többi személyzetének egyáltalában megtiltatik. Azon
megjegyzésemre, miszerint ezen rendeletet ne hozzám, ki az intézet főnöke
nem vagyok, hanem ahoz intéztessék azon parancsot vevém, hogy a tudtomra
adott szigorú megtiltást Mayer Lambert főnök úrral is közöljem, mit még az
nap meg is tettem. Erre a csövek úgy mint maga az intézett elzárattak, és
munkálatainkat a legszükségesebb csillagászati teendőnkre szórtítkozva
senkit a csillagdába nem vezettünk. Ezután egy pár nappal mintegy martius
20dika körül ott termett egy császári őrcsapat, mellynek a volt feladata az
egész vidéken csöveinken körülnézni és az észrevett minden gyanús
eseményekről a császári főparancsnokságnak jedentést tenni. (Ezután nehány
nappal ezen őrcsapat parancsnokául egy utász tiszt úr rendeltetett ki,
husvét napján pedig Hoffman cs. k. tábornoki ezredes úr jelent meg a
Csillagdában, ki főparancsnokul volt rendelve a most igen számos őrcsapatnak
is ki egészen Aprilis 22dikeig ott maradván szinte a tájékot éjjel nappal
csővön megvizsgálta és az észrevett eseményeket a cs. k. főparancsnokságnak
följelentette. (Eltávozása után ismét egy főtiszt úr vitte az
őrparancsnokságot. Aprilis 22-én egyszerre eltünvén az igazgató Úr anélkül,
hogy szándékolt elutazásáról legkisebb tudomásom lett volna, én elutazását
Andrássy tisztelendő Úrtól hallám legelőször, ki nekem a könyvtár kulcsait
elhozta, és én mihelyt igazgató Úr elutazásáról értesültem volna
kötelességemnek tartottam azt az egyetem Rectorának írásban bejelenteni,
noha Hentzi er. k. várparancsnok Úr nyomatott rendeletben mindenkit a
legszigorúbb büntetésekkel fenyegetett, ki a poszton székelő hatóságokkal
érintkezésbe erezkedik. Én jelentésemet beadni azért éreztem magamat
kötelesnek, mivel az egyetem közvetlen fölebbvalóm, de jelentésem, fájdalom,
minden válasz nélkül hagyatott. Így magamra hagyatva is mindég a császári
őrcsapat szemügye alatt állván az intézetet biztosnak hívék, de egyszersmind
Hentzy tábornok placátjától megijesztve mellyben ellentétben Havas József
akkori királyi kormánybiztos Úr nyugtató hírdetésével a várnak erős
védelmezése nekünk Buda lakosainak tudtunkra adatott, és gyanítván,
miszerint még igen véres jeleneteknek lehetünk szemtanúi, azon kéréssel
folyamodtam Abele Ferencz akkori őrparancsnok és háznagy Úrhoz, miszerint
sziveskedjék az eszközöknek általam szükségesnek tartott elrakatásában
segédkezet nyújtani. Azonban azt nyervén a császári parancsnok Úrtól
válaszul, hogy ezt előbb a várparancsnok Úrnak bejelenteni köteles volna,
hadnagy Úr maga személyesen ment el Hentzy tábornok Úrhoz honnan azon
válasszal tért vissza: hogy az általam indítványozott dolog (t. i. az
eszközök elhordatása szükségtelen tett, mellyet ő meg nem engedheti, mert ő
olly jeles tudományos intézetet megrontani soha nem fog...
Amint 10 óra felé a huszárok mindenfelől de kivált Budaörsről közelegtek,
a császári őrparancsnok Ábele Ferencz hadnagy Úr, Hentzi tábornok Úrhoz
küldött útmutatásért és ettől azon parancsot vevén, miszerint a várba
vonuljon vissza, 11 óra felé embereivel a hegyet oda hagyva, a várba
visszavonult. Elmenete után, mintegy 3/4 órávat már a hegyen termettek a
huszárok, egy nemzeti lobogót hozván magukkal, mellyet a gőzhajói jelfán
azonnal kitűztek. Most hozzáfogtam az egyetem sajátjának biztosításához, és
a maga jószágát abba hagyva, legelőször minden üvegeket a csővekről
leszedtem és azokat biztonságos helyekre vittem. Munka közben egy magyar
ágyuüteg hozattatott fel hegyünkre, mellynek parancsnokát minden tőlem
kitelhető módon kértem, hogy ágyuit ne az intézet szomszédjában, hanem attól
nagyobb távolban állítsa fel. De kéréseim siker nélkül maradván az
ágyuztatás tőlünk a várba és onnan hozzánk már mindjárt 3 óra után
megkezdetett és élénken folyvást tartott. Az alatt bizonyos Erlanger Lajos
Úr, a fiam tanítója és Krancz Venczel háziszolga segítségével az eszközöket
szétszedni és a szögletekbe a legvastagabb falak mögé elrakni iparkodtam.
Május 5-én Nagy Sándor tábornok Úr jött fel az intézetünkbe onnan a várat
szemlélni jött továbbá ágyufődezetre és házőrzetre egy egész
honvédzászlóally (mely naponta felváltatott) az ágyuztatás pedig olly
élénken és hathatósan folytatódott, hogy még az nap délelőtt több golyó a
ház főfalán keresztül, konyhámba, ebédlőmbe az intézet termébe is így több
helyre ütött, és már a házbani tartózkodás életveszéllyel vala egybekötve...
Másnap, úgy mint vasárnap 6-dikán reggeli 5 órakor az első bomba csapott
bé a Csillagda épületébe, mire fölkérvén Aulich tábornok Urat segítségért az
eszközök megmentésével a lehetségig védtem és nem gondolván az avval
egybekötött életveszéllyel folyvást a teremben müködtem segítve több lelkes
polgároktól (például Kammerer Frigyes budai szitásmestertől, Dink Dávid
pesti kereskedőtől, és több más böcsületes polgároktól, kiket személyesen
ugyan, de név szerint nem ismerem) és honvédektől (kiknek egyike munka
közben golyó által megsebesült, még magamat egy 18 fontos ágyugolyótól
okozott légnyomás földhez csapott). Miután nem kevés zavarodásomra
tapasztaltam volna, hogy az eszközök elpakolására szolgáló ládákból már csak
három létezik, mert az idő folytában elrodhattak, a megmentendő eszközöket,
könyveket és irományokat, hamarjában ki a szabadba, kertembe vitettem, hol
honvédőrcsapat által megőriztettek; a mely darabokat pedig nagy súlyok vagy
vitelre alkalmatlan idomuk miatt azonnal szabadra kivinni lehetetlen volt a
két torony aljából emelkedő 9 lábnyi átmérőjű kőoszlopok mögé rakattam le.
Dél felé a bombázás türhetetlenné válván, az akkor ott tanyázó honvéd
zászlósallj parancsokától elküldettem is miután mindent katonai őrizet alatt
láttam el is mentem a Sáros fördőbe családomat falura küldendő, mert éppen a
fördőkapu előtt egy borért menő szegény leányt megölte egy granát. Családom
falura kiszállítása után is miután este felé a bombázás kissé megszünt volt,
ismét felnéztem a hegyre s mit nappal a szabadra megmentettem volna, éjjel
hol levitettem a városba a Rádféle téglavetőbe, hol pinczémbe elraktam, és
elzártam. Ezen munkát több napig folytattam elrakván mindent a három ajtóval
elzárt pinczémbe, vagy amit vinni lehetett, elvitetvén a városba...
És evvel befejezvén a történt dolgoknak tiszta valóságán alapuló
előadását nem átallom, sőt szoros kötelességemnek ismerem egyenesen
kimondani miszerint még a honvédeknek egy nagy része magát igen
tisztességesen viselte, az intézetnek erőszakos feltörése és az ott biztosan
elrakott holminak elidegenítése az nap történt, midőn a vadászok előörsi
szolgátatra a hegyen megjelentek és hogy ezen adott rossz példát az utána
következett honvédektől a budai lakosság egy megromlott részével egyetemben
utánoztatott; hogy azonban azon rémítő pusztítás után, mellyet a várbeli
ágyuk az épületen okoztak és azon nagy ingerültség mellett, mellyel a
honvédek a csillagda iránt viseltettek, örülni, sőt bámulni kell, hogy még
annyit tudtam biztosítani 's hogy e tekintetben kiválts Aulich és Nagy
Sándor tábornok Uraknak tartozok hálás köszönettel, kik folytonos
fáradozásimat eréllyel és szigorral elősegítni sziveskedtek.
Végre bizván a tisztelt bizottmány igazság szeretetébe, és fenntartván
magamnak az eddig megtett nem csekély költségekről maga idején okmányolt
számadásomat benyujtani, valamint az általam vallott tetemes kár némileges
megpótlását a tisztelt bizottmány szíves figyelmébe ajánlván, bátor vagyok a
megmentett eszközöknek személyes felügyelésem alatt történendő
megigazítására aránylagos előlegezést - körülbelől 500 pengő forintot -
kieszközlését megkérni: gyébiránt szives tisztelettel maradván:
Tisztelt Bizottmánynak
Budán Junius hó 28dik napján 1849.
alázatos szolgája
Dr. Albert Fereac
álladalmi segéd csillagász és tanár
az egyetemi Csillagdánál
vendéglátó intézményben -
már egy kicsit többet
tudunk fennmaradt metsze-
tek, festmények és hiva-
talos iratok alapján.
A Gellért-hegy tetején
hosszas előkészületek
után, Pollack Mihály ter-
vei alapján 1815-ben
épült fel az új csillag-
da. Az építészen kívül
Pasquich János igazgató
és Reichbach müncheni
műszerkesztő is tevéke-
nyen munkálkodott azon,
''A Lánchíd és a vár, hátterében a Gellérthegy a csillagvizsgálóvalď0
hogy az akkori Európa egyik "főcsillagvizsgálója" megszülessen.
Hogy ez az épület mennyire Buda egyik legfőbb ékességének számított,
arról tanúskodik az a számtalan róla készült metszet és festmény, amelyet ma
a Budapesti Történeti Múzeumban őriznek.
A Gellérthegyi Csillagda a kiterjedt nemzetközi tudományos kapcsolatokon
túl jelentős szerepet töltött be a hazai kulturális életben. Irodalmi
feljegyzések alapján tudjuk, hogy Kazinczy Ferenc, Széchenyi István,
Döbrentei Gábor (*) és még sokan mások a magyar szellemi élet kiválóságai
közül rendszeres vendégei voltak a gellérthegyi csillagdának. Vörösmarty
Mihály, aki maga is gyakori látogató volt, versben siratta el 1831-ben az
újonnan alakult Tudós Társaság első halottját, a gellérthegyi igazgatót,
Tittel Pált.
----------------------------------------------------------------------------
(*) DÖBRENTEI GÁBOR: (1785-1851) író, irodalomszervező, a Magyar Tudományos
Akadémia első titkára. 1814-ben megalapította az Erdélyi Múzeum című
folyóiratot, és szerkesztette az első magyar nyelvemléktárat. Lírai és
epikus verseket írt, és sokat fordított. A harmincas évektől
szembekerült a haladás élén álló Auróra-kör tagjaival, majd a
reformtörekvésekkel, s mindinkább elszigetelődött.
----------------------------------------------------------------------------
A számos épületből álló, klasszicista stílusú épületegyüttes az
1848-1849-es szabadságharcban súlyosan megsérült.
A még rendbe hozható csillagvizsgálót később, a Bach-korszakban hivatalos
osztrák parancsra robbantották fel, hogy helyére építsék a Citadellát.
Szomorúan jellemzi a magyar történelmi viszonyokat, hogy míg az osztrák
birodalom más részeiben, így Bécsben és Prágában ma is háborítatlanul
gyönyörködhetnek a látogatók a régi csillagvizsgálók pompázatos épületeiben,
a mi hajdani szép csillagdánkról csak régi metszetek segítségével
alkothatunk képet.
''Az egykori egyetemi csillagvizsgáló a Gellérthegy tetejénď0
''A gellérthegyi Csillagda pusztulása
Albert Ferenc álladalmi segéd-csillagász és tanár
beszámolója a gellérthegyi egyetemi csillagda pusztulásáról
Tisztelt Bizottmány!
Hivatalosan felszólítva, Budaváros ostromlása és bevétele alatt az
országos egyetemi csillagdában történt tetemes kár iránt magamat igazolom,
következő sorokban mint böcsületes ember az ezen szomorú idő alatt az
egyetemi Csillagdában történt minden eseményeket mennyire lehet röviden, de
velősen és lelkiismeretesen előadni bátorkodom.
Huszonnégy év óta az Intézetnél szolgálván és benne úgyszólván
fölnövekedvén, a Csillagdával történt szomorú eseményeket jobban fájlalom,
mintha magam életét elvesztettem volna. De reménylem, hogy valamint
öntudatom tiszta úgy egyszerű és a legszigorúbb valóságon alapuló
előadásomból ki fog világolni, miszerint és ezen rendkívüli viszonyok közt
mindent tettem, mit ezen felséges intézet megmentésére megtenni
tehetségemben állott.
A Csillagda mindaddig háborítatlan maradt, míg a magyar sereg Pest
szomszédjában nem gyanítatott. De midőn ennek háre keletkezett sok nép a
hegyre jött, mire a Milit„risch-politische Komission elébe idéztettem, és
attól szigorúan odautasíttattam, miszerint nemcsak magamnak ezentúl
csövökkel élnem nem szabad, hanem miszerint a csövök használtatása úgy
nekem, mint az intézet többi személyzetének egyáltalában megtiltatik. Azon
megjegyzésemre, miszerint ezen rendeletet ne hozzám, ki az intézet főnöke
nem vagyok, hanem ahoz intéztessék azon parancsot vevém, hogy a tudtomra
adott szigorú megtiltást Mayer Lambert főnök úrral is közöljem, mit még az
nap meg is tettem. Erre a csövek úgy mint maga az intézett elzárattak, és
munkálatainkat a legszükségesebb csillagászati teendőnkre szórtítkozva
senkit a csillagdába nem vezettünk. Ezután egy pár nappal mintegy martius
20dika körül ott termett egy császári őrcsapat, mellynek a volt feladata az
egész vidéken csöveinken körülnézni és az észrevett minden gyanús
eseményekről a császári főparancsnokságnak jedentést tenni. (Ezután nehány
nappal ezen őrcsapat parancsnokául egy utász tiszt úr rendeltetett ki,
husvét napján pedig Hoffman cs. k. tábornoki ezredes úr jelent meg a
Csillagdában, ki főparancsnokul volt rendelve a most igen számos őrcsapatnak
is ki egészen Aprilis 22dikeig ott maradván szinte a tájékot éjjel nappal
csővön megvizsgálta és az észrevett eseményeket a cs. k. főparancsnokságnak
följelentette. (Eltávozása után ismét egy főtiszt úr vitte az
őrparancsnokságot. Aprilis 22-én egyszerre eltünvén az igazgató Úr anélkül,
hogy szándékolt elutazásáról legkisebb tudomásom lett volna, én elutazását
Andrássy tisztelendő Úrtól hallám legelőször, ki nekem a könyvtár kulcsait
elhozta, és én mihelyt igazgató Úr elutazásáról értesültem volna
kötelességemnek tartottam azt az egyetem Rectorának írásban bejelenteni,
noha Hentzi er. k. várparancsnok Úr nyomatott rendeletben mindenkit a
legszigorúbb büntetésekkel fenyegetett, ki a poszton székelő hatóságokkal
érintkezésbe erezkedik. Én jelentésemet beadni azért éreztem magamat
kötelesnek, mivel az egyetem közvetlen fölebbvalóm, de jelentésem, fájdalom,
minden válasz nélkül hagyatott. Így magamra hagyatva is mindég a császári
őrcsapat szemügye alatt állván az intézetet biztosnak hívék, de egyszersmind
Hentzy tábornok placátjától megijesztve mellyben ellentétben Havas József
akkori királyi kormánybiztos Úr nyugtató hírdetésével a várnak erős
védelmezése nekünk Buda lakosainak tudtunkra adatott, és gyanítván,
miszerint még igen véres jeleneteknek lehetünk szemtanúi, azon kéréssel
folyamodtam Abele Ferencz akkori őrparancsnok és háznagy Úrhoz, miszerint
sziveskedjék az eszközöknek általam szükségesnek tartott elrakatásában
segédkezet nyújtani. Azonban azt nyervén a császári parancsnok Úrtól
válaszul, hogy ezt előbb a várparancsnok Úrnak bejelenteni köteles volna,
hadnagy Úr maga személyesen ment el Hentzy tábornok Úrhoz honnan azon
válasszal tért vissza: hogy az általam indítványozott dolog (t. i. az
eszközök elhordatása szükségtelen tett, mellyet ő meg nem engedheti, mert ő
olly jeles tudományos intézetet megrontani soha nem fog...
Amint 10 óra felé a huszárok mindenfelől de kivált Budaörsről közelegtek,
a császári őrparancsnok Ábele Ferencz hadnagy Úr, Hentzi tábornok Úrhoz
küldött útmutatásért és ettől azon parancsot vevén, miszerint a várba
vonuljon vissza, 11 óra felé embereivel a hegyet oda hagyva, a várba
visszavonult. Elmenete után, mintegy 3/4 órávat már a hegyen termettek a
huszárok, egy nemzeti lobogót hozván magukkal, mellyet a gőzhajói jelfán
azonnal kitűztek. Most hozzáfogtam az egyetem sajátjának biztosításához, és
a maga jószágát abba hagyva, legelőször minden üvegeket a csővekről
leszedtem és azokat biztonságos helyekre vittem. Munka közben egy magyar
ágyuüteg hozattatott fel hegyünkre, mellynek parancsnokát minden tőlem
kitelhető módon kértem, hogy ágyuit ne az intézet szomszédjában, hanem attól
nagyobb távolban állítsa fel. De kéréseim siker nélkül maradván az
ágyuztatás tőlünk a várba és onnan hozzánk már mindjárt 3 óra után
megkezdetett és élénken folyvást tartott. Az alatt bizonyos Erlanger Lajos
Úr, a fiam tanítója és Krancz Venczel háziszolga segítségével az eszközöket
szétszedni és a szögletekbe a legvastagabb falak mögé elrakni iparkodtam.
Május 5-én Nagy Sándor tábornok Úr jött fel az intézetünkbe onnan a várat
szemlélni jött továbbá ágyufődezetre és házőrzetre egy egész
honvédzászlóally (mely naponta felváltatott) az ágyuztatás pedig olly
élénken és hathatósan folytatódott, hogy még az nap délelőtt több golyó a
ház főfalán keresztül, konyhámba, ebédlőmbe az intézet termébe is így több
helyre ütött, és már a házbani tartózkodás életveszéllyel vala egybekötve...
Másnap, úgy mint vasárnap 6-dikán reggeli 5 órakor az első bomba csapott
bé a Csillagda épületébe, mire fölkérvén Aulich tábornok Urat segítségért az
eszközök megmentésével a lehetségig védtem és nem gondolván az avval
egybekötött életveszéllyel folyvást a teremben müködtem segítve több lelkes
polgároktól (például Kammerer Frigyes budai szitásmestertől, Dink Dávid
pesti kereskedőtől, és több más böcsületes polgároktól, kiket személyesen
ugyan, de név szerint nem ismerem) és honvédektől (kiknek egyike munka
közben golyó által megsebesült, még magamat egy 18 fontos ágyugolyótól
okozott légnyomás földhez csapott). Miután nem kevés zavarodásomra
tapasztaltam volna, hogy az eszközök elpakolására szolgáló ládákból már csak
három létezik, mert az idő folytában elrodhattak, a megmentendő eszközöket,
könyveket és irományokat, hamarjában ki a szabadba, kertembe vitettem, hol
honvédőrcsapat által megőriztettek; a mely darabokat pedig nagy súlyok vagy
vitelre alkalmatlan idomuk miatt azonnal szabadra kivinni lehetetlen volt a
két torony aljából emelkedő 9 lábnyi átmérőjű kőoszlopok mögé rakattam le.
Dél felé a bombázás türhetetlenné válván, az akkor ott tanyázó honvéd
zászlósallj parancsokától elküldettem is miután mindent katonai őrizet alatt
láttam el is mentem a Sáros fördőbe családomat falura küldendő, mert éppen a
fördőkapu előtt egy borért menő szegény leányt megölte egy granát. Családom
falura kiszállítása után is miután este felé a bombázás kissé megszünt volt,
ismét felnéztem a hegyre s mit nappal a szabadra megmentettem volna, éjjel
hol levitettem a városba a Rádféle téglavetőbe, hol pinczémbe elraktam, és
elzártam. Ezen munkát több napig folytattam elrakván mindent a három ajtóval
elzárt pinczémbe, vagy amit vinni lehetett, elvitetvén a városba...
És evvel befejezvén a történt dolgoknak tiszta valóságán alapuló
előadását nem átallom, sőt szoros kötelességemnek ismerem egyenesen
kimondani miszerint még a honvédeknek egy nagy része magát igen
tisztességesen viselte, az intézetnek erőszakos feltörése és az ott biztosan
elrakott holminak elidegenítése az nap történt, midőn a vadászok előörsi
szolgátatra a hegyen megjelentek és hogy ezen adott rossz példát az utána
következett honvédektől a budai lakosság egy megromlott részével egyetemben
utánoztatott; hogy azonban azon rémítő pusztítás után, mellyet a várbeli
ágyuk az épületen okoztak és azon nagy ingerültség mellett, mellyel a
honvédek a csillagda iránt viseltettek, örülni, sőt bámulni kell, hogy még
annyit tudtam biztosítani 's hogy e tekintetben kiválts Aulich és Nagy
Sándor tábornok Uraknak tartozok hálás köszönettel, kik folytonos
fáradozásimat eréllyel és szigorral elősegítni sziveskedtek.
Végre bizván a tisztelt bizottmány igazság szeretetébe, és fenntartván
magamnak az eddig megtett nem csekély költségekről maga idején okmányolt
számadásomat benyujtani, valamint az általam vallott tetemes kár némileges
megpótlását a tisztelt bizottmány szíves figyelmébe ajánlván, bátor vagyok a
megmentett eszközöknek személyes felügyelésem alatt történendő
megigazítására aránylagos előlegezést - körülbelől 500 pengő forintot -
kieszközlését megkérni: gyébiránt szives tisztelettel maradván:
Tisztelt Bizottmánynak
Budán Junius hó 28dik napján 1849.
alázatos szolgája
Dr. Albert Fereac
álladalmi segéd csillagász és tanár
az egyetemi Csillagdánál