Vargha Domokosné:
CSILLAGVÁRÓ TORNYOK
(Forrás: Élet és Tudomány, 1993. július 2., 27. szám, 850-852. o.)
Az emberiség régi vágya, hogy közelebb jusson az égbolthoz, mondhatni,
karnyújtásnyi közelségbe a csillagokhoz. Őseink ezért tornyok épitésébe
fogtak, ám csak igen sokára érték fel ésszel a szomorú valóságot, hogy
milyen rémisztően nagyok az égi távolságok, hogy minden erőfeszítés
hiábavaló, a közeledés érzéki családás csupán.
A legrégebbi toronyépület, amelyet tudomásunk szerint csillagászati
megfigyelésekre is használtak, az alexandriai világítótorony volt. (A sumer-
akkád zikkurátok (*) valójában nem voltak tornyok.) Ez az I. Ptolemaiosz
Szoter császár által Krisztus előtt 300 táján emelt 120 méter magas épület
egyike volt az antik világ "hét csodájának". Tetejéről végezte csillagászati
megfigyeléseit a számoszi Arisztarkhosz, a kyrénei Eratosztenész, valamint
Klaudiosi Ptolemaiosz.
----------------------------------------------------------------------------
(*) ZIKKURAT: kimagasló építmény, az ókori nagyobb mezopotámiai városok
templomnegyedének központja, négyszögletes tömbökből álló, felfelé
lépcsőzetesen keskenyedő torony. Minden emelete más színű volt.
Legfelső szobának kiképzett helyiségében őrizték az istenség szobrát.
Leghíresebb a babiloni zikkurat, mely az i. e. 2. évezred elején épült,
s az i. e. 6. századi újjáépítéséhez fűződik a Bábel tornyáról szóló
mítosz.
----------------------------------------------------------------------------
Az első, sok évszázadot számláló csillagászati torony, amely fennmaradt
az utókor számára, a máig jó állapotban lévő Chomsondae (terasz a csillagok
vizsgálatára). Ez Dél-Koreában, Kyong-juban található, Szöultól 340
kilométerre délkeletre. Mindössze 10 méter magas, és 366 gránitkőből áll: ez
a szám meglepően egyezik az év napjainak számával. Az épitmény valamikor a
királyi asztrológus otthona volt, aki a lapos tetőn végezte a tőle várt
jóslatokhoz szükséges megfigyeleseket; a négyzetes alakú teraszt a négy
égtáj szerint tájolták. A torony nemcsak megfigyelőhelyként, hanem
csillagászati "műszerként", gnomonként (*) is szolgált. A Szilla-
dinasztiából származó Szongdok király (632-647) építtette uralkodásának
utolsó esztendejében.
----------------------------------------------------------------------------
(*) GNOMON: a legegyszerűbb csillagászati műszer. Földbe szúrt bot, amelynek
árnyékából meg tudták határozni a Nap magasságát, illetve kisebb-nagyobb
pontossággal az időt.
----------------------------------------------------------------------------
A három európai csillagvizsgáló torony, amelyet a továbbiakban
bemutatunk, mind különlegesen szép épület, de obszervatóriumként - sajnos -
ma már egyik sem működik.
''A koppenhágai Szentháromságtemp-
lommal egybeépült Kerek Torony dé-
li oldalról nézve, valamint a Ke-
rek Torony és a Szentháromság-
templom észak-déli metszete. Jól
látható a csigavonalú feljáróď0
''Széles csigapályaď0
Csodálatosan szép kerek torony
ékesíti Koppenhága központját: a
koppenhágai régi csillagvizsgáló
(épült 1637-től 1642-ig). Ma ez az
egyetemi templom tornya, de hajda-
nában itt működött az első koppenhágai csillagda. Ez Uranienburg építőjének,
Jan van Sternwinkelnek a műve. Harmonikus, bár igen egyedi keveréke a
gótikus és a kissé romantikus korabarokk stílusnak. Magassága 35 méter.
Belsejében nem csigalépcső, hanem széles csigapálya vezet fel a magasba Ez
IV. Keresztély király külön kívánságára készült. Ő ugyanis lóháton szeretett
felmenni a toronyba, melynek tetején kerek teraszt alakítottak ki
megfigyelések céljára. 1900-ban kis kupolát emeltek a torony tetejére.
Jan van Sternwinkel előtt kettős vél lebegett, amikor a tornyot
megálmodta. Egyrészt a bibliai Bábel - valójában Babilon - tornyára akart
emlékeztetni, másrészt az alexandriai világítótoronyra: A koppenhágai
csillagvizsgáló első csillagásza egyébként Longomontanus volt, Tycho Brahe
tanítványa.
Hell Miksa és Sajnovics János - naplójuk tanúsága szerint - wardői
expedíciójuk alkalmával jártak ebben a csillagvizsgálóban.
''Meteorológiai célra isď0
Mannheim barokk stílusú belvárosának nyugati részében, nem messze a
hajdani választófejedelmek rezidenciájától áll a
jezsuiták temploma, mögötte pedig a jezsuiták nyugat-
keleti irányban tájolt csillagvizsgáló tornya: Károly
Tódor pfalzi választófejedelem - a tudományok és a
műveszetek bőkezű pártfogója - építtette Johann
Lacherrel és Franz Wilhelm Rabaliattival, 1772 és 1774
között.
Az intézmény első igazgatója Christian Mayer jezsuita
csillagász volt, a magyar Weiss Ferenc közeli barátja és
levelezőtársa. Mayer nevét elsősorban a kettőscsillagok
vizsgálatával kapcsolatos munkái tették híressé.
Meteorológiai megfigyeléseket is folytattak Mannheimban:
ez volt a meteorológiai kutatások első központja
Európában. (A budai obszervatóriumban végzett rendszeres
''A Kyongju-beli 366 gránittömbből épült csillagászati
toronyď0
meteorológiai vizsgálatok is a mannheimi
meteorológiai évkönyvekben jelentek meg.) A
megfigyelésekhez szükséges műszereket a mannheimi
választófejedelem adta ajándékba.
1817 tavaszán Tittel Pál, a gellérthegyi
csillagda igazgatója töltött el néhány kellemes
napot Mannheimban az akkori igazgató, Friedrich
Bernhard Nicolai társaságában. Ott szerzett
tapasztalatairól levélben számolt be mesterének,
Carl Friedrich Gaussnak.
Ma részben kiállítások céljára szolgál az
épület, mésrészt művészek laknak benne.
''Az oxfordi Radcliffe-obszervatórium nyolcszögletű
megfigyelőtermeď0
''A Szelek Tornyának mintájáraď0
A mannheimi csillagvizsgálóval egy
időben emelt toronynak, a Radcliffe-
obszervatóriumnak Oxfordban (épült
1772-től 1778-ig) nem fejedelmi akarat
vetette meg az alapját. John Radcliffe
(1652?-1714) igen hires orvos volt a
maga korában, s tetemes vagyonát
tudományos célokra hagyta. Ebből épült
fel a csillagvizsgaló torony -
évtizedekkel később - klasszicista
stílusban. Tervezője, James Wyatt a
nyolcszögletű toronnyal új elemet
vezetett be a csillagvizsgálók
építésébe. Mintájául a híres athéni
''A Kerek Torony lóval járható feljárójaď0
Szelek Tornya szolgált (kb. Kr. e. 40.). A
175 láb (42 méter) magas oxfordi tornyot
is a szelek istenei díszítik.
Megfigyelőterme is nyolcszög alakú,
akárcsak Greenwichben a Flamsteed-házé.
Anglia második állandó csillagászati
műhelyének létrehozásában - az akkor már
rég halott ajándékozón kívül - még két
híres személyiség játszott fontos
szerepet. Az egyik közülük Thomas Hornsby
(1733-1810). Horasby oxfordi csillagász
lakását folyosó kötötte össze a toronnyal,
hogy derült időben minél hamarabb a
megfigyelőhelyre jusson. A másik: John
''A Kerek Torony napjainkban, a tetején egy
néhány évtizede épült kis kupolávalď0
Bird (1709-1776) neves műszerkészítő, aki a csillagda műszerekkel való
ellátását vállalta. Az obszervatórium legfőbb tudományos feladatául a
newtoni gravitáció megfigyelések útján való bizonyítását tűzte ki. A
Radcliffe-obszervatórium sokáig egyetemi csillagvizsgálóként működőtt, majd
több mint másfél évszázad múltán - 1937-ben - elköltözött Oxfordból, s azóta
- új feladatokkal és egyre bővülő felszereléssel - a dél-afrikai Pretoriában
végzi munkáját.
''TITTEL PÁL LEVELE CARL FRIEDRICH GAUSSHOZ
(PÁRIZS, 1817. ÁPRILIS 12.)
Nagyságos udvari tanácsos Úr!
Szeretett barátom és tanárom!
Az ön fedejthetetlen társaságában hozzászoktam ahhoz, hogy
minden kivánságomat, kérésemet és panaszomat élőszóval adjam elő,
most azonban kénytelen vagyok mindezt még szívből jövő
köszönetemet is - melyet utolsó leheletemig érezni fogok ön iránt
- halott betűkre bizni. Jó lenne ha legalább az ön nemes jósága
megtöltené élettel azokat. Szorongó szívvel vesztettem szem elől a
házat, amelyben ön lakik, és melyhez engem oly sok drága, szent
emlék fűz. Mélabúsan és teljesen zilált lelkiállapotban kellett
mutatkoznom a derék és szeretetre méltó Gerling előtt, miközben
búcsút vettem tőle, mely talán mégsem örökre szól. Vidámságot csak
Heidelberg kies vidékén éreztem, s végtére Mannheimben, ahol a
jószivű Nicolai barátságos közelségében minden virul, jöttem egész
rendbe. A boldogság teljességéből, amelybe ezt az irigylésre méltó
földi lényt részesítette az ég, én is kaptam egy jókora adagot.
Kitüntető szivességét, amelyet hatnapos ott-tartózkodásom alatt
tanúsított irántam, nem emlegethetem elég hálával. Ott kellett
hagynom a vendégfogadót, melyben már megszálltam, hogy hozzá
menjek kosztra és kvártélyra. Annyit ittunk az ön egészségére és
épségére, hogy néha már-már nagyon is nekihevültünk. Ha ön mégis
meglátogatná őt Lindenau úrral - melyet ő bizton remél -, akkor
lesz csak igazán vidám a mannheimi égbolt: egyúttal azt is a saját
szemeivel láthatja majd, milyen kifogástalan az ő életmódja.
"Szembekötősdi"! Óvjon Isten! Illendőség, csupa merő illem és a
csillagok csendje. Olykor még rá is kell varrniuk magukat az
élénk, vidám hölgyek csoportjainak, alig voltam még ott három
órája, amikor magam is tanúja lehettem ilyesminek; de tartozom az
igazságnak azzal, hogy beismerjem: olyan halkan társalogtak, hogy
csak akkor értettem néhány szót, ha felém hozta a hangot a szél;
és ez a tartózkodás, mely igen ritka tulajdonsága a nőknek,
valóban figyelemre méltó, és ebben én mindig hinni szeretnék, mert
midőn később egy másik, valamivel vadabb társaság trappolt felfelé
a lépcsőn, Nicolai igen rosszkedvűen ment ki eléjük, és miután
mindent megmutatott nekik, amit akartak, éppoly ingerülten vonult
vissza szobájába, azt állítva hogy a látogatók miatt olyan mérges:
ebben én nem is kételkedhetem, mert nem kevésbé komoly hangon
beszélt, mint bárki más, amikor minden másodperc drága. Röviden
ennyit, minderről valójában beszélni sem kellene, hisz az ő elvei
sziklaszilárdak; s ő úgy viselkedik, mint az a bizonyos spanyol,
akin nem fogott a tűz. Igen jól éreztem magam nála. Mannheimből
ismét Heidelbergbe tértem vissza, ahol nekem, egy szép üdvözlet
átadójának, csak jól mehetett sorom...
''A koppenhágai Szentháromságtemp-
lommal egybeépült Kerek Torony dé-
li oldalról nézve, valamint a Ke-
rek Torony és a Szentháromság-
templom észak-déli metszete. Jól
látható a csigavonalú feljáróď0
''Széles csigapályaď0
Csodálatosan szép kerek torony
ékesíti Koppenhága központját: a
koppenhágai régi csillagvizsgáló
(épült 1637-től 1642-ig). Ma ez az
egyetemi templom tornya, de hajda-
nában itt működött az első koppenhágai csillagda. Ez Uranienburg építőjének,
Jan van Sternwinkelnek a műve. Harmonikus, bár igen egyedi keveréke a
gótikus és a kissé romantikus korabarokk stílusnak. Magassága 35 méter.
Belsejében nem csigalépcső, hanem széles csigapálya vezet fel a magasba Ez
IV. Keresztély király külön kívánságára készült. Ő ugyanis lóháton szeretett
felmenni a toronyba, melynek tetején kerek teraszt alakítottak ki
megfigyelések céljára. 1900-ban kis kupolát emeltek a torony tetejére.
Jan van Sternwinkel előtt kettős vél lebegett, amikor a tornyot
megálmodta. Egyrészt a bibliai Bábel - valójában Babilon - tornyára akart
emlékeztetni, másrészt az alexandriai világítótoronyra: A koppenhágai
csillagvizsgáló első csillagásza egyébként Longomontanus volt, Tycho Brahe
tanítványa.
Hell Miksa és Sajnovics János - naplójuk tanúsága szerint - wardői
expedíciójuk alkalmával jártak ebben a csillagvizsgálóban.
''Meteorológiai célra isď0
Mannheim barokk stílusú belvárosának nyugati részében, nem messze a
hajdani választófejedelmek rezidenciájától áll a
jezsuiták temploma, mögötte pedig a jezsuiták nyugat-
keleti irányban tájolt csillagvizsgáló tornya: Károly
Tódor pfalzi választófejedelem - a tudományok és a
műveszetek bőkezű pártfogója - építtette Johann
Lacherrel és Franz Wilhelm Rabaliattival, 1772 és 1774
között.
Az intézmény első igazgatója Christian Mayer jezsuita
csillagász volt, a magyar Weiss Ferenc közeli barátja és
levelezőtársa. Mayer nevét elsősorban a kettőscsillagok
vizsgálatával kapcsolatos munkái tették híressé.
Meteorológiai megfigyeléseket is folytattak Mannheimban:
ez volt a meteorológiai kutatások első központja
Európában. (A budai obszervatóriumban végzett rendszeres
''A Kyongju-beli 366 gránittömbből épült csillagászati
toronyď0
meteorológiai vizsgálatok is a mannheimi
meteorológiai évkönyvekben jelentek meg.) A
megfigyelésekhez szükséges műszereket a mannheimi
választófejedelem adta ajándékba.
1817 tavaszán Tittel Pál, a gellérthegyi
csillagda igazgatója töltött el néhány kellemes
napot Mannheimban az akkori igazgató, Friedrich
Bernhard Nicolai társaságában. Ott szerzett
tapasztalatairól levélben számolt be mesterének,
Carl Friedrich Gaussnak.
Ma részben kiállítások céljára szolgál az
épület, mésrészt művészek laknak benne.
''Az oxfordi Radcliffe-obszervatórium nyolcszögletű
megfigyelőtermeď0
''A Szelek Tornyának mintájáraď0
A mannheimi csillagvizsgálóval egy
időben emelt toronynak, a Radcliffe-
obszervatóriumnak Oxfordban (épült
1772-től 1778-ig) nem fejedelmi akarat
vetette meg az alapját. John Radcliffe
(1652?-1714) igen hires orvos volt a
maga korában, s tetemes vagyonát
tudományos célokra hagyta. Ebből épült
fel a csillagvizsgaló torony -
évtizedekkel később - klasszicista
stílusban. Tervezője, James Wyatt a
nyolcszögletű toronnyal új elemet
vezetett be a csillagvizsgálók
építésébe. Mintájául a híres athéni
''A Kerek Torony lóval járható feljárójaď0
Szelek Tornya szolgált (kb. Kr. e. 40.). A
175 láb (42 méter) magas oxfordi tornyot
is a szelek istenei díszítik.
Megfigyelőterme is nyolcszög alakú,
akárcsak Greenwichben a Flamsteed-házé.
Anglia második állandó csillagászati
műhelyének létrehozásában - az akkor már
rég halott ajándékozón kívül - még két
híres személyiség játszott fontos
szerepet. Az egyik közülük Thomas Hornsby
(1733-1810). Horasby oxfordi csillagász
lakását folyosó kötötte össze a toronnyal,
hogy derült időben minél hamarabb a
megfigyelőhelyre jusson. A másik: John
''A Kerek Torony napjainkban, a tetején egy
néhány évtizede épült kis kupolávalď0
Bird (1709-1776) neves műszerkészítő, aki a csillagda műszerekkel való
ellátását vállalta. Az obszervatórium legfőbb tudományos feladatául a
newtoni gravitáció megfigyelések útján való bizonyítását tűzte ki. A
Radcliffe-obszervatórium sokáig egyetemi csillagvizsgálóként működőtt, majd
több mint másfél évszázad múltán - 1937-ben - elköltözött Oxfordból, s azóta
- új feladatokkal és egyre bővülő felszereléssel - a dél-afrikai Pretoriában
végzi munkáját.
''TITTEL PÁL LEVELE CARL FRIEDRICH GAUSSHOZ
(PÁRIZS, 1817. ÁPRILIS 12.)
Nagyságos udvari tanácsos Úr!
Szeretett barátom és tanárom!
Az ön fedejthetetlen társaságában hozzászoktam ahhoz, hogy
minden kivánságomat, kérésemet és panaszomat élőszóval adjam elő,
most azonban kénytelen vagyok mindezt még szívből jövő
köszönetemet is - melyet utolsó leheletemig érezni fogok ön iránt
- halott betűkre bizni. Jó lenne ha legalább az ön nemes jósága
megtöltené élettel azokat. Szorongó szívvel vesztettem szem elől a
házat, amelyben ön lakik, és melyhez engem oly sok drága, szent
emlék fűz. Mélabúsan és teljesen zilált lelkiállapotban kellett
mutatkoznom a derék és szeretetre méltó Gerling előtt, miközben
búcsút vettem tőle, mely talán mégsem örökre szól. Vidámságot csak
Heidelberg kies vidékén éreztem, s végtére Mannheimben, ahol a
jószivű Nicolai barátságos közelségében minden virul, jöttem egész
rendbe. A boldogság teljességéből, amelybe ezt az irigylésre méltó
földi lényt részesítette az ég, én is kaptam egy jókora adagot.
Kitüntető szivességét, amelyet hatnapos ott-tartózkodásom alatt
tanúsított irántam, nem emlegethetem elég hálával. Ott kellett
hagynom a vendégfogadót, melyben már megszálltam, hogy hozzá
menjek kosztra és kvártélyra. Annyit ittunk az ön egészségére és
épségére, hogy néha már-már nagyon is nekihevültünk. Ha ön mégis
meglátogatná őt Lindenau úrral - melyet ő bizton remél -, akkor
lesz csak igazán vidám a mannheimi égbolt: egyúttal azt is a saját
szemeivel láthatja majd, milyen kifogástalan az ő életmódja.
"Szembekötősdi"! Óvjon Isten! Illendőség, csupa merő illem és a
csillagok csendje. Olykor még rá is kell varrniuk magukat az
élénk, vidám hölgyek csoportjainak, alig voltam még ott három
órája, amikor magam is tanúja lehettem ilyesminek; de tartozom az
igazságnak azzal, hogy beismerjem: olyan halkan társalogtak, hogy
csak akkor értettem néhány szót, ha felém hozta a hangot a szél;
és ez a tartózkodás, mely igen ritka tulajdonsága a nőknek,
valóban figyelemre méltó, és ebben én mindig hinni szeretnék, mert
midőn később egy másik, valamivel vadabb társaság trappolt felfelé
a lépcsőn, Nicolai igen rosszkedvűen ment ki eléjük, és miután
mindent megmutatott nekik, amit akartak, éppoly ingerülten vonult
vissza szobájába, azt állítva hogy a látogatók miatt olyan mérges:
ebben én nem is kételkedhetem, mert nem kevésbé komoly hangon
beszélt, mint bárki más, amikor minden másodperc drága. Röviden
ennyit, minderről valójában beszélni sem kellene, hisz az ő elvei
sziklaszilárdak; s ő úgy viselkedik, mint az a bizonyos spanyol,
akin nem fogott a tűz. Igen jól éreztem magam nála. Mannheimből
ismét Heidelbergbe tértem vissza, ahol nekem, egy szép üdvözlet
átadójának, csak jól mehetett sorom...