Vargha Domokosné:
A CSILLAGOS ÉG TEMPLOMAI
(Forrás: Élet és Tudomány, 1993. április 23., 17. szám, 515-517. o.)
Csillagvizsgálót létesíteni már a legrégibb időkben is költséges
mulatságnak számított. Nem érdektelen, hogy az egymást váltó korokban kik
áldoztak csillagászatra, és milyen céllal. A csillagvizsgálóknak nemcsak a
felépítése, de fenntartása is sok pénzbe került, és kerül manapság is.
Mindig feltette valaki a kérdést: vajon megéri-e? De mindig, minden korban
megérte - ezt maguk az építmények bizonyítják.
''Naptárépítményekď0
Stonehenge neve mindnyájunk számára ismerős. Ma közkedvelt turistacélpont
ez a híres kőegyüttes, amelynek
segítségével európai elődeink jó 800
évig folytatták csillagászati
megfigyeléseiket az angliai Salisbury
közelében. Az itteni legrégebbi
kőemlékek elhelyezése Kr. e. 2200-ra
tehető. Stonehenge azonban csak
egyike a számtalan ősi európai
kőegyüttesnek, melyekben egyaránt
végeztek vallási szertartásokat és
csillagászati megfigyeléseket.
Monumentalitásuk a nagy emberi
erőfeszítések szépségéről tanúskodik,
köveik pontos elhelyezése pedig a
''Stonehenge 4200 éves + naptárkövei (A
légifelvétel északnyugati irányból
készült)ď0
"történelem előtti idők" csillagászati és matematikai ismereteiről.
Jóval fiatalabbak, ám nem
kevésbé egzotikusak az ameri-
kai indián kultúra kőemlékei,
közülük is különösen a Monte
Alban fennsík kőtemplomcso-
portja (Oaxaca Mexico, Kr. e.
250), a romváros Palenqueben
(Kr. u, 780) és a Caracol
néven ismeretes kőtorony Chi-
chén Itzában (800 körül). A
Peruban 1450 tájt épült és
nemrégiben izgalmas körülmé-
''A Caracol kőtorony Chichén
Itzábanď0
nyek közt megtalált romvárosban, Machu Picchu-
ban is találunk olyan kőépítményeket, melyeket
naptárkészítés céljára használtak.
Ezekkel a halott emlékekkel külön tudomány
foglalkozik, az archeoasztronómia. Hogy
teljességében megfejthessük e kőépítmények
rendeltetését és használatuk módját, alapos
történeti ismeretek és bonyolult csillagászati
számítások szükségesek. A dolgok lényege
azonban mindnyájunk számára érthető, sőt
kézzel fogható. A régi idők emberei egyetlen
biztos támpontot találtak maguknak, a föléjük
boruló csillagos eget. Az égen játszódó
állandó színjáték kisebb módosulásokkal ugyan,
''Machu Picchu romjai, a balď0 de mindig újra megismétlődött. A csillagászati
''oldali dombon látható a Nap-ď0 jelenségek periodicitásából következik, hogy a
''obszervatóriumď0
huzamosabb ideig feljegyzett adatok segítségével - tehát félig-meddig
tapasztalati úton - előre meg lehet jósolni a későbbi eseményeket. Nagy
hatalom került tehát azok kezébe, akik előre jelezni tudták a
leglátványosabb csillagászati jelenségek, a nap- és a holdfogyatkozások
pontos idejét.
''Újkori kőnaptárď0
Az égboltunk jelenségeit rendszeresen figyelő pap-csillagászok munkájukat
addig templomok tetején, imádkozás céljára készült kőemelvényeken, vagy a
temetkezési kultusz monumentális kőépüléteiben (a piramisokban) végezték. E
létesítményeket a miadenkori uralkodók emeltették isteneik tiszteletére,
illetve a saját dicsőségükre. Az ott dolgozó papok jóslatait az isteneikkel
folytatott párbeszédnek tekintették. A megfigyelések jellege és színvonala
helyenként és koronként különbözött, a fő feladat azonban mindig a lehető
legpontosabb naptár készítése volt. Ezt a Nap évi mozgásának folyamatos
megfigyelésével, valamint a két napforduló idejének pontos meghatározásával
sikerült elérni. Ezért
is hívjuk ezeket a csil-
lagászati kőemlékeket
naptárépítményeknek.
Meghökkentő méreteik-
kel, művészi szépségükkel
tűnnek ki a kőnaptárak
közül a híres indiai mo-
numentumok. Ezek Delhiben
és Jaipurban épültek 1719
-től 1734-ig II. Jai Sing
maharadzsa számára, aki
maga is csillagász volt.
''A Yantar Mantar csillagvizsgálót 1719-ben kezdték építeni Delhi közelében.
A körépítmények a Nap mindenkori helyzetének pontos meghatározására,
időmérés és naptár céljára szolgálnakď0
A Yantar Mantar elnevezésű jaipuri
megfigyelőhely napórákkal, kvadránsok-
kal, (*) armilláris szférákkal (**) és
egyéb kőből készült csillagászati esz-
közökkel van felszerelve, s mind a
harminckét műszer ma is használható.
--------------------------------------
(*) KVADRÁNS: Egy fokbeosztással
ellátott körnegyedből és egy raj-
ta mozgatható rúdból álló ókori,
illetve középkori csillagászati
műszer. Az égitestek horizont fö-
lötti magasságát mérték vele.
''Yal Singh maharadzsa obszervatóriumaď0
''1728-tól épült Jaipurban. A képen aď0
''műszerparkot látjuk, balra az előtérben két armilláris földgömbď0
(**) ARMILLÁRIS SZFÉRA: az ókorban és a középkorban használt csillagászati
műszer; tulajdonképpen egy alkalmas módon tájolt nagyméretű körgyűrű,
amellyel a bolygók égi koordinátáit (rektoszcenzióját és
deklinációját) lehetett mérni.
----------------------------------------------------------------------------
''Dürer házaď0
Nürnbergben a művészet iránt érdeklődők rendszeresen felkeresik a nagy
művész, Albert Dürer házát. Azt már kevesebben tudják, hogy ez a kétemeletes
épület igen értékes tudománytörténeti emlék is. Itt élt és dolgozott
1471-től 1474-ig a reneszánsz csillagászat legnagyobb mestere, Johannes
Müller - ismertebb nevén Regiomontanus - barátjával és munkatársával,
Bernhard Walterrel.
Regiomontanus működése már sokban hasonlít a mai csillagászokéhoz.
Szakadatlanul vizsgálta az égboltot, megfigyeléseit nyomtatott formában
közre is adta, megfigyeléseinek értelmezéséhez új matematikai módszereket
dolgozott ki, s az addigiaknál teljesebb csillagászati világkép
megalkotására törekedett. Eszközeit - Jákób botja, (*) armilláris szféra,
torquetum, (**) éggömb stb. - saját elképzelései szerint készítette el.
----------------------------------------------------------------------------
(*) JÁKÓB BOTJA: a középkori hajózásban és a csillagászati megfigyelésekben
egyaránt használatos igen egyszerű szögmérő műszer. Egy osztásos botból
és egy erre merőlegesen szerelt elmozdítható részből állt, az égitestek
horizont feletti magasságának a meghatározására szolgált.
(**) TORQUETUM: Fémből készült, igen szép és különleges csillagászati
műszer, amelynek érdekessége az volt, hogy az égi egyenlítőn. és az
ekliptikán (az állatövi körön) egyaránt meg lehetett vele határozni az
égitestek helyzetét.
----------------------------------------------------------------------------
Bernhard Walter, akit igen pontos csillagászati megfigyelései tettek
híressé, a mester 1476-ban bekövetkezett halála után is folytatta a munkát.
Az ablakok, amelyeket 1502-ben észlelési
célból nyittatott, ma is megtekinthetők a
Dürer-ház hátsó falán. Kívülről ez a két
ablakocska különböztette meg a reneszánsz
első csillagvizsgálóját más közönséges
lakóépületektől.
''Albert Dürer háza Nürnbergben, a tűzfal
felső részén a Bernhard Walther-féle két
nevezetes ablakkalď0
''Csillagvizsgálók képekben
"Több mint négyezer éve annak, hogy az emberek - akiket égboltunk
szépsége az idők kezdete óta igézet alatt tart - csillagvizsgálókat
építenek, hogy ezek révén hatékonyabban fürkészhessék ki a csillagos ég
titkait" - írja Peter müller kölni építész. Ezt az izgalmas folyamatot
ábrázolja kettőszázhetvenhat - többségében színes - kép és rajz segítségével
a Sternwarten in Bildern című könyvében. A földkerekség nyolcvankét
csillagvizsgálójának sorsa tárul elénk a messzi múltból és az élő jelenből.
Peter Müller elzarándokolt a hajdani obszervatóriumok romjaihoz, és
személyesen kereste fel a jelenleg is működő intézmények többségét. Nálunk
is járt a Konkoly Obszervatórium-ban. Maga készítette fotói teszik még
hitelesebbé a munkát, amely szépségével és sok érdekes mondandójával
egyaránt megragadja olvasóit.
Peter Müller munkája a kezdetektől századunk derekáig minden jelentős
csillagászati építményt bemutat. Az egyes korok művészeti stílusai igen
érdekesen jelennek meg ezeken a létesítményeken. A csillagvizsgálók szinte a
legutóbbi időkig magukon viselték a hajdani ünnepélyes "templom" jelleget,
mely később tudományos "palotává" módosult, majd laboratorimi arculattal
ötvöződött. Ugyanakkor az obszervatóriumok többsége a bennük dolgozók
többé-kevésbé ideiglenes lakásául is szolgált, és szolgál ma is, ezért
fenségesnek és otthonosnak kell lennie egyszerre.
A kötetet olvasva - rövid történetekbe ágyazva - izgalmasan bontakozik ki
előttünk a csillagászatnak, ennek az igen fontos alaptudománynak a váltakozó
szerepe a különböző társadalmakban.
ez a híres kőegyüttes, amelynek
segítségével európai elődeink jó 800
évig folytatták csillagászati
megfigyeléseiket az angliai Salisbury
közelében. Az itteni legrégebbi
kőemlékek elhelyezése Kr. e. 2200-ra
tehető. Stonehenge azonban csak
egyike a számtalan ősi európai
kőegyüttesnek, melyekben egyaránt
végeztek vallási szertartásokat és
csillagászati megfigyeléseket.
Monumentalitásuk a nagy emberi
erőfeszítések szépségéről tanúskodik,
köveik pontos elhelyezése pedig a
''Stonehenge 4200 éves + naptárkövei (A
légifelvétel északnyugati irányból
készült)ď0
"történelem előtti idők" csillagászati és matematikai ismereteiről.
Jóval fiatalabbak, ám nem
kevésbé egzotikusak az ameri-
kai indián kultúra kőemlékei,
közülük is különösen a Monte
Alban fennsík kőtemplomcso-
portja (Oaxaca Mexico, Kr. e.
250), a romváros Palenqueben
(Kr. u, 780) és a Caracol
néven ismeretes kőtorony Chi-
chén Itzában (800 körül). A
Peruban 1450 tájt épült és
nemrégiben izgalmas körülmé-
''A Caracol kőtorony Chichén
Itzábanď0
nyek közt megtalált romvárosban, Machu Picchu-
ban is találunk olyan kőépítményeket, melyeket
naptárkészítés céljára használtak.
Ezekkel a halott emlékekkel külön tudomány
foglalkozik, az archeoasztronómia. Hogy
teljességében megfejthessük e kőépítmények
rendeltetését és használatuk módját, alapos
történeti ismeretek és bonyolult csillagászati
számítások szükségesek. A dolgok lényege
azonban mindnyájunk számára érthető, sőt
kézzel fogható. A régi idők emberei egyetlen
biztos támpontot találtak maguknak, a föléjük
boruló csillagos eget. Az égen játszódó
állandó színjáték kisebb módosulásokkal ugyan,
''Machu Picchu romjai, a balď0 de mindig újra megismétlődött. A csillagászati
''oldali dombon látható a Nap-ď0 jelenségek periodicitásából következik, hogy a
''obszervatóriumď0
huzamosabb ideig feljegyzett adatok segítségével - tehát félig-meddig
tapasztalati úton - előre meg lehet jósolni a későbbi eseményeket. Nagy
hatalom került tehát azok kezébe, akik előre jelezni tudták a
leglátványosabb csillagászati jelenségek, a nap- és a holdfogyatkozások
pontos idejét.
''Újkori kőnaptárď0
Az égboltunk jelenségeit rendszeresen figyelő pap-csillagászok munkájukat
addig templomok tetején, imádkozás céljára készült kőemelvényeken, vagy a
temetkezési kultusz monumentális kőépüléteiben (a piramisokban) végezték. E
létesítményeket a miadenkori uralkodók emeltették isteneik tiszteletére,
illetve a saját dicsőségükre. Az ott dolgozó papok jóslatait az isteneikkel
folytatott párbeszédnek tekintették. A megfigyelések jellege és színvonala
helyenként és koronként különbözött, a fő feladat azonban mindig a lehető
legpontosabb naptár készítése volt. Ezt a Nap évi mozgásának folyamatos
megfigyelésével, valamint a két napforduló idejének pontos meghatározásával
sikerült elérni. Ezért
is hívjuk ezeket a csil-
lagászati kőemlékeket
naptárépítményeknek.
Meghökkentő méreteik-
kel, művészi szépségükkel
tűnnek ki a kőnaptárak
közül a híres indiai mo-
numentumok. Ezek Delhiben
és Jaipurban épültek 1719
-től 1734-ig II. Jai Sing
maharadzsa számára, aki
maga is csillagász volt.
''A Yantar Mantar csillagvizsgálót 1719-ben kezdték építeni Delhi közelében.
A körépítmények a Nap mindenkori helyzetének pontos meghatározására,
időmérés és naptár céljára szolgálnakď0
A Yantar Mantar elnevezésű jaipuri
megfigyelőhely napórákkal, kvadránsok-
kal, (*) armilláris szférákkal (**) és
egyéb kőből készült csillagászati esz-
közökkel van felszerelve, s mind a
harminckét műszer ma is használható.
--------------------------------------
(*) KVADRÁNS: Egy fokbeosztással
ellátott körnegyedből és egy raj-
ta mozgatható rúdból álló ókori,
illetve középkori csillagászati
műszer. Az égitestek horizont fö-
lötti magasságát mérték vele.
''Yal Singh maharadzsa obszervatóriumaď0
''1728-tól épült Jaipurban. A képen aď0
''műszerparkot látjuk, balra az előtérben két armilláris földgömbď0
(**) ARMILLÁRIS SZFÉRA: az ókorban és a középkorban használt csillagászati
műszer; tulajdonképpen egy alkalmas módon tájolt nagyméretű körgyűrű,
amellyel a bolygók égi koordinátáit (rektoszcenzióját és
deklinációját) lehetett mérni.
----------------------------------------------------------------------------
''Dürer házaď0
Nürnbergben a művészet iránt érdeklődők rendszeresen felkeresik a nagy
művész, Albert Dürer házát. Azt már kevesebben tudják, hogy ez a kétemeletes
épület igen értékes tudománytörténeti emlék is. Itt élt és dolgozott
1471-től 1474-ig a reneszánsz csillagászat legnagyobb mestere, Johannes
Müller - ismertebb nevén Regiomontanus - barátjával és munkatársával,
Bernhard Walterrel.
Regiomontanus működése már sokban hasonlít a mai csillagászokéhoz.
Szakadatlanul vizsgálta az égboltot, megfigyeléseit nyomtatott formában
közre is adta, megfigyeléseinek értelmezéséhez új matematikai módszereket
dolgozott ki, s az addigiaknál teljesebb csillagászati világkép
megalkotására törekedett. Eszközeit - Jákób botja, (*) armilláris szféra,
torquetum, (**) éggömb stb. - saját elképzelései szerint készítette el.
----------------------------------------------------------------------------
(*) JÁKÓB BOTJA: a középkori hajózásban és a csillagászati megfigyelésekben
egyaránt használatos igen egyszerű szögmérő műszer. Egy osztásos botból
és egy erre merőlegesen szerelt elmozdítható részből állt, az égitestek
horizont feletti magasságának a meghatározására szolgált.
(**) TORQUETUM: Fémből készült, igen szép és különleges csillagászati
műszer, amelynek érdekessége az volt, hogy az égi egyenlítőn. és az
ekliptikán (az állatövi körön) egyaránt meg lehetett vele határozni az
égitestek helyzetét.
----------------------------------------------------------------------------
Bernhard Walter, akit igen pontos csillagászati megfigyelései tettek
híressé, a mester 1476-ban bekövetkezett halála után is folytatta a munkát.
Az ablakok, amelyeket 1502-ben észlelési
célból nyittatott, ma is megtekinthetők a
Dürer-ház hátsó falán. Kívülről ez a két
ablakocska különböztette meg a reneszánsz
első csillagvizsgálóját más közönséges
lakóépületektől.
''Albert Dürer háza Nürnbergben, a tűzfal
felső részén a Bernhard Walther-féle két
nevezetes ablakkalď0
''Csillagvizsgálók képekben
"Több mint négyezer éve annak, hogy az emberek - akiket égboltunk
szépsége az idők kezdete óta igézet alatt tart - csillagvizsgálókat
építenek, hogy ezek révén hatékonyabban fürkészhessék ki a csillagos ég
titkait" - írja Peter müller kölni építész. Ezt az izgalmas folyamatot
ábrázolja kettőszázhetvenhat - többségében színes - kép és rajz segítségével
a Sternwarten in Bildern című könyvében. A földkerekség nyolcvankét
csillagvizsgálójának sorsa tárul elénk a messzi múltból és az élő jelenből.
Peter Müller elzarándokolt a hajdani obszervatóriumok romjaihoz, és
személyesen kereste fel a jelenleg is működő intézmények többségét. Nálunk
is járt a Konkoly Obszervatórium-ban. Maga készítette fotói teszik még
hitelesebbé a munkát, amely szépségével és sok érdekes mondandójával
egyaránt megragadja olvasóit.
Peter Müller munkája a kezdetektől századunk derekáig minden jelentős
csillagászati építményt bemutat. Az egyes korok művészeti stílusai igen
érdekesen jelennek meg ezeken a létesítményeken. A csillagvizsgálók szinte a
legutóbbi időkig magukon viselték a hajdani ünnepélyes "templom" jelleget,
mely később tudományos "palotává" módosult, majd laboratorimi arculattal
ötvöződött. Ugyanakkor az obszervatóriumok többsége a bennük dolgozók
többé-kevésbé ideiglenes lakásául is szolgált, és szolgál ma is, ezért
fenségesnek és otthonosnak kell lennie egyszerre.
A kötetet olvasva - rövid történetekbe ágyazva - izgalmasan bontakozik ki
előttünk a csillagászatnak, ennek az igen fontos alaptudománynak a váltakozó
szerepe a különböző társadalmakban.