Pásztor Emília:
ARCHEOASZTRONÓMIA
(Párhuzamos kősorok)
(Forrás: Andromeda, 1993., I. évf., 3. szám, 21. o.)
A franciaországi Bretagne-félsziget megalitikus kőemlékeiről túlzás
nélkül állíthatjuk, hogy világhírűek. Ezek a dolmenek, menhirek, halomsírok
közel 3000 éven át szolgálták és jelképezték a legelső földművelők vallásos
hitét. És máig is élő bizonyítékai csillagászati ismereteinknek. A
legkorábbi lelet egy halommal borított kamrasír, Kercado mellett található
és az i. e. 5. évezredre datálható, ha hihetünk a C 14-es módszernek.
Bejárata szinte pontosan a téli napforduló napfelkeltéjének irányába mutat.
A legismertebbek és talán a legváltozatosabbak azonban a több ezer kőből
álló, párhuzamosan futó kősorok Carnac körzetében, melyek a 116 m-es
szélességet és az 5 km-es hossszúságot is elérhetik. Az álló kövek magassága
érdekes módon fokozatosan csökken 3,5 méterről 50-60 cm-re A kősorok végét
egy-egy olyan kőkör zárja le, amely dolment vagy halmot ölel körül. Már
1755-ben a napkultusszal hozták kapcsolatba, mivel kimutatták, hogy a
kősorok a napkelte irányába mutatnak. Három szép csoportosulást tartanak
számon Le Menec, Karmario és Kerlescau néven.
A Carnac-i kősorok rejtélyét A. Thom igyekezett megoldani. 1970-től öt
éven át dolgozott itt. Elmélete szerint ezek az álló kősorozatok "finom
műszerként" segítették a fogyatkozások előrejelzését. A fogyatkozások
problémája váltja azonban ki a legtöbb vitát a régészek és a csillagászok
között. Vajon képes volt-e az őskor embere a hold-, de legfőképpen a
napfogyatkozásokat előre megjósolni? Szükséges volt-e egyáltalán erre a
tudásra? Ha igen, hogyan rögzítette az adatokat az írás ismerete nélkül? A
fogyatkozások "megjósolása" fejlett matematikai tudást és az égbolt hosszú
időn át való megfigyelését kívánja, valamint a Hold igencsak bonyolult
mozgásának számontartását.
A. Thom feltételezte, hogy a legyezőszerűen elrendezett kövek sorozatának
''A. Thom vizsgálatai
szerint a bretag-
ne-i rendszerben a
kövek megfelelő i-
rányokból nézve a
megalitikus yard e-
gész számú többszö-
röseinek megfelelő
távolságokban he-
lyezkednek el.
legfőbb célja a fogyatkozáaok előrejelzése volt. Szerinte a kősorozat egy
része olyan, mint egy milliméterpapír, melyen cölöpökkel rögzítették a Hold
helyzetét nyugtakor. Állítása szerint az így kapott "görbe" akkor is
folytatható volt, ha a Hold nem volt látható. A Hold, illetve a Nap
mozgásának nyomonkövetésében segítenek a kősorozatokhoz nem tartozó magányos
kőóriások, a menhirek, melyek közül a legfigyelemreméltóbbak a Manio Menhir
és a Nagy Menhir. A Nagy Menhir 18, 5 méteres magasságával környezetének
igen szembetűnő darabja volt.
A. Thom kiszámította azt is, hogy több mint száz éven keresztül kellett
volna összegyűjteni és megőrizni a pontos megfigyeléseket ahhoz, hogy az
általa feltételezett gigantikus méretű szabadtéri "obszervatóriumot"
megszerkesszék. Hogyan tudta volna ezt a nagy mennyiségű információt
összegyűjteni és megőrizni ily hosszú időn át egy írástudatlan nép? A kérdés
még valószínű, hogy sokáig megválaszolatlan marad, ha egyáltalán feltehető.
A kősorok szakrális funkcióját tekintve csak találgathatunk. A kövekkel
körülzárt szentély lehetett az, ahol a szertartások és ünnepek zajlottak. A
kővekkel szegélyezett út, utak talán az ünnepi fölvonulást szolgálták, vagy
méltó utat ajánlottak az égi istenek számára, hogy szertartásaikban részt
vegyenek. Ki tudja?
''A. Thom vizsgálatai
szerint a bretag-
ne-i rendszerben a
kövek megfelelő i-
rányokból nézve a
megalitikus yard e-
gész számú többszö-
röseinek megfelelő
távolságokban he-
lyezkednek el.
legfőbb célja a fogyatkozáaok előrejelzése volt. Szerinte a kősorozat egy
része olyan, mint egy milliméterpapír, melyen cölöpökkel rögzítették a Hold
helyzetét nyugtakor. Állítása szerint az így kapott "görbe" akkor is
folytatható volt, ha a Hold nem volt látható. A Hold, illetve a Nap
mozgásának nyomonkövetésében segítenek a kősorozatokhoz nem tartozó magányos
kőóriások, a menhirek, melyek közül a legfigyelemreméltóbbak a Manio Menhir
és a Nagy Menhir. A Nagy Menhir 18, 5 méteres magasságával környezetének
igen szembetűnő darabja volt.
A. Thom kiszámította azt is, hogy több mint száz éven keresztül kellett
volna összegyűjteni és megőrizni a pontos megfigyeléseket ahhoz, hogy az
általa feltételezett gigantikus méretű szabadtéri "obszervatóriumot"
megszerkesszék. Hogyan tudta volna ezt a nagy mennyiségű információt
összegyűjteni és megőrizni ily hosszú időn át egy írástudatlan nép? A kérdés
még valószínű, hogy sokáig megválaszolatlan marad, ha egyáltalán feltehető.
A kősorok szakrális funkcióját tekintve csak találgathatunk. A kövekkel
körülzárt szentély lehetett az, ahol a szertartások és ünnepek zajlottak. A
kővekkel szegélyezett út, utak talán az ünnepi fölvonulást szolgálták, vagy
méltó utat ajánlottak az égi istenek számára, hogy szertartásaikban részt
vegyenek. Ki tudja?