Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

              "AJÁNDÉK A NEMZETNEK" ÉS AZ EGYETEMES KULTÚRÁNAK

   Konkoly  Thege  Miklós nem alaptalanul tartott attól, hogy - gyermektelen
ember  lévén  -  az  értékes  csillagvizsgáló  a  halála  után szétszóródik.
Emellett  azt  is  látta, hogy az egyre bővülő obszervatórium fejlesztése és
fenntartása  meghaladja  anyagi  lehetőségeit.  Ezért már az 1870-es években
megkísérelte   az  intézet  átadását  -  ajándékként!  -  előbb  a  pozsonyi
egyetemnek (1876), majd a budapesti műegyetem számára (1880). Terve azonban,
személyi  okokból  és  a  "hivatalos  körök"  érdektelensége miatt, kudarcba
fulladt.  Csupán,  mint  országgyűlési  képviselőnek  sikerült  elérnie  - a
nemzetközi  jellegű  német  Astronomische  Gesellsch„ft  1898-ban Budapesten
tartott  közgyűlésének  hangulatában -, hogy Wlassics Gyula kultuszminiszter
megkezdje a tárgyalást egy "Ajándékozási szerződésről".

   Az  1899.  május  16-án  aláírt megállapodás szerint a csillagvizsgálót -
amelynek   csupán   műszer-felszerelését   negyedmillió   koronánál   többre
értékelték  -,  a  hozzá  tartozó 22 holdas parkkal együtt, az államkincstár
ajándékként  átvegye.  Ennek  fejében Konkoly kikötötte, hogy továbbra is az
obszervatórium  fizetés  nélküli  igazgatója  marad,  a parkot ő és felesége
használhatják, és a munkatársak kinevezésére ő tesz javaslatot.

   Ezzel  a  szerződéssel  a  magyar állam, fél évszázad után, újból egy jól
felszerelt  csillagvizsgálóhoz  jutott.  Az  intézet  egyúttal  a  budapesti
tudományegyetem   gyakorló   obszervatóriumává   vált.   E   célra   Konkoly
újjáalakította  a Kozmográfiai Intézet ódon, 12 cm-es átmérőjű távcsövét, és
azt a parkban állította fel, külön épületben. [2]

   Konkoly   javaslatára   a   M.   kir.  Konkoly-alapítványú  Astrophysikai
Obszervatórium   aligazgatójává  Kövesligethy  Radó  egyetemi  tanárt,  első
obszervátorként dr. Harkányi Béla magántanárt nevezték ki. Az első adjunktus
Tass  Antal  (1876-1937)  -  1912  után  aligazgató  -,  második adjunktus a
tehetséges  Terkán  Lajos  (1877-1940)  lett.  Terkán előléptetésével ezt az
állást  előbb  Czuczy  Emil mérnök, 1908-tól Bodócs István, 1917-től Hoffman
Ernő tanárok töltötték be.

   Konkoly  1916-ban  bekövetkezett  halála után Tass Antal lett a megbízott
igazgató.  Tass  és  Terkán  érdeme, hogy 1919-ben, miután az obszervatórium
Csehszlovákiához  került,  a  műszereket  budapestre  mentették  (Posztoczky
Károly  földbirtokos  segítségével), és megteremtették a budapesti csillagda
alapjait.

   Hatvanadik   születésnapján,   1902-ben   Konkoly   még  egy  nagyszabású
ajándékkal lepte meg hazáját. Ógyalla körüli 1560 kataszteri holdas Konkoly-
birtokot  a magyar államkincstárnak adományozta, hogy oda földnélküli magyar
parasztokat  telepítsenek.  Ajándékozását  így  indokolta  a  Magyar  Nemzet
újságírója előtt:

        "Én  tisztán  telepítési célokat értek szociális cél alatt. Ez a
     földdarab  a  földmíves  nép  kezébe menjen át. Ez a nemzet törzse,
     gyökere. Ezt a földmíves népet kell erősíteni, gyarapítani". [31]

   Ajándékozni, az országot gazdagítani: ez a szellem vezérelte Konkolyt. Az
ország  gyarapodásával,  a  kultúra fellendülésével pedig méltó helyet akart
biztosítani  a  magyarságnak  az  európai népek sorában. Nem is egy írásából
kitűnik,  hogy  amikor  a  magyar tudományért fáradozott, az egész emberiség
haladása lebegett a szeme előtt.

   Szinte  fanatikusan  hitt  abban,  hogy a tudományos-technikai haladás az
emberiség  boldogulását  hozza  magával.  Ő  maga lelkesen támogatott minden
törekvést. Mint a fényképezés szakértője és művésze, egyik főszervezője volt
1890-ben  az  első  Országos  Amatőrfényképészeti  Tárlatnak.  Tekintélyének
köszönhető, hogy a kiállításra sok külföldi intézmény is küldött képeket.

   De  támogatta  az  akkor  kibontakozó  léghajózás  ügyét  is,  és az első
magyarországi léggömb-egyesület folyóiratának, az Aeronautának megjelenését
saját  pénzéből  fedezte.  Ugyancsak  jelentősen hozzájárult a meteorológiai
szaklap,  Az Időjárás kiadásához is. Amikor barátja, Lóczy Lajos megkezdte a
Balaton   tudományos   kutatását,   azonnal   a  Magyar  Földrajzi  Társaság
segítségére sietett.

   Élete végéig szívesen foglalkozott a tudományos ismeretek terjesztésével.
Nagyszerű,   vetített   képes   előadásai   híresek   voltak,  szívesen  írt
ismeretterjesztő  cikkeket.  Széles  körű  érdeklődése  és  ismeretei szinte
meghökkentőek.  Bár  legtöbbet  a  fényképezés technikájával foglalkozott, a
fotóművészetnek  is  mestere  volt.  Alighanem  elsők  közt  ismerte  fel az
ellenfényben  rejlő  művészi  hatásokat.  Fényképészeti tapasztalatairól egy
rendkívül   olvasmányos,   szinte   szórakoztató   kézikönyvet   írt,  kezdő
fotósoknak,  "Bevezetés  a fotográfiába" címmel (Budapest, 1891). Kedvelte a
festészetet, főként Böcklin és Segamtini képeit, ezeket jó diareprodukciókon
mutatta  be  az  érdeklődőknek.  Mintegy  négyszáz  képből, festményből álló
gyűjteményét,  ásványgyűjteményével egyetemben a komáromi Jókai Egyesületnek
ajándékozta.

   Ma  már  kevéssé  ismert,  hogy  Konkoly  alapította  meg  a  világ  első
Meteorológiai   és   Csillagászati  Múzeumát,  1896-ban.  Régebbi  és  újabb
eszközeinek    -   csillagászati   műszereknek,   optikai   berendezéseknek,
meteorológiai  mérőeszközöknek  -  szép gyűjteményét az Ezeréves Kiállításon
bemutatta,  majd  a  Meteorológiai  Intézetnek  adományozta. Felhívására sok
iskola  és  magánszemély  is  gyarapította  a gyűjteményt, sőt külföldről is
érkeztek  értékes  tárgyak  (például J. Fraunhoffer egyik első színképelemző
prizmája  Sigismund  Merz  optikustól).  Amikor  a  meteorológia új székháza
felépült,   itt   külön   teremben,   nyilvános  kiállításon  mutatta  be  a
gyűjteményt.  (Az 1920-as években a múzeum megszűnt, a csillagászati tárgyak
a    budapesti    csillagvizsgálóba    kerültek,    onnan   a   TIT   Uránia
Csillagvizsgálójának  kiállítására,  ma  pedig az Országos Műszaki Múzeumban
találhatók. A meteorológiai tárgyaknak 1945-ben nyomuk veszett).

   Nem  hagyhatjuk  azonban  említetlenül emberi gyengeségeit, elsősorban az
ellentmondást nehezen tűrő természetét sem. Ennek következménye volt, hogy a
nagytudású  Harkányi  Béla  megvált  az obszervatóriumtól. Kevés érdeklődést
mutatott  a  matematika  és  a  "klasszikus"  csillagászat  iránt,  ez pedig
évtizedekre  visszavetette  a hazai égimechanikai munkálatokat, és alighanem
ennek  következménye  volt  Konkoly  ellentéte fiatalkori barátjával, Eötvös
Loránddal.  (Az  ellentét  azonban  Eötvös  magatartásában is gyökeredzett.)
Konkoly   segítőkészsége   azonban  mindenkor  felülemelkedett  a  személyes
indulatain   és   érzelmein.  Idős  korában  nagy  szeretettel  foglalkozott
legkedvesebb munkatársa, Terkán Lajos kisleányával, akit talán saját unokája
helyett  is  dédelgetett.  (Két  fiát  hamar elveszítette.) Öszinte barátság
fűzte  a  kitűnő  német  asztrofizikushoz,  Herman  K.  Vogelhez, és a jeles
asztrofotográfus Max Wolffhoz.

   Érdemeit  életében  is  elismerték: a Magyar Tudományos Akadémia 1876-ban
levelező,   1885-ben  örökös  taggá  választotta.  A  philadelphiai  egyetem
díszdoktorátussal  tisztelte  meg.  Tagja volt az Astronomische Gesellschaft
nemzetközi jellegű egyesületének, az angol Royal Astronomical Societynek, és
sok más egyesületnek, testületnek. A Természettudományi Társulat és a Magyar
Földrajzi Társaság többször is választmányi tagsággal becsülte meg munkáját.

   Szép tervek, új programok közepette váratlanul érte a halál 1916. február
17-én,   Budapesten.  Öreg  barátja  Lóczy  Lajos  búcsúztatta  az  akadémia
oszlopcsarnokában.  Porait  az  ógyallai  családi  sírbolt,  emlékét az 1445
Konkolya kisbolygó (Dr. Kulin György felfedezése); a budapesti Konkoly Thege
út;  az  ógyallai  emléktábla;  a  budapesti szép mellszobor (a Meteorológia
Szolgálat épületében); és a szlovák amatőrcsillagászok két emlékérme őrzi.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.