"AJÁNDÉK A NEMZETNEK" ÉS AZ EGYETEMES KULTÚRÁNAK
Konkoly Thege Miklós nem alaptalanul tartott attól, hogy - gyermektelen
ember lévén - az értékes csillagvizsgáló a halála után szétszóródik.
Emellett azt is látta, hogy az egyre bővülő obszervatórium fejlesztése és
fenntartása meghaladja anyagi lehetőségeit. Ezért már az 1870-es években
megkísérelte az intézet átadását - ajándékként! - előbb a pozsonyi
egyetemnek (1876), majd a budapesti műegyetem számára (1880). Terve azonban,
személyi okokból és a "hivatalos körök" érdektelensége miatt, kudarcba
fulladt. Csupán, mint országgyűlési képviselőnek sikerült elérnie - a
nemzetközi jellegű német Astronomische Gesellsch„ft 1898-ban Budapesten
tartott közgyűlésének hangulatában -, hogy Wlassics Gyula kultuszminiszter
megkezdje a tárgyalást egy "Ajándékozási szerződésről".
Az 1899. május 16-án aláírt megállapodás szerint a csillagvizsgálót -
amelynek csupán műszer-felszerelését negyedmillió koronánál többre
értékelték -, a hozzá tartozó 22 holdas parkkal együtt, az államkincstár
ajándékként átvegye. Ennek fejében Konkoly kikötötte, hogy továbbra is az
obszervatórium fizetés nélküli igazgatója marad, a parkot ő és felesége
használhatják, és a munkatársak kinevezésére ő tesz javaslatot.
Ezzel a szerződéssel a magyar állam, fél évszázad után, újból egy jól
felszerelt csillagvizsgálóhoz jutott. Az intézet egyúttal a budapesti
tudományegyetem gyakorló obszervatóriumává vált. E célra Konkoly
újjáalakította a Kozmográfiai Intézet ódon, 12 cm-es átmérőjű távcsövét, és
azt a parkban állította fel, külön épületben. [2]
Konkoly javaslatára a M. kir. Konkoly-alapítványú Astrophysikai
Obszervatórium aligazgatójává Kövesligethy Radó egyetemi tanárt, első
obszervátorként dr. Harkányi Béla magántanárt nevezték ki. Az első adjunktus
Tass Antal (1876-1937) - 1912 után aligazgató -, második adjunktus a
tehetséges Terkán Lajos (1877-1940) lett. Terkán előléptetésével ezt az
állást előbb Czuczy Emil mérnök, 1908-tól Bodócs István, 1917-től Hoffman
Ernő tanárok töltötték be.
Konkoly 1916-ban bekövetkezett halála után Tass Antal lett a megbízott
igazgató. Tass és Terkán érdeme, hogy 1919-ben, miután az obszervatórium
Csehszlovákiához került, a műszereket budapestre mentették (Posztoczky
Károly földbirtokos segítségével), és megteremtették a budapesti csillagda
alapjait.
Hatvanadik születésnapján, 1902-ben Konkoly még egy nagyszabású
ajándékkal lepte meg hazáját. Ógyalla körüli 1560 kataszteri holdas Konkoly-
birtokot a magyar államkincstárnak adományozta, hogy oda földnélküli magyar
parasztokat telepítsenek. Ajándékozását így indokolta a Magyar Nemzet
újságírója előtt:
"Én tisztán telepítési célokat értek szociális cél alatt. Ez a
földdarab a földmíves nép kezébe menjen át. Ez a nemzet törzse,
gyökere. Ezt a földmíves népet kell erősíteni, gyarapítani". [31]
Ajándékozni, az országot gazdagítani: ez a szellem vezérelte Konkolyt. Az
ország gyarapodásával, a kultúra fellendülésével pedig méltó helyet akart
biztosítani a magyarságnak az európai népek sorában. Nem is egy írásából
kitűnik, hogy amikor a magyar tudományért fáradozott, az egész emberiség
haladása lebegett a szeme előtt.
Szinte fanatikusan hitt abban, hogy a tudományos-technikai haladás az
emberiség boldogulását hozza magával. Ő maga lelkesen támogatott minden
törekvést. Mint a fényképezés szakértője és művésze, egyik főszervezője volt
1890-ben az első Országos Amatőrfényképészeti Tárlatnak. Tekintélyének
köszönhető, hogy a kiállításra sok külföldi intézmény is küldött képeket.
De támogatta az akkor kibontakozó léghajózás ügyét is, és az első
magyarországi léggömb-egyesület folyóiratának, az Aeronautának megjelenését
saját pénzéből fedezte. Ugyancsak jelentősen hozzájárult a meteorológiai
szaklap, Az Időjárás kiadásához is. Amikor barátja, Lóczy Lajos megkezdte a
Balaton tudományos kutatását, azonnal a Magyar Földrajzi Társaság
segítségére sietett.
Élete végéig szívesen foglalkozott a tudományos ismeretek terjesztésével.
Nagyszerű, vetített képes előadásai híresek voltak, szívesen írt
ismeretterjesztő cikkeket. Széles körű érdeklődése és ismeretei szinte
meghökkentőek. Bár legtöbbet a fényképezés technikájával foglalkozott, a
fotóművészetnek is mestere volt. Alighanem elsők közt ismerte fel az
ellenfényben rejlő művészi hatásokat. Fényképészeti tapasztalatairól egy
rendkívül olvasmányos, szinte szórakoztató kézikönyvet írt, kezdő
fotósoknak, "Bevezetés a fotográfiába" címmel (Budapest, 1891). Kedvelte a
festészetet, főként Böcklin és Segamtini képeit, ezeket jó diareprodukciókon
mutatta be az érdeklődőknek. Mintegy négyszáz képből, festményből álló
gyűjteményét, ásványgyűjteményével egyetemben a komáromi Jókai Egyesületnek
ajándékozta.
Ma már kevéssé ismert, hogy Konkoly alapította meg a világ első
Meteorológiai és Csillagászati Múzeumát, 1896-ban. Régebbi és újabb
eszközeinek - csillagászati műszereknek, optikai berendezéseknek,
meteorológiai mérőeszközöknek - szép gyűjteményét az Ezeréves Kiállításon
bemutatta, majd a Meteorológiai Intézetnek adományozta. Felhívására sok
iskola és magánszemély is gyarapította a gyűjteményt, sőt külföldről is
érkeztek értékes tárgyak (például J. Fraunhoffer egyik első színképelemző
prizmája Sigismund Merz optikustól). Amikor a meteorológia új székháza
felépült, itt külön teremben, nyilvános kiállításon mutatta be a
gyűjteményt. (Az 1920-as években a múzeum megszűnt, a csillagászati tárgyak
a budapesti csillagvizsgálóba kerültek, onnan a TIT Uránia
Csillagvizsgálójának kiállítására, ma pedig az Országos Műszaki Múzeumban
találhatók. A meteorológiai tárgyaknak 1945-ben nyomuk veszett).
Nem hagyhatjuk azonban említetlenül emberi gyengeségeit, elsősorban az
ellentmondást nehezen tűrő természetét sem. Ennek következménye volt, hogy a
nagytudású Harkányi Béla megvált az obszervatóriumtól. Kevés érdeklődést
mutatott a matematika és a "klasszikus" csillagászat iránt, ez pedig
évtizedekre visszavetette a hazai égimechanikai munkálatokat, és alighanem
ennek következménye volt Konkoly ellentéte fiatalkori barátjával, Eötvös
Loránddal. (Az ellentét azonban Eötvös magatartásában is gyökeredzett.)
Konkoly segítőkészsége azonban mindenkor felülemelkedett a személyes
indulatain és érzelmein. Idős korában nagy szeretettel foglalkozott
legkedvesebb munkatársa, Terkán Lajos kisleányával, akit talán saját unokája
helyett is dédelgetett. (Két fiát hamar elveszítette.) Öszinte barátság
fűzte a kitűnő német asztrofizikushoz, Herman K. Vogelhez, és a jeles
asztrofotográfus Max Wolffhoz.
Érdemeit életében is elismerték: a Magyar Tudományos Akadémia 1876-ban
levelező, 1885-ben örökös taggá választotta. A philadelphiai egyetem
díszdoktorátussal tisztelte meg. Tagja volt az Astronomische Gesellschaft
nemzetközi jellegű egyesületének, az angol Royal Astronomical Societynek, és
sok más egyesületnek, testületnek. A Természettudományi Társulat és a Magyar
Földrajzi Társaság többször is választmányi tagsággal becsülte meg munkáját.
Szép tervek, új programok közepette váratlanul érte a halál 1916. február
17-én, Budapesten. Öreg barátja Lóczy Lajos búcsúztatta az akadémia
oszlopcsarnokában. Porait az ógyallai családi sírbolt, emlékét az 1445
Konkolya kisbolygó (Dr. Kulin György felfedezése); a budapesti Konkoly Thege
út; az ógyallai emléktábla; a budapesti szép mellszobor (a Meteorológia
Szolgálat épületében); és a szlovák amatőrcsillagászok két emlékérme őrzi.