A CSILLAGÁSZ ÉS MŰSZERTERVEZŐ
"Mint a legtöbb magáncsillagdának, az ó-gyallainak eredete is
onnan datálódik, hogy a csillagászatért lelkesedő magánember vesz
magának egy többé-kevésbé tökéletes távcsövet, amelyet lakóházának
terraszára, balkonjára állít, s eleinte kedvtelésből, laikus
szemmel, később mindig növekedő buzgalommal és szakértelemmel
vizsgálgatja az ég csodáit." - "Egy 4 hüvelykes [11 cm-es]
refraktor, néhány szerény óra s egy sextáns... voltak az első
műszerek, amelyekhez egy rövid időn egy délkör is csatlakozott. E
műszerek az ó-gyallai lakóházam északi oldalán levő balkonon lettek
felállítva..." [10]
Ezekkel a sorokkal vázolta Konkoly az 1870/71-ben felszerelt kis
obszervatóriumának kezdeteit. Műszereit eleinte főként angliai cégektől
(John Browning, London; Cooke, York; Grubb, Dublin), az optikai részeket
pedig a híres müncheni Sigismund Merz, illetve Steinheil műhelyéből szerezte
be. A nagyobb távcsövet a Konkoly-kúria északnyugati sarkára emelt forgó
kupola alatt állította fel, a kisebb eszközök - többek közt az
időmeghatározásra szolgáló öreg Starke-féle meridiánkör (45 cm-es átmérőjű
szép fokbeosztású körrel) - részben az erkélyen, részben a parkban kaptak
helyet.
Amikor azonban Konkoly 1874-ben egy nagyobb teljesítményű, 10,5 hüvelyk
átmérőjű (26,6 cm-es) tükrös távcsövet hozatott Browningtól, kiderült, hogy
a lakóház nem alkalmas a másfél tonnás műszer elhelyezésére. Ekkor a 22
holdas park egyik régi, használaton kívül álló épületét alakította át -
kívül-belül megerősítve - csillagvizsgálóvá. A kétszintes épület
földszintjén voltak a dolgozószobák, a fotólaboratórium és a kis
kézikönyvtár, az első emeleten a meridiánkör, a tetőre emelt két, utóbb
három kupola alatt a távcsövek kaptak helyet. [11] [12] Az évtizedek során
az építményt újból és újból átalakították, javították, de végeredményben
száztíz éven át ez maradt a mindenkori csillagvizsgáló-törzsépület. Az
1829-ből származó, sokszor átalakított épületet, veszélyes voltára
hivatkozva, néhány éve lebontották, de 1990/91-ben eredeti külső alakjában
újra felépítették.
Első műszereit még nagyobb
cégektől szerezte be Konkoly, de
ezeken is sok javítani,
tökéletesíteni valót talált. Később
már szinte csak az optikai
alkatrészeket vásárolta külföldön,
míg a távcsövek mechanikáját saját
műhelyében maga tervezte és
készítette el. A 11 cm-es műszert
eladva egy 16,2 cm nyílású Steinheil-
Cooke refraktort vásárolt, ez a
távcső volt hosszú időn át az
''Az ógyallai obszervatórium 1875-benď0 ógyallai csillagvizsgáló legtöbbet
''(rajz a "Természet"-ből)ď0 használt teleszkópja. Saját
műhelyében készítette el a 3
hüvelykes napészlelő távcső (heliográf) tengelyrendszerét, később sok más
műszer finommechnikai kivitelezését is. A nagyobb öntvényeket - mintái
alapján - a bécsi Joseph Anger cég, vagy egy komáromi műhely öntötte le, a
finom megmunkálás az ógyallai műhelyben történt, ahol mindig dolgozott egy-
két ügyes műszerész. Gyakran azonban maga Konkoly állt az eszterga vagy a
marógép mellé.
Ógyallán készült el az 1881-ben eladott Browning-reflektor helyett az új
főműszer, a 10 hüvelykes (25,5 cm-es) Merz-Konkoly refraktor is. A szép
távcső mintaképe a híres német Repsold néhány nagyobb refraktora volt, de
Konkoly sok alkatrészt módosított, tökéletesített. [13] [14] 1904-ben azután
még egy 16 cm átmérőjű fotografikus távcsövet (asztrográfot) is felszerelt a
nagy refraktorra. (A 16 cm-es asztrográf az 1960-as évekig használatban volt
az MTA Budapesti Csillagvizsgálójában, a 10 hüvelykes refraktor pedig,
számos átalakítás után, ma is használatban van az MTA Debreceni Napfizikai
Obszervatóriumában.) Saját műhelyében készített távcsövei közül a 135
milliméter nyílású napfényképező távcsövet (1908) és egy kis holdfotografáló
kamerát (1905) érdemes említeni. [15]
Legtöbbet azonban különböző spektroszkópok, spektrográfok szerkesztésével
és építésével foglalkozott. Az 1870-es évektől kezdve a nagy látómezejű
"meteorspektroszkóptól" a nagy felbontású protuberancia spektroszkópokon át
az ultraibolya spektrográfig a legkülönbözőbb színképelemzők készültek a kis
műhelyben [15]. Egyik nagyon kis súlyú protuberancia megfigyelő eszközét a
jénai Zeiss-cég is lemásolta, sőt azt még az 1960-as években is gyártották!
[16]. De tervezett és készített fényképkimérő komparátorokat - egyik típusát
a híres drezdai Gustav Heyde gyár sorozatban is készítette! -, órákat,
kronográfokat és számos más berendezést is.
Konkoly nemcsak jól ismerte a világ nagy műszereit (és a műszerek
történetét), de sok csillagászati berendezés előnyeit és hibáit is
tanulmányozta. Tapasztalatai és tervezői gyakorlata alapján írta meg
1881-ben híressé vált műszertan-könyvét: "Praktische Anleitung zur
Anstellung astronomischer Beobachtungen mit besonderer Rücksicht auf die
Astrophysik, nebst einer modernen Instrumentenkunde" (Braunschweig, 1883).
Ez a vaskos, 345 képpel illusztrált mű elsősorban gyakorlatias szemléletével
vált a távcsőtervezők egyik alapvető kézikönyvévé. Ma is érdekes
műszertörténeti forrásmunka.
Ugyancsak nagy sikere volt a csillagászati
fényképezésről írott művének, amelyben fotográfiai
tapasztalatait tette közkinccsé ("Praktische
anleitung zur Himmelsphotographie nebst einer
kurzgefassten Anleitung zur modernen
photographischen Operation und
Spectralghotographie im Cabinet" Halle, 1887.)
Fényképészeti ismeretei révén kérték fel, hogy a
W. Valentiner szerkesztésében kiadott
csillagászati kézikönyv asztrofotográfia fejezetét
megírja. (Valentiner, Handwörterbuch der
Astronomie, I. köt.: Konkoly "Astrophotographie",
212-304. old. Leipzig, 1897.) Ez a munka is
nemzetközi érdeklődést keltett. Fotográfiai
kézikönyvét még másfél évtized múltán is mint az
egyik legalaposabbat ajánlották. Büszkén
''Konkoly 16 cm-es (6 hüvelykes) refraktoraď0
emlegette, hogy az asztrofotográfia
"nagymestere" a heidelbergi Max Wolf az ő
művéből tanult fényképezni. [17] [18]
Kevésbé volt sikeres - ma már
tudománytörténeti értékű a "Handbuch für
Spectroscopiker im Cabinet und am Fernrohr"
című munkája (Halle, 1890), talán azért is,
mert ilyen jellegű kézikönyv eléggé nagy
számban jelent meg minden nyelven. (Konkoly
első (műszertani) könyvét először magyar
nyelven próbálta kiadni, de három hazai kiadó
is visszautasította a felajánlott kéziratot.
Ezért jelentette meg munkáit németül.)
''Konkoly legnagyobb műszere, a 25 cm-es
Merz-Zeiss-Konkoly refraktorď0
Érdekes, hogy ámbár Konkoly so-
kat kísérletezett a csillagászati
fényképezéssel, és a kérdés kitűnő
szakértője volt, de saját észlelé-
seinek zömét élete végéig vizuáli-
san végezte. Ennek egyik oka alig-
hanem az lehetett, hogy páratlanul
éles szemű, a finom színárnyalatok-
ra is érzékeny megfigyelő volt,
aki például a halvány csillagszín-
képekben több finom részletet kü-
lönböztetett meg, mint a korabeli,
kis érzékenységű fotonyersanyagok.
''A kis protuberancia spektroszkóp (balra)ď0
''és a fotoheliográf vetítő rendszere
Az ógyallai csillagvizsgáló, amely már az 1870-es évek végén európaszerte
híressé vált, gazdag műszerparkjával hamarosan túlnőtt egyetlen műkedvelő
alkalmi érdeklődésének keretein. Mivel több, rendszeres munkát igénylő
program is folyt a csillagvizsgálóban, Konkoly saját költségén egy-két
asszisztenst, észlelőt alkalmazott.
Első (sajátjából fizetett) munkatársa a szorgalmas, fiatal Kövendi Nagy
Tamás (1849-1887) volt, 1872-től 1875 őszéig. Öt követte, 1880-ig a német
Karl Schrader, majd 1880 és 1883 között az ugyancsak német Hermann Albrecht
Kobold (1858-1942), utóbb a tekintélyes, német kiadású, nemzetközi jellegű
Astronomische Nachrichten szerkesztője. Az ógyallai magánobszervatórium
vitathatatlanul legjelesebb obszervátora azonban Kövesligethy Radó
(1862-1934) volt, aki már 1881-től a nyári szünidőt a csillagvizsgálóban
töltötte, 1883-1887 között pedig fizetett munkatársként dolgozott ott.
Alkalmanként mások is dolgoztak Konkoly mellett hosszabb-rövidebb ideig:
Bártfay József Árpád (1865-1937) csillagszín-méréseket végzett 1883 nyarán,
Lakits Ferenc (1850-1920) pozíciós méréseket és földrajzi helymeghatározást
folytatott 1882 és 1886 között.
A parkban elhelyezett meteorológiai műszereket éveken át a helyi iskola
tanítói kezelték, külön díjazásért: Weiss Zsigmond, Rosenzweig Jakab, Veisz
József, Gyurcsevics Mihály majd a halk, szerény, de példás szorgalmú Farkas
Ede. Ezek az "asszisztensek" többnyire a rendszeres napészlelésben is részt
vettek. De gyakran találkozunk az ógyallai beszámolókban vendégek nevével
is, akik egy-egy észlelésre vagy Konkoly barátaiként jöttek Ógyallára.
Amikor Konkoly 1890-ben, a meteorológiai intézet igazgatójaként Ógyallára
telepítette az "obszervatóriumi részleget" és a földmágneses műszereket, az
intézeti munkatársak gyakran vettek részt a csillagvizsgáló munkájában is:
Anderkó Aurél, Marczell György, Róna Zsigmond, Steiner Lajos neve
észlelőként a csillagdai jelentésekben is felbukkan.
Konkoly korszerűsítette és új, modern vonalú építményben állította fel a
Meteorológiai és Földmágnesességi Intézet felszereléséhez tartozó régi, 4,5
hüvelyk (11,5 cm) átmérőjű távcsövet, és az időmeghatározó passage-
távcsövet. Utóbb ezek a műszerek is az ógyallai parkban kaptak helyet. [16]
Konkoly Thege Miklós egy kis "házi csillagdát" is berendezett nagytagyosi
birtokán - Környe község határában, Tatabányától 15 kilométerre nyugatra -,
hogy ha kevés pihenőnapján is nézegetni akarja az égitesteket, itt is
rendelkezésére álljon egy műszer. 1904-ben egy 10 cm-es átmérőjű, 98 cm
gyújtótávolságú - tehát rendkívül fényerős - objektívet szerelt egy
nagyszerű távcsővé, és minden lehetséges segédberendezéssel ellátta a kis
műszert. (Ezt 1914-ben - a komáromi bencés gimnáziumra emlékezve - a
pannonhalmi apátságnak ajándékozta. Ma az Országos Műszaki Múzeum
gyűjteményének része.)
Első műszereit még nagyobb
cégektől szerezte be Konkoly, de
ezeken is sok javítani,
tökéletesíteni valót talált. Később
már szinte csak az optikai
alkatrészeket vásárolta külföldön,
míg a távcsövek mechanikáját saját
műhelyében maga tervezte és
készítette el. A 11 cm-es műszert
eladva egy 16,2 cm nyílású Steinheil-
Cooke refraktort vásárolt, ez a
távcső volt hosszú időn át az
''Az ógyallai obszervatórium 1875-benď0 ógyallai csillagvizsgáló legtöbbet
''(rajz a "Természet"-ből)ď0 használt teleszkópja. Saját
műhelyében készítette el a 3
hüvelykes napészlelő távcső (heliográf) tengelyrendszerét, később sok más
műszer finommechnikai kivitelezését is. A nagyobb öntvényeket - mintái
alapján - a bécsi Joseph Anger cég, vagy egy komáromi műhely öntötte le, a
finom megmunkálás az ógyallai műhelyben történt, ahol mindig dolgozott egy-
két ügyes műszerész. Gyakran azonban maga Konkoly állt az eszterga vagy a
marógép mellé.
Ógyallán készült el az 1881-ben eladott Browning-reflektor helyett az új
főműszer, a 10 hüvelykes (25,5 cm-es) Merz-Konkoly refraktor is. A szép
távcső mintaképe a híres német Repsold néhány nagyobb refraktora volt, de
Konkoly sok alkatrészt módosított, tökéletesített. [13] [14] 1904-ben azután
még egy 16 cm átmérőjű fotografikus távcsövet (asztrográfot) is felszerelt a
nagy refraktorra. (A 16 cm-es asztrográf az 1960-as évekig használatban volt
az MTA Budapesti Csillagvizsgálójában, a 10 hüvelykes refraktor pedig,
számos átalakítás után, ma is használatban van az MTA Debreceni Napfizikai
Obszervatóriumában.) Saját műhelyében készített távcsövei közül a 135
milliméter nyílású napfényképező távcsövet (1908) és egy kis holdfotografáló
kamerát (1905) érdemes említeni. [15]
Legtöbbet azonban különböző spektroszkópok, spektrográfok szerkesztésével
és építésével foglalkozott. Az 1870-es évektől kezdve a nagy látómezejű
"meteorspektroszkóptól" a nagy felbontású protuberancia spektroszkópokon át
az ultraibolya spektrográfig a legkülönbözőbb színképelemzők készültek a kis
műhelyben [15]. Egyik nagyon kis súlyú protuberancia megfigyelő eszközét a
jénai Zeiss-cég is lemásolta, sőt azt még az 1960-as években is gyártották!
[16]. De tervezett és készített fényképkimérő komparátorokat - egyik típusát
a híres drezdai Gustav Heyde gyár sorozatban is készítette! -, órákat,
kronográfokat és számos más berendezést is.
Konkoly nemcsak jól ismerte a világ nagy műszereit (és a műszerek
történetét), de sok csillagászati berendezés előnyeit és hibáit is
tanulmányozta. Tapasztalatai és tervezői gyakorlata alapján írta meg
1881-ben híressé vált műszertan-könyvét: "Praktische Anleitung zur
Anstellung astronomischer Beobachtungen mit besonderer Rücksicht auf die
Astrophysik, nebst einer modernen Instrumentenkunde" (Braunschweig, 1883).
Ez a vaskos, 345 képpel illusztrált mű elsősorban gyakorlatias szemléletével
vált a távcsőtervezők egyik alapvető kézikönyvévé. Ma is érdekes
műszertörténeti forrásmunka.
Ugyancsak nagy sikere volt a csillagászati
fényképezésről írott művének, amelyben fotográfiai
tapasztalatait tette közkinccsé ("Praktische
anleitung zur Himmelsphotographie nebst einer
kurzgefassten Anleitung zur modernen
photographischen Operation und
Spectralghotographie im Cabinet" Halle, 1887.)
Fényképészeti ismeretei révén kérték fel, hogy a
W. Valentiner szerkesztésében kiadott
csillagászati kézikönyv asztrofotográfia fejezetét
megírja. (Valentiner, Handwörterbuch der
Astronomie, I. köt.: Konkoly "Astrophotographie",
212-304. old. Leipzig, 1897.) Ez a munka is
nemzetközi érdeklődést keltett. Fotográfiai
kézikönyvét még másfél évtized múltán is mint az
egyik legalaposabbat ajánlották. Büszkén
''Konkoly 16 cm-es (6 hüvelykes) refraktoraď0
emlegette, hogy az asztrofotográfia
"nagymestere" a heidelbergi Max Wolf az ő
művéből tanult fényképezni. [17] [18]
Kevésbé volt sikeres - ma már
tudománytörténeti értékű a "Handbuch für
Spectroscopiker im Cabinet und am Fernrohr"
című munkája (Halle, 1890), talán azért is,
mert ilyen jellegű kézikönyv eléggé nagy
számban jelent meg minden nyelven. (Konkoly
első (műszertani) könyvét először magyar
nyelven próbálta kiadni, de három hazai kiadó
is visszautasította a felajánlott kéziratot.
Ezért jelentette meg munkáit németül.)
''Konkoly legnagyobb műszere, a 25 cm-es
Merz-Zeiss-Konkoly refraktorď0
Érdekes, hogy ámbár Konkoly so-
kat kísérletezett a csillagászati
fényképezéssel, és a kérdés kitűnő
szakértője volt, de saját észlelé-
seinek zömét élete végéig vizuáli-
san végezte. Ennek egyik oka alig-
hanem az lehetett, hogy páratlanul
éles szemű, a finom színárnyalatok-
ra is érzékeny megfigyelő volt,
aki például a halvány csillagszín-
képekben több finom részletet kü-
lönböztetett meg, mint a korabeli,
kis érzékenységű fotonyersanyagok.
''A kis protuberancia spektroszkóp (balra)ď0
''és a fotoheliográf vetítő rendszere
Az ógyallai csillagvizsgáló, amely már az 1870-es évek végén európaszerte
híressé vált, gazdag műszerparkjával hamarosan túlnőtt egyetlen műkedvelő
alkalmi érdeklődésének keretein. Mivel több, rendszeres munkát igénylő
program is folyt a csillagvizsgálóban, Konkoly saját költségén egy-két
asszisztenst, észlelőt alkalmazott.
Első (sajátjából fizetett) munkatársa a szorgalmas, fiatal Kövendi Nagy
Tamás (1849-1887) volt, 1872-től 1875 őszéig. Öt követte, 1880-ig a német
Karl Schrader, majd 1880 és 1883 között az ugyancsak német Hermann Albrecht
Kobold (1858-1942), utóbb a tekintélyes, német kiadású, nemzetközi jellegű
Astronomische Nachrichten szerkesztője. Az ógyallai magánobszervatórium
vitathatatlanul legjelesebb obszervátora azonban Kövesligethy Radó
(1862-1934) volt, aki már 1881-től a nyári szünidőt a csillagvizsgálóban
töltötte, 1883-1887 között pedig fizetett munkatársként dolgozott ott.
Alkalmanként mások is dolgoztak Konkoly mellett hosszabb-rövidebb ideig:
Bártfay József Árpád (1865-1937) csillagszín-méréseket végzett 1883 nyarán,
Lakits Ferenc (1850-1920) pozíciós méréseket és földrajzi helymeghatározást
folytatott 1882 és 1886 között.
A parkban elhelyezett meteorológiai műszereket éveken át a helyi iskola
tanítói kezelték, külön díjazásért: Weiss Zsigmond, Rosenzweig Jakab, Veisz
József, Gyurcsevics Mihály majd a halk, szerény, de példás szorgalmú Farkas
Ede. Ezek az "asszisztensek" többnyire a rendszeres napészlelésben is részt
vettek. De gyakran találkozunk az ógyallai beszámolókban vendégek nevével
is, akik egy-egy észlelésre vagy Konkoly barátaiként jöttek Ógyallára.
Amikor Konkoly 1890-ben, a meteorológiai intézet igazgatójaként Ógyallára
telepítette az "obszervatóriumi részleget" és a földmágneses műszereket, az
intézeti munkatársak gyakran vettek részt a csillagvizsgáló munkájában is:
Anderkó Aurél, Marczell György, Róna Zsigmond, Steiner Lajos neve
észlelőként a csillagdai jelentésekben is felbukkan.
Konkoly korszerűsítette és új, modern vonalú építményben állította fel a
Meteorológiai és Földmágnesességi Intézet felszereléséhez tartozó régi, 4,5
hüvelyk (11,5 cm) átmérőjű távcsövet, és az időmeghatározó passage-
távcsövet. Utóbb ezek a műszerek is az ógyallai parkban kaptak helyet. [16]
Konkoly Thege Miklós egy kis "házi csillagdát" is berendezett nagytagyosi
birtokán - Környe község határában, Tatabányától 15 kilométerre nyugatra -,
hogy ha kevés pihenőnapján is nézegetni akarja az égitesteket, itt is
rendelkezésére álljon egy műszer. 1904-ben egy 10 cm-es átmérőjű, 98 cm
gyújtótávolságú - tehát rendkívül fényerős - objektívet szerelt egy
nagyszerű távcsővé, és minden lehetséges segédberendezéssel ellátta a kis
műszert. (Ezt 1914-ben - a komáromi bencés gimnáziumra emlékezve - a
pannonhalmi apátságnak ajándékozta. Ma az Országos Műszaki Múzeum
gyűjteményének része.)