AZ OBSZERVATÓRIUM TOVÁBBI SORSA
Az előbbiekben áttekintettük az alapítást és az Obszervatórium
felszerelését. A továbbiakban megvizsgáljuk az Obszervatórium további
sorsát, az ott dolgozó szerzetes csillagászok munkáját. Nem célunk, hogy e
tevékenységet túl részletesen mutassuk be, hiszen most az intézmény
történetével foglalkozunk elsősorban. A csillagászati és műszaki kérdéseket
igyekszünk röviden és közérthetően tárgyalni, hogy e művet kezében tartó
olvasó kedvét ne szegjük. A jobb áttekinthetőség kedvéért tárgyalásunkat
több részben végeztük el, és az időhatárokat az intézmény élén bekövetkezett
változásokhoz igazítjuk. Kis intézmény lévén az ő személye volt a
meghatározó másrészt a többi csillagász életérŐl gyakorlatilag nem
rendelkezünk információkkal. Három fő dolgozott általában a Csillagdában:
egy igazgató, egy asszisztens, egy "értelmes szolgálat-tevő".
Igyekeztünk minden életrajzi adatot összegyűjteni, sok esetben azonban
csak a név maradt fenn.
''Carl Braun munkásságaď0
C. Braun nagyon alapos képzést szerzett. Életében meghatározó volt
Secchivel való barátsága, feltehetően ezért kezdett el csillagászattal
foglalkozni.
Ez a - kortársak szerint - csapongó fantáziájú, türelmetlen ember mind az
elmélet, mind a gyakorlat terén fontos eredményeket ért el. Nyugodtan
állíthatjuk azonban, hogy éléte fő műve mégis a kalocsai csillagda
megszervezése, és munkájának beindítása volt.
Nem ismerjük azokat az információkat, amelyek alapján az alapító Haynald
Lajos őt választotta a Csillagda igazgatójának. Utólag azonban e választás
helyessége - legalábbis szakmai szempontból - teljes egészében
beigazolódott. Braun felkészültsége, végletes precizitása volt annak
biztosítéka, hogy a Csillagda felszerelése nemcsak az oktatási céloknak,
hanem a tudományos munka támasztotta követelményeknek is megfeleljen. Braun
kezdeti munkássága - még kalocsai évei előtt - elsősorban gyakorlati
jellegű. Első műve egy könyv, amely 1865-ben Lipcsében jelent meg. Ebben
lényegében három műszer leírását adja közre. Az első az úgynevezett
passzázsmikrométer, amelynek segítségével a csillagok délkörön való
átvonulását a személyi egyenlettől függetlenül lehet meghatározni.
Mint nekrológjában írja Fényi, Braun ezt az ötletét is a végletekig
kidolgozta, a lehető legsokoldalúbb műszerré akarta fejleszteni. Nem akadt
azonban műszerész, aki azt úgy meg tudta volna valósítani.
Lényegesen nagyobb horderejű felfedezése volt a Nap fényképezését
monokramatikus fénnyel végző készülék. Ezt sem valósította meg, pedig az
ötlet nagy lehetőségeket rejtett magában. Harminc (!) évvel késöbb a
spektrohéliográf megalkotói - Hale és Deslandres - úgy nyilatkoztak, Braun
közeljárt a spektrohéliográf felfedezéséhez.
Braun sokoldalúságára, de személyisége összetett voltára is, jellemző,
hogy többféle tüzérségi lövedéket, bombát talált fel és szabadalmaztatott.
Ilyen előzmények és eredmények után érkezik Kalocsára, hogy átvegye az
alakuló intézmény vezetését. A műszerbeszerzés és felszerelés körüli
nehézségekről már szóltunk. Jellemző, hogy Braun még 1880 elején is
panaszkodik az érseknek arra, hogy nedvesek a falak, az asztalosok lassúak.
E levelében számol be a Csillagda munkájáról, első eredményeiről. A
következőket emeli ki:
l. Meghatározták a meridiánt;
2. A székesfehérvári kiállításon bemutatta a nephoskopot, saját találmányát
a felhők sebességének meghatározására;
3. Fémből öröknaptárt készített, ezt nem tudjuk mi lehetett;
4. Két új projekciós eljárást talált ki a földgömb leképezésére.
Itt ismét megemlíti, hogy a passzázsmikrométert még mindig senki nem
tudta megvalósítani.
Braun talán megsejtett valamit, mert voltak, akik nem nézték jó szemmel a
Csillagdát. Erre utal az a, Pester Lloyd-ban megjelent, cikk, amely szerint
a Csillagda tétlen, nem funkcionál. Braun ezt a vádat egy válaszcikkben
igyekezett elhárítani. A válaszcikk tervezetét ugyan 1881. október 4-én
(Bizony elég nagy a késés...) küldi meg az érseknek. Ebben jelzi, hogy
novemberben kész lesz egy művel, amit kér benyújtani a Magyar Tudományos
Akadémián. Jó helyre fordul, amit mutat az, hogy két év múlva a XXVI. összes
ülés 1883. június 25-én Haynald Lajost a Mathematikai és Természettudományi
Bizottság elnökévé választják. Érdekes a többi tisztségviselő is, alelnök
Szabó József rendes tag, előadó Eötvös Loránd rendes tag. Ez a mű, minden
valószínűség szerint a Csillagda földrajzi helyzetének meghatározásáról
szólt.
Braun első fontosabb munkája Kalocsán ugyanis az Obszervatórium földrajzi
helyzetének meghatározása volt. Erre akkor két módszer állt rendelkezésre.
Az egyik módszer szerint az észlelés helyét, azaz a Csillagda helyét az
országos háromszögelési pontokhoz viszonyítva, geodétikus úton határozták
meg. Pontosabb a másik módszer, a csillagászati, ahol a helymeghatározást az
időmérésre vezetik vissza. Ennek során Braun az időmérést úgy oldotta meg,
hogy távírójelek segítségével óráját a Bécsi Obszervatóriumórájához
igazította, erre használták tehát a távírót, amelyről az Obszervatórium
leírásakor szóltunk. Később a helymeghatározást trigonometrikus úton is
elvégezték, az így korrigált érték már megfelelt az akkori követelményeknek.
E munkákról Braun a Magyar Tudományos Akadémia osztályülésein rendszeresen
beszámolt.
A csillagda földrajzi helyzetét így adták meg:
+ 18 o 58' 35" Greenwichtől keletre + 46 o 31' 41"
Ugyancsak Braun nevéhez fűzödik a Nap-kutatás megindítása Kalocsán.
Feltehetően ehhez Secchi adta az indítást, bár nem zárható ki Konkoly hatása
sem. A Csillagda felszerelése lehetővé tette, hogy ezeket a megfigyeléseket
akkor a kor színvonalán végezzék. Bár Braun kidolgozott eljárásokat a Nap-
jelenségek fényképezésére, ezek - részben a szükséges anyagiak hiánya miatt
- nem valósultak meg. Így az észleléseket projekciós úton, rajzolással
rögzítették. Ezt a módszert használta a későbbiekben Fényi is. (Az első
jelentős eredményeket hazánkban a Nap-fényképezés terén a Gothard-fivérek
érték el 1881-ben Herényben alapított csillagvizsgálójukban.)
Braun a továbbiakban több kisebb jelentőségű észlelést is végzett
Kalocsán. Leírta az 1882. május 16-i napfogyatkozást, kisbolygókat figyelt
meg, folytatta a műszerek tökéletesítése terén végzett munkáit, de
foglalkoztatta őt a kozmikus porfelhő is. Találóan jellemzi saját
tevékenységét egy, Haynald-hoz írt, levelében, miszerint az inkább
technikai, mint megfigyelés. A kapcsolat Konkollyal ekkor sem szakad meg.
Haynald levélben köszön meg egy megküldött észlelés-sorozatot. Ebből az
időszakból is sok anyagi természetű levél maradt meg.
Így Braun 1881. áprilisában tájékoztatja Haynald Lajost a költségek
alakulásáról. Az építkezéssel, műszerbeszerzéssel kapcsolatos elszámolás is
folyik még.
Az intézménynek terjed a híre. Erre utal egy kérvény, amit Emil Regler
írt Haynaldnak állásért folyamodva a Csillagdában. Az Obszervatórium
tevékenysége egyre bővül, Braun erejét túlfeszítve dolgozik. A nyarakat
Radegundban tölti, ahol lemondása után is szívesen időzött.
Carl Braun 1884-ben felmentését kérte az igazgatói tisztség alól, és
visszavonult Mariascheinba. Itt írta meg könyvét, amelyben részletesen
ismerteti a Haynald-Obszervatórium felszerelését és az első öt évben ott
végzett munkát.
Visszavonultságában is foglalkoztatta a Nap protuberanciáinak
fényképezése. Közel tíz évig foglalkozott a gravitációs állandó értékének
meghatározásával.
E munkájáról a Bécsi Akadémián is beszámolt 1896-ban, munkáját ott ki is
nyomtatták, bekapcsolódott a Nap felületi hőmérséklete körül zajló vitába.
Külön ki kell térni Braun élete utolsó művére a "Kosmologie vom
christlichen Standpunkt" c. könyvére. Ebben összefoglalja a századforduló
kozmológiai ismereteit a katholikus egyház felfogása szerint. Fényi szerint
a könyv sok új ötletet, eredeti nézőpontot képvisel, még a hit tételeivel
egyet nem értők számára is tanulságos olvasmány.
Munkái alapján ítélve Hüninger aktív korban lévő kutató lehetett még. Nem
tudjuk, miért és mikor került Szerbiába. Ottani tudományos működéséről nincs
adatunk.
Fő érdeme abban foglalható össze, hogy egységes intézménnyé szervezte az
Obszervatóriumot, megindította annak Közleményeit, és szinten tartotta a
műszerparkot, előkészítve ezzel a lehetőséget Fényi Gyula, hivatalbeli
utódja számára. Bár a Csillagda vezetésétől megvált, feltehetően egy ideig
Kalocsán maradt és dolgozott, mert a későbbi években is publikált.
''Az obszervatórium fénykora - Fényi Gyula munkásságaď0
Amikor Fényi az Obszervatórium vezetését átvette, az már egy kialakult
kapcsolatokkal rendelkező intézmény volt. Körvonalazódott tevékenységi köre,
a Nap-kutatás, amelyre az akkori műszerpark megfelelő lehetőséget
biztosított. Rendszeres meteorológiai megfigyelés folyt.
''Fényi Gyula csillagászati munkásságaď0
Sajnos e roppant sokoldalú értékes tevékenységről alig-alig maradt fenn
levéltári anyag, így az életmű e részét megkíséreljük Fényi közleményei
alapján összefoglalni.
Fényi csillagászati tevékenységének súlypontja a Nap-fizika területére
esik. Harmincegy éven át rendszeresen figyelte és értékelte a protuberanciák
mozgását. E hosszú periódus során nem változtak az észlelés körülményei sem,
így e területen ez a sorozat a - fényképezés előtti - leghosszabb homogén
észlelési sorozatnak tekinthető, így a protuberanciák eloszlásának és
gyakoriságának vizsgálatára különösen alkalmas. A protuberanciák vizsgálata
is áttételesen feltehetően Seccitől ered. Ismeretes, hogy 1875-ben ő
osztályozta elöször a protuberanciákat nyugalomban lévő, nyugvó és aktív
(eruptív) csoportba sorolva őket. Később PETTIT osztályozta a
protuberanciákat, épp Fényi méréseit használva fel ehhez.
PETTIT-nek a protuberanciák mozgási törvényszerűségeit tárgyaló első
fontos dolgozatában, melyben a PETTIT-féle törvények első megfogalmazását
olvashatjuk, a vizsgálat alá vett felszálló protuberanciák egyharmadát Fényi
észlelései képezik. Természetesen e hosszú észlelési periódus alatt Fényivel
sikerült szélsőségesen nagy protuberanciákat is megfigyelnie. Egy átlagos
protuberancia mintegy 100-200 ezer km magas. Fényinek sikerült 500 ezer km
magas protuberanciákat is észlelnie.
A protuberanciák elhelyezkedése és vándorlása a napciklus során rendkívül
érdekes téma, ezzel Fényi is sokat foglalkozott. Vizsgálatainak eredményét
az alábbi tézisekben foglalhatjuk össze.
1. A napfoltok és a protuberanciák közös eredetűek, de megjelenésük és
vándorlásuk egymással semmi összefüggésben nincs.
2. A naptevékenység minimuma idején a protuberanciák gyakoriságának értéke
a Nap egyenlítőjén a legkisebb, az észak és déli 5O' szélességű napövben
lényegesen nagyobb értékű.
3. A naptevékenység maximuma előtt kevés idővel a protuberanciák
gyakoriságának legnagyobb értéke a Nap sarkvidékére esik, a maximumkor
magán a Napsarkokon is megjelennek a protuberanciák.
4. Maximum idején éppen a sarkvidéken vannak a legsűrűbben.
5. A maximum után gyorsan eltünnek és 9-10 évig nem is tünnek elő.
6. A napkorona alakváltozását szigorúan követik a protuberanciák
gyakoriságának változásai.
A protuberanciák vándorlásának vizsgálata ma is a kutatók érdeklődésének
középpontjában áll. Fényi alapvetően helyesen ismerte fel a mozgás
törvényszerűségeit. A törvényszerüségek okát ma is kutatják, egy
feltételezés szerint a jelenséget kelet-nyugat irányú gázáramlások okozzák.
Fényi nemcsak a protuberanciák helyzetének változásával, hanem az izzó
gáz vándorlásával is sokat foglalkozott, s megállapította, hogy a
protuberanciák légüres térben mozognak. Észleléseinek eredményeiről a Magyar
Tudományos Akadémián is rendszeresen beszámol. Tevékenysége során nagy súlyt
helyezett arra, hogy munkájáról magyarul, a szakemberek széles körének is
beszámoljon. Erre biztatta őt Haynald érsek is.
A hosszú megfigyelési periódus azzal is járt, hogy Fényi szinte alig
hagyta el Kalocsát. Visszautasított több ajánlatot, egyet fogadott el,
amikor 1905-ben Spanyolországba utazik. Útjára elkísérte őt hivatalbeli
utóda Angehrn Tivadar is, aki beszámolt a megfigyelések eredményéről. A 3
perc 37 mp-ig tartó napfogyatkozás alatt színképelemzést is végzett.
Fényi - megfigyeléseinek eredményeiről - igyekezett a Napon lezajló
jelenségek fizikájára következtetni. Erre vonatkozó legfontosabb művét
1896-ban tette közzé. E dolgozatában a protuberanciák színképeltolódására, a
protuberanciák természetére és a kromoszféra struktúrájára vont le -
lényegében véve ma is helytálló - következtetéseket. Egyik utolsó
közleményében a Nap keleti és nyugati szélén fellépő protuberanciákkal
foglalkozik, megállapítva azt, hogy fellépésük gyakoriságában nincs lényeges
eltérés.
Nap-fizikai kutatásai mellett rendszeresen folytatott üstökös
megfigyelést is, így a Halley-üstököst is megfgyelte.
Jelen munka jellege nem teszi lehetővé, hogy részletesebben elemezzük ezt
a hatalmas életművet, amely ily sok területet fog át. Tevékenységével
kivívta a külföldi és hazai tudósok és tudos társaságok elismerését.
Életműve mutatja, hogy a megfelelően megválasztott területen viszonylag
szerény eszközökkel is végezhető világszínvonalú kutatás.
''Anger Tivadar munkásságaď0
Fényi 1913-ban megvált az Obszervatórium vezetésétől, bár megfigyeléseit
tovább folytatta. Sajnos az első világháború, és az azt követő békekötések
egyre rosszabb körülményeket biztosítottak a tudományos munkához. Bár
Haynald utódai igyekeztek támogatni az Obszervatóriumot, a pénzeszközök - az
érseki uradalom területének az új határok miatti erős csökkenése
következtében is - jelentősen lecsökkentek.
A Csillagda működésének költségeit ugyanis kezdetben meghatározott
mennyiségü búza értékesítéséből fedezték. Ma is megvannak a tőzsdei
levelezések.
Később Haynald 50 éves papi jubileuma emlékére 1889. jún. 27-én új
alapítványt tett. Ennek megfelelően Horváth Ignácz jószág-igazgató 1889.
december 1-én beszünteti a fizetést, és a Csillagda költségeit a
továbbiakban 15 db 1000 Ft-os 5%-os magyar papír járadék kötvényeiből
fedezték. Jellemző a viszonyokra, hogy Fényi már 1893-ban levélben jelzi,
hogy romlik az alapítvány, az addig évente kapott 750 Ft az ún. konversió
folytán 600 Ft-ra csökkent, ebből még kezelési költséget is vontak le. A
támogatás növelése iránti kérést Horváth Ignácz jószágigazgató 1893. július
10-én elutasítja, javasolja, hogy a hiányt az alapítványból fedezzék. Ezt
nem tették. Még egy adatunk van a gazdasági viszonyokról, eszerint 1906-ban
az Obszervatórium 1100 Kr-val gazdálkodhatott.
Így érthető, hogy jelentősebb fejlesztés a századforduló után nem is
történt. Az egyre romló lehetőségek arra késztetik Angehrnt, hogy
érdeklődéset egyre inkább a meteorológia felé irányítsa. Kezdetben még Fényi
megfigyeléseinek feldolgozását végzi, majd meghatározza a soláris állandót,
azaz a Napból a Földre 1 min. alatt sugárzott hőmennyiséget, amelyre 2,1 cal
értéket kap. Ez némileg eltér a jelenleg elfogadott 1,98 cal-ás értéktől.
A fejlődő ipar és közlekedés - különösen a légi - egyre jobban
megkövetelte a megbízható meteorológiai adatszolgáltatást, így a szerény
fejlesztést is inkább meteorológiai műszerek beszerzésére fordítják. A
Belügyminisztérium parancsára szervezendő öt pilóta állomás egyikét is
Kalocsán kívánták megszervezni. Mivel 1912-ben a Gimnázium épületén több
átalakítást hajtottak végre, ezért a régi, már amúgy is felújításra szoruló
anemogréf helyett, új készüléket állítottak fel. A készülék Sprung-Fuess
típusú, villamos regisztráló készülék, amely 16 szélirányt jelzett. Ez az
akkor rendkívül korszerűnek tartott készülék lehetővé tette a szélviszonyok
pontos regisztrálását. A készüléket új állványra helyezték, 2,2 m magasra a
tetőgerinc fölött, így a készülék működését légörvények nem zavarták.
A meteorológia terén elsősorban a hosszú észlelési periódusú mérések
adatainak feldolgozásával foglalkozott. Így a széljárás vizsgálatából
megállapította, hogy Kalocsán az uralkodó szélirány a déli, a legerősebb
szél az északi. E témából tartotta székfoglaló értekezését az 1933. április
7-i rendes osztályülésen, amikor az MTA levelező tagjai közé választották.
Az Obszervatórium igazgatójaként sokat fáradozott azon, hogy a működéshez
szükséges összeget előteremtse. Előbb a világháború, majd az azt követő
nehéz időszak komolyabb fejlesztést nem tett lehetővé. Eredménytelen volt az
a kérelem is, amelyet 1914. november 8-án terjesztett elő Dr. Jankovich Béla
vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Ebben 6000 K-t bővítésre és további
1000 K-t kér évenként a működési költségekre. Az Obszervatórium, amely a
város büszkeségei közé tartozott, a huszas évekre már nehéz helyzetbe
jutott. A segélykérések állandó érve volt az, hogy a Csillagda az államtól
semmi támogatást az ideig nem kapott. Történt kísérlet arra, hogy - tekintve
a Csillagda oktatási funkcióira - az iskolai alapból fedezzék a Csillagda
működési költségeit, ebben még a pilóta állomásra is hivatkozik. Az
elöregedett műszerpark felújítására Angehrn 7000 Kr-t kért 1914-ben. A
kérést azonban elutasítják. Csak az. I. világháború után 1918. márc. 7-én
kap az Obszervatórium 10.000 Kr-t, majd 1922-ben 20.000-et, ez azonban az
inflálódás miatt már nem elegendő. Még nehezebb volt a működési költségek
előteremtése, a nyomtatás, levelezés költségeinek biztosítása. Ezért volt
rendkívül nagy jelentőségű az az adomány, amely egy máig is ismeretlen
amerikai állampolgártól érkezett, lehetővé téve, hogy Fényi összes munkái az
Obszervatórium Közleményei sorozat XI-XV. kötetében megjelenhessenek
1922-1924. között. Így Fényi eredményei, amikor már a protuberanciákat
spektrohéliográfokkal fényképezték, közkinccsé váltak. Épp e
spektrohéliográf felfedezése terén szerzett Fényi elődje múlhatatlan
érdemeket, mivel a műszer felfedezője szerint is Braun közel járt a
spektrohéliográf megalkotásához.
Angehrn Tivadar sokat tett Fényi Gyula munkássága elismertetéséért. Róla
írott nekrológjaiban jól határozza meg életműve és emberi nagyságát.
A Csillagda oktatási szerepe viszont változatlanul nagy. Tovább
folytatódnak a rendszeres csillagászati előadások, amelyeket Fényi kezdett
el Riegl Sándor igazgatása idején. Igazgatása alatt 1913. január 20-án a
vallás- és közoktatásügyi miniszter 178/1912 sz. rendelte megengedte az
igazgatónak az 536/1912 sz. jelentésében kért csillagászati és fizikai
gyakorlatokat. Így kapott szervezett jelleget az a tevékenység, amelyet
eddig inkább alkalomszerűen folytattak. Ezeket a gyakorlatokat Fényi Gyula
vezette. A diákok érdeklődésére jellemző, hogy a tanév hátralévő részében
Fényi Gyula 44 előadást tartott. A következő tanévben a hallgatók négy
csoportja 59 előadást hallgatott.
Külön meg kell emlékezni a Kalocsán folytatott légelektromos
kísérletekről. A kísérletek 1909 őszén kezdődtek Felix Max Exner (1876-1930)
osztrák meteorológus bátorítására. Bár ő különösen a ciklonkeletkezés
problémájával foglalkozott, mégis nagy figyelmet fordított a magyar Alföld
légelektromos viszonyainak vizsgálatára. E célra az Obszervatórium és a
fizikai szertár megfelelő eszközökkel rendelkezett. Ezek az alábbi
készülékek:
BENNDORF-féle regisztrátor
ELSTER-GEITEL-féle szórókészülék
WULF-féle elektrométer
EBERT-féle ionaspirátor
E vizsgálatokat elsősorban Riegl Sándor végezte, aki a viharjelzővel
nyert adatok feldolgozásával is foglalkozott.
A fokozatosan nehezedő anyagi helyzeten kívül az Obszervatórium
elhelyezése sem volt megfelelő. A Gimnázium tetején, egy mind élénkebb
forgalmú város közepén helyezkedett el. Nem sikerült megnyugtató módon
meghatározni a mért meteorológiai adatok átszámítási szorzóit a városon
kívül mérhető értékekre.
Mivel az országos megfigyelő hálózat a talajhoz közel eső értékekre épül,
így a felszíntől majd 22 m magasságban mért adatok nem feleltek meg ezeknek
a követelményeknek. Ezért merült fel a huszas évek végén, hogy az
óbszervatóriumot Pécsre telepítsék. A rend hajlandó lett volna a pécsi Pius
gimnáziumba áthelyezni, esetleg az Egyetemmel kapcsolatba hozni. Erre az
érsek a hozzájárulását 1928. november 5-én elvben meg is adta azonban a
Fökáptalan állásfoglalása az átadást meghiúsította, mivel az alapítvány
szellemével ellentétesnek találta azt.
Angehrn munkásságának súlypontja elsősorban a meteorológia területére
esik. A leromlott műszerek már nem biztosítottak lehetőséget színvonalas
csillagászati munkára.
''Tibor Mátyás tevékenysége Kalocsán
Tibor Mátyás nehéz időkben vette át az Obszervatórium igazgatói tisztét.
A háborús évek természetesen semmi új fejlesztést nem tettek lehetővé, így
maradtak a régi problémák is. A meteorológiai megfigyeléseket igazgatása
alatt Holovics Flórián végezte. Holovics Flórián jelenleg Pannonhalmán él.
A városban a II. világháború során harcok nem folytak, így az
Obszervatóriumban háborús károk nem keletkeztek. A felszabadulás után Tibor
Mátyás erőfeszítéseket tett a Csillagda modernizálására, új távcsövet
próbált beszerezni. A háború után a Csillagda úgy adott életjelt magáról,
hogy megjelentették a Közlemények XVII. - utolsó - kötetét. Ebben Fényi
1896-1902 közötti észleléseit teszik közzé.
Az újjáépítés nehézségei, majd az oktatásügy körüli politikai
csatározások nem tették lehetővé az Obszervatórium továbbfejlesztését.