EGY MAGYAR CSILLAGÁSZNŐ
A XIX. századi Magyarországon is - a polgárosodás követelményeihez
igazodva - fokozatosan kiteljesedett a lánynevelés. Kevés nőnek adatott meg
azonban az a lehetőség, hogy az égbolt fürkészésével foglalkozzon. A
századvégen, amikor számos vita dúlt a parlamentben, a tudós társaságokban
és a sajtó hasábjain a nők élethivatását, képzését tekintve, a legtöbben úgy
vélték, hogy nő nem való tudományos pályára. 1885-ben például Jósika Júlia
úgy írt egy könyvében, hogy "... a nőtől, azt a kevés kivételes esetet
kivéve, ha vagy az irodalmi téren működik vagy tanszéket akar elfoglalni,
nem követeli senki, hogy például a bölcsészetet tanulmányozza, mint abstract
tudományt, vagy a csillagászatot, mert erre egész emberélet sem
elég..." [84] Miként ő is, a közvélemény általában úgy vélekedett, hogy a nő
biológiai sajátosságánál fogva másra hivatott, és nem a tudományok
művelésére. Szervezetét féltették a kerékpározástól éppúgy, mint a
csillagászattól. Podmaniczky Géza felesége, Degenfeld Schomburg Berta grófnő
ritka kivételnek számított kora magyar társadalmában. A jómódú család
1886-ban Kiskartalon csillagvizsgálót építtetett, és a grófnő férjével
együtt csillagászati észleléseket folytatott. A nő az elsők között vette
észre az M31-ben az Androméda csillagot, az első ismert extragalaktikus
szupernovát. [85] A házaspár obszervatóriumában 7 hüvelykes refraktor [86]
volt, és értékes megfigyeléseket végeztek a Jupiter, Mars, Szaturnusz,
Uranusz és több üstökös vizsgálata során, valamint színképelemzéssel és
kettőscsillagok tanulmányozásával foglalkoztak. [87] A csillagdához 35 ezres
könyvtár is tartozott, melyben főleg csillagászati és a tudomány
történetével kapcsolatos könyveket tartottak. 1928-ban e magánkönyvtár
példányai a budapesti evangelikus egyház tulajdonába kerültek, a műszereket
pedig 1922-ben az MTA csillagvizsgálója kapta meg. [88]