MARY SOMERVILLE ÉS MÁS ANGOL CSILLAGÁSZNŐK
Mary Fairfax Somerville (1780-1872) talán az
egyetlen olyan nő Caroline Herschelen kívül, akinek a
nevét megemlítik a csillagászat régebbi történetével
foglalkozó művek. [42] Fizikusként és matematikusként
is számontartja a tudománytörténet, de mint
csillagász is ismert volt. Mary Skóciában született,
és a kor szokásai szerint kislányként csak minimális
nevelésben részesült. A háztartási ismereteken kívül
csak olvasni tanult, így amikor hajóskapitány apja
hosszú útjáról hazatért, megdöbbenve tapasztalta,
hogy Mary olyan, mint egy kis vadember, aki alig-alig
tud írni és olvasni, a számoláshoz pedig egyáltalán
nem ért. [43] Ezután 1 évre iskolába küldték, ahol
nyelveket, matematikát, kézimunkát tanult, majd
táncra, festésre, főzésre oktatták. Családja a téli
hónapokban Edingburghban lakott, és itt a felserdült
lány részt vett a társasági élet különböző eseményein, és a bálokon,
fogadásokon, koncerteken megismerkedett a skót arisztokrácia és szellemi
élet több tagjával. A szépsége okán "Jedburgh rózsájá"-nak nevezett lány
olvasmányai nyomán szenvedélyesen érdeklődni kezdett a matematika iránt. Ez
azonban nagy megütközést váltott ki környezete tagjaiból, úgy az apja, mint
Samuel Greig, az első férje folyamatosan rosszallását fejezte ki az
"érthetetlen női viselkedés" kapcsán. [44]
1812-ben - első férje halála után - újra férjhez ment. Új társa, William
Somerville világlátott és művelt férfiú volt, aki minden erejével támogatta
felesége tanulmányait és tudományos karrierjét, ösztönözte a
természettudományok és a görög nyelv tanulására. Londonba költöztek, és
gyakori vendégek voltak más európai nagyvárosokban is. Mary publikálni
kezdett különböző természettudományos lapokban, és 1827-ben angolra
fordította Laplace "Égi mechanika" című művét, mégpedig számos
kiegészítéssel és magyarázattal ellátva. Ezzel elősegítette e tudományág
népszerűbbé válását, [45] és ezt használták Cambridge-ben is a felsőbbévesek
oktatásához. Ebben az időben napmegfigyeléseket végzett, és könyvet írt
tapasztalatairól. Egy másik művét 1834-ben publikálta a természettudományok
kapcsolódásairól ("On the Connexion of the Physical Sciences" címmel). Az ő
ösztönzésére és gondozásában adták ki Herschel: "Physical Geography" című
munkájának fordítását (1848), mely 6 további kiadást ért meg Itáliában.
Munkája elismeréséül tagjává választotta őt az Angol Királyi Tudományos
Társaság (1835), beválasztották továbbá az Amerikai Földrajzi és
Statisztikai Társaság tagjai sorába (1857), aranyéremmel tüntette ki az
angol Királyi Földrajzi Társaság (1870), az Olasz Földrajzi Társaság (1870),
és számos egyéb elismerést kapott, többek között Humboldt kezéből.
Somerville asszony egyike volt a világtörténelem nagy polihisztorainak is,
hiszen jártas volt az irodalomban, a művészetekben, maga is rajzolt és
festett. [46]
Nagy szószólója volt a nők jogainak kiterjesztésért harcolók táborának,
és munkálkodott a nőnevelés előmozdításán. Amikor John Stuart Mill, a neves
nőpárti politikus petíciót nyújtott be az angol parlamentnek a nők
választójogát követelve, az azt aláírók listáján legelső helyen állt
Somerville asszony neve. Mint a felsőszintű lánynevelés megvalósításán
fáradozó kiemelkedő személynek, több iskola is őrzi nevét és emlékét. Halála
után számos könyve egy Cambridge-ben lévő lányiskolára maradt, és az
1879-ben Oxfordban megnyílott első felső szintű lányiskolát róla nevezték
el. [47]
Angliában a XIX. században jelentősen növekedett a leányiskolák száma és
fejlődött a nőnevelés. A századvégen megnyílt előttük a két, korábban nők
számára "bevehetetlen erődítménynek" tartott egyetem, Oxford és Cambridge,
jóllehet az előbbi helyen 1920-ig, az utóbbi helyen pedig 1948-ig nem
szerezhettek tudományos fokozatot hölgyek! [48]
Herschel és Somerville sikerein felbuzdulva és a megváltozott nevelési
körülmények segítségével felemelkedve több tucatnyi nő is foglalkozott
csillagászattal a múlt század második felének Angliájában. Egyesek tanulták,
mások tanították és kutatták is e tudományt, noha a megnyitott lányiskolák
sokáig nem tették lehetővé, hogy nőket hivatásos csillagászokká képezzenek.
[49] Ebben az időben a legtöbb nő, aki csillagászattal foglalkozott,
számításokat végzett egy-egy obszervatórium vagy tudományos társaság
megbízásából. Mary Blagg (1858-1944) [50],
Margaret Bryan, Janet Taylor, Agnes Clerke,
Elisabeth Iris Pogson Kent például ilyen
hölgyek voltak a múlt század Angliájában. A
Cambridge-i obszervatórium iratai között is
több nő neve fennmaradt, például Miss Hardyé,
aki 1876 és 1879, valamint Walker kisasszonyé,
aki 1879 és 1903 között dolgozott ott. Alice
Everett és Annie Scott Dill Russell egyetemet
végzett nők voltak, akik az 1890-es években
dolgoztak Greenwichben, és elsősorban Mars-
megfigyeléseket végeztek. [51] Sokan, mint
például az Oxfordban tevékenykedő Edith Bellamy
mintegy "élő számológépek" voltak, és
fáradságos rutinmunkájuk jelentette a tudomány
előrehaladásának zálogát.
''Az idős Mary Somerville
A csillagászat tehát több nő számára hivatássá, kenyérkereseti formává
vált. Peggy Aldrich Kidwell amerikai kutatónő szerint 1891 és 1900 között
valamivel több, mint száz brit nőt említhetünk meg, akik aktívan
csillagászattal foglalkoztak, valahol alkalmazásban álltak. [52]
Továbbra is voltak olyan nők is - bár arányuk a csillagászati
számításokat végző hölgyek között egyre inkább háttérbe szorult -, akik
férjük vagy apjuk oldalán állva, azt segítve kezdtek csillagászati
kutatásokba. Margaret Lindsay Huggins (1849-1915) például William Huggins
feleségeként teljesítette be gyerekkori álmait a csillagászattal
kapcsolatosan. Már kislányként spektroszkópot [53] épített és égi
jelenségeket rajzolgatott, felnőtt korában pedig férjével együtt
csillagkatalógust készített, vizsgálta a kettőscsillagok és ködfoltok
sajátosságait, és tapasztalatait publikálta is. Dorothea Klumpke (1861-1942)
és Mary Acworth Evershed (1867-1949) is férjük oldalán tevékenykedtek.
Néhány hölgy kötelességének érezte, hogy az általa csodált és nagyra tartott
tudomány eredményeit népszerűsítse, mások számára is közérthetővé tegye
annak főbb ismereteit. Agnes Giberne és Geraldine Mitton a gyerekeknek írtak
csillagászatról könyveket, Mary Proctor (1862-1944) pedig a felnőtteknek
mutatta be az ég csodáit. [54]
Mary Fairfax Somerville (1780-1872) talán az
egyetlen olyan nő Caroline Herschelen kívül, akinek a
nevét megemlítik a csillagászat régebbi történetével
foglalkozó művek. [42] Fizikusként és matematikusként
is számontartja a tudománytörténet, de mint
csillagász is ismert volt. Mary Skóciában született,
és a kor szokásai szerint kislányként csak minimális
nevelésben részesült. A háztartási ismereteken kívül
csak olvasni tanult, így amikor hajóskapitány apja
hosszú útjáról hazatért, megdöbbenve tapasztalta,
hogy Mary olyan, mint egy kis vadember, aki alig-alig
tud írni és olvasni, a számoláshoz pedig egyáltalán
nem ért. [43] Ezután 1 évre iskolába küldték, ahol
nyelveket, matematikát, kézimunkát tanult, majd
táncra, festésre, főzésre oktatták. Családja a téli
hónapokban Edingburghban lakott, és itt a felserdült
lány részt vett a társasági élet különböző eseményein, és a bálokon,
fogadásokon, koncerteken megismerkedett a skót arisztokrácia és szellemi
élet több tagjával. A szépsége okán "Jedburgh rózsájá"-nak nevezett lány
olvasmányai nyomán szenvedélyesen érdeklődni kezdett a matematika iránt. Ez
azonban nagy megütközést váltott ki környezete tagjaiból, úgy az apja, mint
Samuel Greig, az első férje folyamatosan rosszallását fejezte ki az
"érthetetlen női viselkedés" kapcsán. [44]
1812-ben - első férje halála után - újra férjhez ment. Új társa, William
Somerville világlátott és művelt férfiú volt, aki minden erejével támogatta
felesége tanulmányait és tudományos karrierjét, ösztönözte a
természettudományok és a görög nyelv tanulására. Londonba költöztek, és
gyakori vendégek voltak más európai nagyvárosokban is. Mary publikálni
kezdett különböző természettudományos lapokban, és 1827-ben angolra
fordította Laplace "Égi mechanika" című művét, mégpedig számos
kiegészítéssel és magyarázattal ellátva. Ezzel elősegítette e tudományág
népszerűbbé válását, [45] és ezt használták Cambridge-ben is a felsőbbévesek
oktatásához. Ebben az időben napmegfigyeléseket végzett, és könyvet írt
tapasztalatairól. Egy másik művét 1834-ben publikálta a természettudományok
kapcsolódásairól ("On the Connexion of the Physical Sciences" címmel). Az ő
ösztönzésére és gondozásában adták ki Herschel: "Physical Geography" című
munkájának fordítását (1848), mely 6 további kiadást ért meg Itáliában.
Munkája elismeréséül tagjává választotta őt az Angol Királyi Tudományos
Társaság (1835), beválasztották továbbá az Amerikai Földrajzi és
Statisztikai Társaság tagjai sorába (1857), aranyéremmel tüntette ki az
angol Királyi Földrajzi Társaság (1870), az Olasz Földrajzi Társaság (1870),
és számos egyéb elismerést kapott, többek között Humboldt kezéből.
Somerville asszony egyike volt a világtörténelem nagy polihisztorainak is,
hiszen jártas volt az irodalomban, a művészetekben, maga is rajzolt és
festett. [46]
Nagy szószólója volt a nők jogainak kiterjesztésért harcolók táborának,
és munkálkodott a nőnevelés előmozdításán. Amikor John Stuart Mill, a neves
nőpárti politikus petíciót nyújtott be az angol parlamentnek a nők
választójogát követelve, az azt aláírók listáján legelső helyen állt
Somerville asszony neve. Mint a felsőszintű lánynevelés megvalósításán
fáradozó kiemelkedő személynek, több iskola is őrzi nevét és emlékét. Halála
után számos könyve egy Cambridge-ben lévő lányiskolára maradt, és az
1879-ben Oxfordban megnyílott első felső szintű lányiskolát róla nevezték
el. [47]
Angliában a XIX. században jelentősen növekedett a leányiskolák száma és
fejlődött a nőnevelés. A századvégen megnyílt előttük a két, korábban nők
számára "bevehetetlen erődítménynek" tartott egyetem, Oxford és Cambridge,
jóllehet az előbbi helyen 1920-ig, az utóbbi helyen pedig 1948-ig nem
szerezhettek tudományos fokozatot hölgyek! [48]
Herschel és Somerville sikerein felbuzdulva és a megváltozott nevelési
körülmények segítségével felemelkedve több tucatnyi nő is foglalkozott
csillagászattal a múlt század második felének Angliájában. Egyesek tanulták,
mások tanították és kutatták is e tudományt, noha a megnyitott lányiskolák
sokáig nem tették lehetővé, hogy nőket hivatásos csillagászokká képezzenek.
[49] Ebben az időben a legtöbb nő, aki csillagászattal foglalkozott,
számításokat végzett egy-egy obszervatórium vagy tudományos társaság
megbízásából. Mary Blagg (1858-1944) [50],
Margaret Bryan, Janet Taylor, Agnes Clerke,
Elisabeth Iris Pogson Kent például ilyen
hölgyek voltak a múlt század Angliájában. A
Cambridge-i obszervatórium iratai között is
több nő neve fennmaradt, például Miss Hardyé,
aki 1876 és 1879, valamint Walker kisasszonyé,
aki 1879 és 1903 között dolgozott ott. Alice
Everett és Annie Scott Dill Russell egyetemet
végzett nők voltak, akik az 1890-es években
dolgoztak Greenwichben, és elsősorban Mars-
megfigyeléseket végeztek. [51] Sokan, mint
például az Oxfordban tevékenykedő Edith Bellamy
mintegy "élő számológépek" voltak, és
fáradságos rutinmunkájuk jelentette a tudomány
előrehaladásának zálogát.
''Az idős Mary Somerville
A csillagászat tehát több nő számára hivatássá, kenyérkereseti formává
vált. Peggy Aldrich Kidwell amerikai kutatónő szerint 1891 és 1900 között
valamivel több, mint száz brit nőt említhetünk meg, akik aktívan
csillagászattal foglalkoztak, valahol alkalmazásban álltak. [52]
Továbbra is voltak olyan nők is - bár arányuk a csillagászati
számításokat végző hölgyek között egyre inkább háttérbe szorult -, akik
férjük vagy apjuk oldalán állva, azt segítve kezdtek csillagászati
kutatásokba. Margaret Lindsay Huggins (1849-1915) például William Huggins
feleségeként teljesítette be gyerekkori álmait a csillagászattal
kapcsolatosan. Már kislányként spektroszkópot [53] épített és égi
jelenségeket rajzolgatott, felnőtt korában pedig férjével együtt
csillagkatalógust készített, vizsgálta a kettőscsillagok és ködfoltok
sajátosságait, és tapasztalatait publikálta is. Dorothea Klumpke (1861-1942)
és Mary Acworth Evershed (1867-1949) is férjük oldalán tevékenykedtek.
Néhány hölgy kötelességének érezte, hogy az általa csodált és nagyra tartott
tudomány eredményeit népszerűsítse, mások számára is közérthetővé tegye
annak főbb ismereteit. Agnes Giberne és Geraldine Mitton a gyerekeknek írtak
csillagászatról könyveket, Mary Proctor (1862-1944) pedig a felnőtteknek
mutatta be az ég csodáit. [54]